Kinga vagyok, 17. évemben járok. Nem vagyok egy feltűnő személyiség, legalábbis az alakommal és a külsőmmel nem tudom, és nem is szeretem felhívni magamra a figyelmet. Családi hátterem megkívánta, hogy hamarabb felnőjek agyilag, mint a hozzám hasonló korúak, talán ezért van, hogy ismeretlenek huszonévesnek gondolnak. Nincs ezzel semmi bajom, főleg hogy a gondolkodásmódom miatt hiszik ezt. Életvidám, értelmes és céltudatos csaj vagyok. Nagyon-nagyon szeretek ismerkedni, és legtöbbször talán pont ez okoz problémát. Két évvel ezelőtt, amikor még nagy társasági életet éltem a neten, egy helyi sráccal váltottunk pár levelet. Szimpatikusnak tűnt, bár kicsit zárkózott volt, de akadt közös téma, néha találkozgattunk is. Kész-passz, decemberben megvolt részemről a nagy l'amour, ő tartózkodott a négy és fél év korkülönbségre hivatkozva.

Hát jó, gondoltam, ha próbálkozok, és pozitív jeleket küldök felé, és megpróbálok nem szerelmes 15 évesként viselkedni, talán sikerül valamit elérnem. Másfél évig szó szerint futottam utána, és ez idő alatt annyiszor alázott meg, ahányszor csak tudott, ráadásul a családommal is bunkó volt. A végén, amikor már rájöttem, hogy vele kéne utoljára szóba állnom, 180 fokos fordulatot vettem tőle - akkor meg már ő próbálkozott... sikertelenül (ezért nagyon büszke vagyok magamra). Egész idő alatt egyszer csókolóztunk, mert állítása szerint ő csak a szerelmével hajlandó erre. Gondoltam, akkor sok szerencsét, de tavaly mégis lekapott. Eddigi csókjaim legrosszabbika volt, ő teljesen el volt telve magától, mert szerinte én kezdeményeztem... Márciusban még találkoztunk egyszer, azóta pedig csak néha-néha látjuk egymást, egy „Szia-hogyvagy? Köszjól,éste? Köszjól,SziaSzia” - párbeszéd erejéig egymásra nézünk és megyünk tovább.

Most hétvégén a 10 évvel idősebb tesóm két barátjának a születésnapját és az én névnapomat ünnepeltük. A szokásos kocsma társaság volt, néhány emberrel még megtoldva. Néha én is bementem hozzájuk egy-egy hétvégén, persze amikor megjelentem, egyből ment mindig a savazás, mert kit, ha nem a legkisebbet. Mindegy, nem kell engem félteni, nem azért van szám, hogy csukva tartsam, szépen visszaszóltam mindenkinek, aki megérdemelte. Az egyik srác, G. alig pár centivel magasabb nálam, pimasz kölyök képe van sunyi zöld szemekkel.

