„Ő kezdeményezett, már-már nyomult, de azt elfelejtette megmondani, hogy van pasija... de azt hagyta, hogy kitartóan udvaroljak neki és elvigyem ide-oda” - Ha a macskanő mindenkit szeret, de nem mindenkinek hagyja magát megsimogatni, ráadásul vidéki, nehéz dolgod van. Vagy marad a plátói szerelem, vagy a tettek mezejére lépsz.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Ez a levél nem fog nagy hozzászólás-áradatot kiváltani, de ha egy értelmes tanácsot kapok erre az értelmetlen helyzetre, nekem az is elég. A nyáron megismertem egy lányt. 26 éves, én 32. Csendes, aranyos, viszont egri, én meg Budapesten élek, és már adott egy távolság, ami ezáltal nem csak érzelmi. Így nem tudok véletlenül se összefutni vele. Hetekig vele voltam nyáron. Amikor először megláttam őt, valamiért egy macska jutott eszembe róla, akit mindenki szeret, de ő nem mindenkinek hagyja magát megsimogatni. Mindenkivel kedves, udvarias, velem is, ezért nem tudom eldönteni, hogy érdeklődik-e irántam? Eddig, és nyár óta, mindössze két levelet váltottunk.
Még a számát se tudom, de ő az enyémet igen. Jól lehet vele beszélgetni mindenről, de érzek egy távolságtartást, így mélyebb témákba nem merültünk, azt sem tudom, van-e valakije. Személyes dolgokról nem mertem vele beszélni, és ez valahol az én balf*szságom, vagy ha úgy tetszik, úriemberségem számlájára írható. Hagytam, beszéljen, amiről akar és majd közben megismerem. Mintha éreznék felőle szimpátiát, de az is lehet, hogy magamat csapom be és azt látom, amit látni akarok. Nem tudom, hogy én lennék-e az esete, vagy egyáltalán milyen pasi az esete. Annyit tudok, hogy rosszul esne, ha kiderülne, hogy foglalt, vagy nem akar tőlem semmit. A csalódástól való félelem tart vissza attól, hogy a tettek mezejére lépjek és nyíltan kérdezősködjek vagy kezdeményezzek.
Van értelme a plátói szerelemnek, vagy csak önkínzás? - mert végül is jóérzést tart bennem szinten, még ha nem is történik semmi. Jól esik rágondolni és azt hinni, ő is gondol rám. Én úgy képzelek el egy kapcsolatot, hogy nem függünk egymástól, de ha együtt vagyunk és keletkezik valami plusz, az jó. A plátóinál viszont ilyen nincs, de ez megint a szavak kiforgatása. Korlátok és kötöttségek vannak, én mégis hatni szeretnék rá. A habozás a gyengeség jele – nem csak a férfi, de a nő részéről is.
Pár részletet nem írtam le, de volt egy beszélgetésünk, amikor ő hozott fel egy olyan témát, amitől azt hittem, a bizalmába fogadott. Ez a szex volt. De ezen kívül, amikor nem iszik, ilyen témát nem érint. Innen sejtem, hogy van benne tűz és vagányság - valahol. Vannak bonyodalmak az életemben, azzal nem is traktáltam - a lényeg, hogy csak annyit szeretnék tőle először, hogy összebarátkozunk, mert nekem muszáj megismerni valakit teljesen, ahhoz, hogy kapcsolatot alakítsak ki... és a barátságból lehet szerelem. Azért építek erre, mert eddig az összes kapcsolatom így alakult ki és jól is működött. Fontos, hogy jól érezzük magunkat együtt és egy hullámhosszon legyünk.
Az utóbbi időben félénk lettem, mert egyszer pofára estem egy nő miatt. Ő kezdeményezett, már-már nyomult, de azt elfelejtette megmondani, hogy van pasija... de azt hagyta, hogy kitartóan udvaroljak neki és elvigyem ide-oda. Több hónapnyi szívatás után derült ki. Én meg a lelkemet is kitettem érte. Talán ezzel magyarázható a plátói szerelem iránti vonzódásom, mert abban nincs csalódás. De ha tehetném, és úgy alakulna, lemondanék erről és átvinném fizikai síkra.
