„Mit tudsz tenni, ha a mai világban mindig a szegény, törékeny nőnek hisznek, akik ezzel vissza is élnek és válaszcsapásként használják” - K. akárkivel elmegy, de nem marad soká. Az egyik oldala azt mondja, hogy az életet élni kell, és a legizgalmasabb kapcsolatból kapcsolatba csavarogni, a másik oldala meg azt, hogy ez mind erkölcstelenség, egy nő legyen rendes, monogám, vagy egyedül is boldog. Te meg igazodj el rajta.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ezt az egészet azért írom le most, mert egy hete belefutottam a közösségin egy ismerősöm – vagy nem tudom, minek nevezzem – egy nőnek (legyen K.) a kifakadásába, amit nem tudom, kiknek szánt, bár lassan összeáll a kép. Azt írta, hogy akik róla hazugságokat terjesztenek, azok inkább a maguk dolgával foglalkozzanak. Ha nem ismerném, még együtt is éreznék vele, hogy szegény lány, ilyet el kell viselnie. Amit leírt, az alapján mindenki K-val értene egyet, hogy szegény lány, biztos a gonosz pasik bántották megint, mert ők ilyenek, ők tehetnek mindenről. De nem árt tisztázni, mi állt a kifakadás hátterében, illetve, mi a valóság róla.
Utánajártam: megint túlságosan önmagát adta. Előzmények: a lány egy parazita, abból is a legrosszabb. Aranyos, mosolygós és tündibündi, kifigyeli mennyi pénzed van, mennyire vagy a hasznára, ha tud, beleül a lakásodba, egy darabig marad, majd továbbáll. Nem is tartósan marad ott, pedig azt hinnénk, az volt a célja, és ha egyszer már levadászta a főnyereményt, akkor miért lép le? Eddig csak egyszer akarta elvetetni magát a delikvenssel, de viszonylag napok alatta meggondolta magát és folytatta a sáskajárást. Korábban nekem is meggyűlt vele a bajom, tehát azért hittem el azt a sok rosszat, amit hallottam, mert nem mondott az általam ismert személyiség ellen.
6 éve ismerem. Még az elején, amikor alig ismertük egymást, egyszer csak azt terjeszti rólam, hogy nem fizettem ki valami italom egy helyen és neki kellett (akkor sose ittunk együtt) és rondán beszéltem vele (hozzáteszem, akkoriban a párbeszéd nem volt jellemző köztünk, csak a rövid köszönés és tudomásul vétel). Neki hittek. Kitalálta, de neki hittek. Mit tudsz tenni, ha a mai világban mindig a szegény, törékeny nőnek hisznek (akik ezzel vissza is élnek és válaszcsapásként használják, néha szórakozásból), aki parancsra még sírni is képes a cél érdekében. Mit akart elérni? Mi történt valójában? Akkoriban már hallottam K. rossz hírét. Én meg voltam olyan hülye, hogy megkérdeztem egy csajt, hogy K. tényleg olyan nő-e amilyennek mondják? Azt mondta, igen. Tudnom kellett, hogy érdemes-e próbálkoznom nála, de ezekkel a feltételekkel nem. Csakhogy akitől megkérdeztem mindezt, visszamondta K-nak, mire az nekem esett, hogy miket kérdezek róla a háta mögött, hogy merészelem, ezzel lejáratom őt, stb..
A kifakadásai hasonló kis semmiségeken ijesztő metamorfózison vitték őt keresztül, a kacarászó tündibündiből fortyogó démon lett. De az az érdekes, hogy van, amikor ő sem tagadja a sok hapsit, akiket elfogyasztott, meg a nagy étvágyát, sőt, mintha büszke lenne teljesítményére, még azt is mondta – nekem, később, mert volt egy kis haragszünet -, hogy miért kéne szégyellnie, vagy zabolázni magát azért, mert jól néz ki és sok férfi imádja és meg is akarja kapni (ő meg adja magát). Ám később meg úgy tesz, mintha meg se történt volna, letagadja – ez kicsit skizó. Az egyik oldala azt mondja, hogy az életet élni kell, és a legizgalmasabb kapcsolatból kapcsolatba csavarogni, a másik oldala meg azt, hogy ez mind erkölcstelenség, egy nő legyen rendes, monogám, vagy egyedül is boldog, és összeszedett. Kifakadt, hogy a nő nem szextárgy, ő se gumibaba, ehhez képest jó pár kapcsolatáról tudok, meg azokról, akikkel elbánt. De nem tűnt el, ugyanúgy eljár közénk. Értitek ezt? Teljesen ellentmondásos a csaj. Nekem lejött, hogy bolond. Tudja is magáról, mégse tesz ellene semmit. És a férfi csapdában találja magát, ha cserbenhagyják a szenzorai. Ezért kell beszélni erről és nem a szőnyeg alá söpörni, vagy elnézni, hogy hát még fiatal – ez nem mentség semmire!
Az ilyen nő számomra egy robotnak tűnik, akiben valamilyen zavaros program fut. Tévednék? Mit követnek és kire akarnak hasonlítani? A céljukról már ne is beszéljünk, mert nincsen. Azok a 14 éves lányok jutnak eszembe róla, akiket néha látok: 18-nak néznek ki, mert gyakorlatilag prostinak vannak öltözve és sminkelve, de jön most a hideg, így nehezebb lesz a miniszoknya... Én '81-es születésű vagyok és az én időmben nem volt ilyen! Hol az anyjuk??
Mást mondunk, mást teszünk. Azt mondja K., nem szereti a tévét, nincs is neki, mert agysorvasztó hülyeség, az egyszerű embernek való hülyítődoboz, de az egyik helyen, miközben beszéltem hozzá, végig a hátam mögötti tévét nézte. Miért mond mást, mint ahogy él, mint amit gondol? Hogy jobb színben tüntesse fel magát még saját maga előtt is? Mire jó ez? Azt mondja, amit éppen, az adott pillanatban elvárnak tőle, akkor is, ha nincs összefüggésben a valósággal, a saját valóságával. Minek akar megfelelni egy valakinek, amikor fennen hangoztatja, hogy márpedig ő nem akar megfelelni senkinek!? Megint ellentmondás. Az érdekelne, hogy mi tesz ilyenné egy nőt? Mi célból ilyen, ha az ő céljai mind kitaláltak? Akkor ne beszélgessünk, ha tévézel, és ne játszd meg a felvilágosult, bölcs, modern nőt, aki mindent átlát, mert nem áll jól, idegesítő, és a bukás után nagyobb az égés, sokkal kínosabb. K. csak játszik a férfiakkal, azok meg viseljék el büszkén, mert arra valók, különben sincsenek érzéseik meg semmi.
Nagy a gyanúm, hogy bipolár depressziós, de az a férfi, akinek ilyen kell, és nem látja időben, az magára vessen. És sikere van a férfiaknál! Tudom, hogy nem az én dolgom és minek foglalkozom vele, ne üssem bele más dolgába az orrom, de valamilyen szinten én is érintett vagyok.
