„Azt éreztem, hogy nem nálam van, nem rám figyel, minden alkalmat megragad, hogy a telefonját nézegesse, olvassa, és ez már korábban is feltűnt” - Levélírónknak gyanús a barátnő flegma viselkedése. Megérzései hamarosan be is igazolódnak. A lány előre bejelenti, hova készül, csak általában hazudik. Posztolónknak most nehéz döntést kell meghoznia.
Közel egy éve ismerkedtem meg egyik online társkereső oldalon a barátnőmmel, Krisztivel. Mivel bő 100 km-re élünk egymástól, ezért már az első randit hosszúra terveztük, hogy legyen elég időnk beszélgetni, kirándulni. A kitűzött napon szerencsére gyönyörű idő volt, és a kirándulás is remekül sikerült, mindketten nagyon jól éreztük magunkat, így nem volt kérdéses a folytatás. A következő néhány hónap is hasonlóan telt, sőt, szóba került, hogy költözzünk össze, és legyen komolyabb a kapcsolatunk.
Az én munkahelyem és lakóhelyem egy vidéki nagyvárosban van, barátnőm pedig Budapesten dolgozik, így csak ritkán tudtunk találkozni. Ő szívesen eljönne hozzám, ha találnánk neki munkahelyet. Közben számos problémánk akadt mindkettőnknek a saját otthoni környezetében, így egy kicsit feledésbe merült az összeköltözés lehetőségeinek keresése és kidolgozása, de természetesen továbbra is napirenden volt. A dolgaink közben rendeződtek, továbbá szóba került egy harmadik helyen történő letelepedés is, amennyiben találunk ott munkát. Közben megéreztem, hogy kezdenek megváltozni a dolgok. Egyrészt folyamatosan elhangzottak részéről, hogy szeretne már eljönni, teher neki felutazni, szeretne normális életet élni, másrészről meg egyre több időt töltött együtt a barátnőivel. A mi kapcsolatunk is kezdett kicsit megbillenni, a kifogásokat kereste, hogy fárasztó neki a sok utazás, stb. Nekem eközben kezdett kirajzolódni a kép az összeköltözéssel kapcsolatosan, de még nem mondtam el neki, pont a fenti okok miatt, szerettem volna, ha ismét kicsit közelebb kerülünk egymáshoz, érzelmileg helyre rázódunk és nem telefonon, hanem személyesen tudjuk megbeszélni. Egyik hétvégén már második alkalommal csúszott volna a találkozás, amikor hirtelen nagyon rossz érzésem támadt, és szóvá tettem, hogy már nagyon várom, hogy jöjjön. Ezen ő is kifakadt, hogy már hányszor szólt, de semmi nem mozdul, én biztosan nem akarom őt. Sokat beszélgettünk, megértettem, amit mond, de persze erről szó sincs, hogy nem akarnám, és ezt el is mondtam neki. Végül mégis eljött hétvégére hozzám. Kemény beszélgetést folytattunk, sikerült tisztázni sok mindent, ő is azt állította, hogy szeret és velem akar élni. Itt viszont megtörtént a baj, gyanút keltett a viselkedése és tulajdonképpen kontrollálatlanságával lebuktatta saját magát. Azt éreztem, hogy nem nálam van, nem rám figyel, minden alkalmat megragad, hogy a telefonját nézegesse, olvassa, és ez már korábban is feltűnt. Hogy pontosan hogy történt, nem írom le, mert a mai napig nem tudja, hogy én mit tudok. Egyébként mindent tudok, sokkal többet, mint gondolja. A lényeg az, hogy van egy kapcsolata, ami feltehetően már korábban megvolt, mint, hogy mi találkoztunk, de talán időnként a háttérbe szorul, attól függően, hogy mikor van rá szüksége. Tehát az érzéseim beigazolódtak. Amikor a barátnőnél van, akkor valójában nem ott van. Pedig előre mindig bejelenti. Amiket megtudtam, egyértelmű, szemmel látható tények, nem lehet cáfolni őket. Mivel tudtam mikor találkoznak, elmentem és megnéztem őket. Iszonyatos érzés volt szembesülni a tényekkel, látni, hogy találkoznak, megcsókolják egymást, beülnek az autóba és elmennek… De mivel nem tudja, hogy tudom – bár talán sejti -, természetesen tagad. Gondolom, abból indul ki, ha tudnék bármit, akkor biztosan előállnék vele. Mindketten fogva tartjuk egymást. Én konkrét tényeket nem említhetek, mert akkor rögtön összeáll neki is a kép és azonnal vége mindennek. Az illető egyébként sok évvel idősebb nála, de nagyon komoly egzisztenciával bír. Róla is sokat tudok már, tudom a nevét, telefonszámát, vállalkozását. Feltételezem, hogy ő nem tud rólam. Valószínűleg ettől szorosabb kapcsolatot nem akar valamelyikük, mert akkor eddig is megtehették volna, de mintha elszakadni sem tudnának. Sosem értettem, hogy ha a barátnőnél van, ott is alszik, akkor miért nem hívhatom fel, vagy ő miért nem hív engem, még 2 percre sem. Egyébként meg rengeteget beszélgetünk telefonon minden nap. Számomra világossá vált egy csapásra minden. És közben a szemembe hazudik, és arról beszél, ha ő csak megérzi az ilyent, nála azonnal vége egy kapcsolatnak, nincs több esélyre lehetőség. A nagy kérdés most az, hogy mit tegyek? Mert én szeretem, szeretném vele összekötni az életemet, együtt élni vele. Ebben a tudatban iszonyatos kínszenvedés vele lenni, beszélgetni, vidámnak lenni. Ha szembesítem vele, szerintem vége. A legjobb lenne, ha ő maga mondaná el, és megbeszélhetnénk, tisztázhatnánk mindent, és tiszta lelkiismerettel folytathatnánk jobban figyelve egymásra, de erre nem sok esélyt látok. Egyik barátom szerint ez a történet teljesen rendben van, nekem kell lépni, és ha erre ő vevő lesz, velem tart, és majd ha tartozik hozzám és biztonságban érzi magát, akkor az a másik kapcsolat lezárul. És ha nem? Ha csak szünetel majd? Egy ilyen bármikor újra éledhet. Én meg nem akarok rettegésben és lankadatlan éberségben élni, hogy vajon mikor csalnak meg ismét. Vagy keressem meg az illető urat, és beszéljük meg egymással, mint férfi a férfival? Talán van annyira intelligens. Vagy várjam ki a végét, merre mozdul az ügy és hátha kedvezően alakul. Talán ez utóbbi a legnehezebb.
Bocs a hosszú írásért, tényleg örülnék a segítő szándékú kommenteknek. Köszönöm mindenkinek!
Laci
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
