„Jól jár az ügyvéd, az ingatlanos, a lélekbúvár, a bútorkereskedő, a költöztető, sőt az élelmiszeripar is. Mindenki jól jár, csak a gyerek nem” - a feleség lelép, mert boldogtalan és fulladozik. Azóta eltelt 2 év, és a nő egyre több üzenetet küldözget Posztolónknak, felköszönti szülinapján, és most találkozni akar. Minek? Újra fulladozni szeretne?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv! Hallottam egy olyan kifejezést, hogy „rabságelmélet”, ami értelemszerűen arról szól, hogy a nő rabnak érzi magát egy kapcsolatban - legyen az házasság, vagy sima együttélés - még ha amúgy jó dolga is van. A mai kor egyik leleményes találmánya, és ha egy ilyesmire fogékony, okokat kereső nő belecsimpaszkodik ebbe, azonnal rájön, hogy hát ő valójában ebben szenved, elnyomásban él, azért nem boldog. Első dolga, nem magában keresni a hibát. Átéltem: 2 éve váltam. A párom arra hivatkozott, hogy megfullad mellettem, (igen, sablonos duma, hát istenem, nem volt egy kreatív lény).
Nem tudom, mi, vagy ki volt a valódi ok. Szépen elváltunk, minden dráma nélkül, nem is rabolt ki, én, úgymond még jól is kerültem ki ebből, nem úgy, mint az itt panaszkodók többsége, akiket lerabolt az exnej. De azért sz*rul esett, hogy csak felszínes magyarázatot érdemlek az együtt töltött évek után, csak szabaduljon már tőlem és tűnjek el. Pedig nem éreztem jeleket, hogy boldogtalan ill. fulladozik mellettem. Néhány nőt meg kéne tanítani beszélni.
Nem tudtam megismerni álláspontját. Ezek felderítésére egy elhagyott férjekkel foglalkozó szociális munkás kéne. Nekem – egyszerűen tekintve - úgy tűnik, mintha a válások többségét egy vírus okozná. Fertőzéssel terjed. És erre itt már sokan rá is jöttek: a világ, a beáramló neoliberális szemlélet, az arra fogékony befogadó meg elválik és vonul éjszaka a barinőkkel részegen, és ünnepli, hogy milyen jó a szingli élet, a szabadság. És ez valóban jónak tűnik számára: úgy 2-3 hónapig, aztán jön a megbánás. Mindig.
A családok széthullanak, válások, kapcsolati válság. Ennek mélyebb oka is lehet, ahogy utána olvastam: Az a nő, aki ok nélkül válik, mert fullad a férfi mellett, általában rosszban volt az apjával. Mivel gyerekkorában eltávolodik tőle, esetleg meggyűlöli, ezt a magatartást viszi magával a házasságába is. Mint egy újabb vírus, ami lappang, majd 8-10 év múlva jelentkezik újra, a lassú vírus nem azonnal bontja szét az új kapcsolatot, de a minta mindenképpen rögzül. A rossz minta miatt az új házasság sem lehet sikeres. Talán az anyákban is tudatosítani lehet egy olyan gondolatot, hogy az egész válási hercehurcát a gyerek sínyli meg. Jól jár az ügyvéd, az ingatlanos, a lélekbúvár, a bútorkereskedő, a költöztető, sőt az élelmiszeripar is. Mindenki jól jár, csak a gyerek nem. Ő mindenképp vesztesen kerül ki a történetből és megszenvedi a válást. Vesztesen kerül ki a magyar társadalom is ebből a játszmából. Talán késő is lenne felnőtt nőket meggyőzni arról, hogy könnyű meghozni indulatból egy döntést, mert azt hiszi, a Szabadság megoldja a lelkében azt, amivel ő sincs tisztában. Sokan nem ismerik magukat, talán valakinek be kéne mutatni őket saját maguknak.
A jelen: a volt feleségem egyre több üzenetet küldözget, felköszöntött szülinapomon (!), és most találkozni akar, mint akinek hirtelen eszébe jutottam. Minek? Már nem egy elviselhetetlen ember vagyok? Újra fulladozni mellettem? Hova tűnt belőle a tartás?
