Soha nem hagyom magam lehúzni

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,

Sokat olvasom ezt a blogot, bár be kell vallanom, hogy a kommentek sok esetben érdekesebbek mint maguk a történetek. Magamról annyit, hogy viszonylag sok barátnőm volt, de ebből két olyan csak, akikkel hosszabb ideig voltam együtt. Összességében elmondhatom, hogy párkapcsolatilag aktív éveimben többet voltam egyedül, mint kapcsolatban és ennek oka van. A szintelméletet bizonyos fokig mérvadónak is tartom, átlagos külsővel, viszont átlagon felüli egzisztenciával rendelkezem, ezért az ismerkedéssel és az egyéjszakás kalandozással soha nem voltak problémáim. Viszont közel a harminchoz már én is inkább hosszú távra terveznék, HA terveznék. Itt pedig már egyre kevésbé játszik a szintelmélet. (szerintem) Sokkal inkább köze van a társfüggőségnek ehhez az egészhez és ezzel el is érkeztünk az alapvető problémához, vagyis a Miért nincs barátnőm? kérdéshez.

Mindig, amikor itt, vagy máshol olvasom "az ember társas lény" és hasonló ostoba közhelyeket, felröhögök magamban. Ez pont akkora baromság és önigazolás szagú, mint amikor egy bűnronda ember azt mondja, hogy "a szépség belülről fakad". Vegyük észre, hogy az ember első sorban gondolkodó lény, van öntudata, innentől fogva képessé válik az állatias ösztönein felülemelkedni. Az, hogy bizonyos emberek erre képtelenek, csak egy dolog, ez őket jellemzi és nem kellene másokra is kivetíteni és bemagyarázni azt, hogyha valaki szeret egyedül lenni, az önmagának is hazudik. Értem én, hogy sokan szabályszerűen pánikba esnek az egyedülléttől mert társfüggők és ezért cserében a párjuktól eltűrnek bármit, viszont ez nem jelenti azt, hogy más ne élvezhetné az egyedüllétet.

Próbáljuk meg tudomásul venni, hogy az egyedüllétnek kézzelfogható előnyei vannak, nem is akármilyenek. Bármikor elmehetek bárhova, senkinek sem kell elszámolni az idővel, akkor megyek haza amikor akarok, senki sem fog piszkálni miatta. Azt csinálhatok, amit csak akarok és akkor amikor akarom. Nem mondom, hogyha arról van szó és megtalálnám azt, aki illik hozzám, a kedvéért feladnám mindezt. Akárki kedvéért viszont nem. Volt olyan lány, akit elvehettem volna. Látom a jövőképet, mostanra valószínűleg lenne legalább egy gyerekünk és a hétvégi haverokkal ivászat helyett időre otthon kellett volna lennem és hallgathattam volna a hisztit, nyavalygást, picsogást. (nem véletlenül vetettem véget a kapcsolatnak, pont ez zavart) Ez pedig nem ér annyit, hogy a szabadságom feladjam érte, akkor inkább maradok egyedül. Szomorúan tapasztalom azt is, hogy a barátaim, haverjaim ezt nem értik meg, legtöbbjük számára ez valamiért felfoghatatlan. Ők úgy gondolják, mint itt a kommentelők egy része, hogy nyilvánvalóan hazudok magamnak és én már nagyon vágyom kapcsolatra. Erre már nem szoktam mondani semmit sem, végül is csak jót akarnak és amíg lánytársaságban mozgok, addig is ismerkedem. Ezzel nincs is semmi probléma, ismerkedni jó, ki tudja, lehet ott találom meg életem szerelmét egyszer? :)

Addig amúgy igazuk van, hogy valahol vágyom a tartós kapcsolatra, de nem ez a központi kérdés nálam, ami mindig foglalkoztat, mert mint mondtam, megvagyok egyedül is és nem minden áron, akárkivel. Sajnos az a lánytársaság, akikhez visznek, nagyrészt idiótákból áll. Az egyik a telefonját nyomkodja megállás nélkül és fel sem néz belőle, néha egy "aha, szerintem is" kicsúszik a száján, de valószínűleg fel sem fogta amit mondtam/mondtunk neki. A másik okoskodik, megmondó embert játszik, miközben látható, hogy köze nincs a témához és még sorolhatnám, de nem a nyavalygós, "hol vannak a normális lányok?" kérdést szeretném feszegetni. Tudom ugyanis, hogy vannak normális lányok, nem is kevesen, ismerek is jó néhányat, olyanokat is, akik mindezek mellett ki is néznek valahogy (nem 500 kilósak vagy atomvillanás rondák). A probléma sokkal inkább az, hogy nekik mindig van valakijük, vagy nálam jobbal tudnának csak kapcsolatot elképzelni. Ugyanis a "hosszútávra tervező béták" mint én, sokan vannak és ők is rájuk hajtanak leginkább, vagyis a helyes és értelmes, normális kategóriájú lánycsoport a leginkább kelendő. A hozzám hasonlók pedig repülnek a felhőjükbe, amennyiben hagyják magukat. A kérdés tehát pont ez lenne, hogyan tudnék hatékonyabb lenni ennél a lánycsoportnál, hogy a nem kevés hozzám hasonló Béta Balázsok közül amikor választanak, mégis felém billenjen a mérleg nyelve. Szeretném hangsúlyozni a hosszú távot, nem az egyéjszakás dolgok érdekelnek, azt már unom. Az is fontos, hogy engem kifejezetten ez a kategória érdekel, kortól függetlenül. Idiótákat látok eleget, nem hiányoznak. Továbbá azt is kérném, hogy a hülye megjegyzésekkel kíméljetek meg, vagyis:

- Nem szeretnék golddigger lányt magam mellé. Nem vagyok balek, soha nem hagyom magam lehúzni (pedig ilyen lányok próbáltak már) ha ezt megérzem, automatikusan leépítem az ilyet.

- Nem szeretnék Alfa Alfonz lenni, nem megy nekem ez a mindenkit kiosztok stílus, hagyom az embereket kibontakozni, a véleményüket inkább meghallgatom és elgondolkodok rajtuk, nem ragaszkodok hozzá, hogy márpedig enyém legyen az utolsó szó. Visszahúzódó típus vagyok, inkább maradok csendben, mint magyarázok hülyeséget vég nélkül.

- "Az ember társas lény" és hasonló bullshit pedig a legkevésbé sem érdekel.

Röviden: nem fogok és nem is akarok az elveim és a személyiségem ellen cselekedni. Örülök, hogy Dezső visszatért a kommentelők közé, mivel ugyan mindenbe a szintelméletet magyarázza bele, viszont képes objektíven tekinteni a helyzetekre, ezért örülnék, ha írna valami okosat. :)

Köszönettel: DZS