A szex témát mindig gondosan elkerüli, ami elég fura, mert a többiek annál inkább hangoztatják (a „Mikor dugunk?” - kérdéstől egészen a „Fürdünk együtt? Megmosod a hátam?”-ig minden terítéken van). Sajnos -mint azt feljebb említettem- a családi hátterem miatt meg kellett tanulnom kezelnem az ittas embereket. Nem vagyok álszent, ha megkínálnak, iszom, de kordában tudom magam tartani (most már). És a családi "tapasztalat" alapján sikerül mindig elhallgattatnom az embereket, ha messzire mennének. Az egyik szülinapos pont G. volt, a másik pedig a Mikor dugunk? - srác. Mindketten 25 évesek, de tökéletesen be tudok olvadni a társaságukba, főleg, hogy nincs sértődés egy-egy beszólás után. Lényeg: a buli hevében G.-vel elég jól éreztük magunkat, rengeteget beszélgettünk, és amikor már a népek kihaltak és tesóm is (aki egyébként mindentől meg szeretne védeni természetesen jogosan, hiszen csak a "kishuga" vagyok) eltűnt a láthatárról, egyből csattant az első csók... aztán követte a második, harmadik... 1 óra leforgása alatt hatszor csókolóztunk "titokban" és mindegyik után még legalább három percig zsibbadt a szám és alig kaptam levegőt. Na ő TUD csókolózni. Nem voltunk józanok, ez tény, de mindketten emlékszünk mindenre, főleg én a kérdésre, amikor két puszi között megkérdeztem, hogy komolyan gondolja- e. Azt mondta, nem tudja, de nem reagáltam túl, mert én is így voltam. Mivel az elmúlt időszakban kifejezetten szeretetéhes lettem, egyből telefonszámot cseréltünk (így is-úgy is megszereztem volna az övét), és a búcsúcsókunk után, mivel tesóm és barátnője vitatkoztak, én előre mentem és egyből írtam egy sms-t, hogy fogunk- e találkozni, mielőtt visszamenne külföldre dolgozni. Azt írta, hogy lehet róla szó, majd hív. Mondanom sem kell, egész délelőtt tűkön ültem, és kettőkor végre csöngött a telefon. Közben hozzám került a pendrive-ja, szóval azt is visszaadtam neki és újra feltettem a kérdést. És most már érthető, miért írtam le a másik sráccal történteket. Ő folyamatosan a korkülönbséggel jött. És amikor G. azt mondta, hogy még mindig nem tudja, de inkább nem, direkt kértem, hogy csak azt ne mondja, hogy a számok miatt. Azt válaszolta, hogy ennél nyomósabb érv nem kell. Hozzáteszem, ezen a bulin tudta meg, hány éves vagyok és egészen addig semmi problémája nem volt a társaságommal (bár utána sem nagyon...). Mielőtt még találkoztunk ma, elhatároztam, hogy önérzet is van a világon, nem fogom megcsókolni, de egyszerűen nem bírtam ki. Persze még éjjel jött a dumával, hogy nincs sikere a csajoknál, amit majd pont én fogok elhinni... Igazából nem is tudom mi fogott meg benne. Nem mondanám kifejezetten helyesnek, ráadásul elég alacsony és molett testalkatú (most már). Egyszerűen csak a poénkodások, meg a beszólásai+ hogy tényleg nem az a "leteperlek,merténvagyokaHMCS" -típus, ráadásul még beszélgetni is lehet vele és jókat röhögünk... Ez egyáltalán nem szerelem, egészen biztos vagyok benne, azért ennyire meggondolatlan és buta nem vagyok, de valahogy képtelen vagyok másra gondolni. Leültem olvasni- bevillant a röhögése (szó szerint muhaházik:D), egyből dekoncentrált lettem. Ráadásul ha nem akar semmit sem, akkor miért várta meg, hogy ennyiszer "összejöjjünk"? Komolyan csak én vagyok ilyen naiv, hogy azt hittem, konkrétan megmondja mit akar, mielőtt bármi is lenne? És most szó szerint szenvedek, mert ő már régen Németország felé tart, nem tudom, mikor jön vissza, de minden sms végére odapöttyinti, hogy puszi. Még hogy nincs sikere a nőknél... Megjegyzem így pluszba, a családom egyből kiszúrta, hogy valami nem stimmel, mert a délutáni találkozónkról hazaérve egyből leültem zongorázni, amit csak gázos helyzetek után vigaszképpen szoktam csinálni. Egyből ment a kupaktanács, hogy biztos G.-vel van valami, mert egyértelmű, hogy nem csak ültünk a bulin egymás mellett merengve az élet dolgain... minek az embernek ellenség, ha van családja meg barátai, nem igaz? : ) Annyira nem értem. Nem vagyok egy világszépe, az igaz, de nem vagyok se hülye, se fogyatékos, és tényleg, bármi legyen kifogás, csak ne a kor. Komolyan ennyire változik a világ, hogy a fiúk visszavonulnak a csigaházba és várják a tejet-vajat egy éneklő kislánytól? Oké, hogy a nő tartja el a férfit, de ne a mi dolgunk legyen már a hódítás is! Régimódi vagyok és apumnak megmondtam, ha G. meggondolja magát és mégis szeretne majd valamit, előbb udvarolnia kell... Ne kényeztessen, hanem udvaroljon, és odáig leszek meg vissza. Most hétvégén könnyű dolga volt velem, de ugyanígy nehéz eset is tudok lenni : ) Igazából nem várok semmi tanácsot, csak annyira feszít belül az egész, hogy úgy gondoltam, a publikum megfelelő feszültségoldó. Ha tévedtem, akkor ez van... Mindenesetre köszönöm azoknak, akik végigolvasták. Nekem jól esett, hogy leírtam. És bár nagyon úgy tűnik, hogy igen, mégsem vagyok egy könnyűvérű típus, egyszerűen most ez jött ki belőlem. Mindenesetre nagyon remélem, ha legközelebb találkozunk, tényleg konkrétan megmondja, hogy mi van, mert még egy huzavonát nem csinálok végig, ahhoz még fiatal vagyok szerintem. Ha nem szeretne semmit sem, akkor ez van, nem fogok belehalni. De utálom, ha játszadoznak velem, azért elég mély érzéseim vannak, hogy ne viseljem el. Kinga