Januárban ismerkedtünk meg egy társkereső oldalon. Éjszakákat beszélgettünk a Facebook-on, mire találkoztunk és összejöttünk. Reméltem, hogy végre megtaláltam az igazit, de hála a Facebook-nak, ráébredtem, hogy ez a dolog még várat magára. Félelmetes kirohanásai voltak, amit még mind a mai napig nem tudok mivel magyarázni. Az esetek többségében féltékenységi jelenetet rendezett: ha késtem pár percet az is baj volt, egyszóval mintha egy totál más ember állt volna előttem, de főleg a közösségi-és társkereső oldalak miatt morgott állandóan. Amit Ő persze rendszeresen használt.

Azt azért hozzá teszem, hogy amikor összejöttünk, én abban a pillanatban letöröltem magam arról az oldalról. Azért nem csak ez okozta a problémákat közöttünk. Szép lassan rá kellett jönnöm mennyire félreismertem az én interneten szerzett álom pasimat! Egy szombati nap történt, amikor is ráértem egy kicsit netezni. Az én párocskám vígan használta nemcsak a Facebook-ot, de az ezzel járó társkereső oldalt is! Gondoltam, megnézem miféle tevékenységeket folytat eme oldalon és mit láttam?? Egy dekoratív, elvált, kisgyermekes anyukával került éppen akkor ismeretségbe! Akkor, ott, abban a pillanatban ez gyorsan feltette a pontot a történetre. Még aznap léptem az „Én internetes álom pasimtól”! Több szempontból is rosszul esett a dolog, különösen azért, mert nekem is van gyerekem, bár már nagy, de őt sem fogadta el!... és még, hogy izgalmasabb legyen az életem, azért hagyott egy kis emléket, mert bár utálja a gyerekeket, azért sikerült egyet összehoznia nekem. Ez kb. két hete történt, azóta nem láttam, nem érdekli, mi van velem, jól vagyok-e, mi történik velem, egyszóval semmi. Ezek az igazi férfiak!! Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, sajnos az Ő reakciója nem az volt, hogy „nyugodj meg életem, majd megoldjuk” - ellenkezőleg! Újabb dühkitörés következett, azt vágta a fejemhez, hogy nem is az Ő gyermeke, meg hogy ne nézzem hülyének, biztos így akarom megfogni stb. Totál kiakadtam. Itt már éreztem, hogy elszakadt a cérna, de végül is a Facebook volt a végső lökés! Goromba üzenet váltás következett közöttünk, mert én nem akartam vele beszélni, tudtam, hogy ordítozás lenne a vonal másik végén. Hülye, idióta face-függő sz*rnak nevezett, azt mondta, biztos nem is vagyok terhes, ez is csak egy kitaláció! Nos, ezek után már egyáltalán nem voltam vele hajlandó kommunikálni semmilyen formában. Pár nap és egy kis lenyugvás után mégis próbáltam vele kapcsolatba kerülni, mert azért nagyon rossz érzés volt ezzel a problémával egyedül megbirkózni! Sajnos ez még mind a mai napig nem sikerült, de már feladtam. Csupán két dolog miatt érzem nagyon rosszul magam és piszkosul fáj ez az egész - az első: bár én hagytam el, de tudta, hogy terhes vagyok, mégis magamra hagyott! A másik meg az, hogy a hátam mögött ezeken az oldalakon ismerkedett, miközben velem meg ezek miatt cirkuszolt! Most egyedül csinálom végig mindazt, ami minden nő rémálma! Ha hiszitek, ha nem, azért voltak bennem olyan pillanatok, amikor rám tört az az érzés, hogy de jó lett volna megtartani és újra családot alapítani: sajnos nem így alakult, de talán ezt a sors rendezte így, hogy észhez térjek, ez nem az az ember, akivel le kell éljem az életem!