„Lehet szidni a nőket, hogy őket csak a pénz, meg a jó ruhák, utazás stb. érdekli, de hát úgy tűnik, az urak sincsenek lemaradva tőlük” - Levélírónk kissé elkeseredett, ugyanis vonzza a lehúzós, érdekkapcsolatot kereső férfiakat. Három éves tapasztalata alapján tudja, hogy semmivel sincsenek kevesebben, mint a hasonló mentalitású nők. Íme az ellenpólus.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hogyan váltam cinikussá?
Az elmúlt időszakban a különböző blogokon csak olyat olvastam, hogy a nők ilyenek, meg olyanok és aki egyébként nem rúg beléjük, az egy lúzer.
40 évesen, 3 éves társkeresőzés után hirtelen azon kaptam magam, hogy cinikussá, kritikussá váltam, köszönhetően az ott megismert „úriemberek”-nek. Kiemelnék kettőt ezek közül.
No.1. Emberünk ideálisnak tűnt, elvált volt ő is, szintén volt gyereke, úgy tűnt, biztos egzisztenciája is. (Megjegyzem: nem olyat kerestem, akin élősködhetek, csak olyat, aki hozzám hasonlóan megáll a saját lábán, van hol laknia stb.)
Volt állása, lakása, igaz, erről később kiderült, hogy a kb. 13 M Ft-ot érő lakáson 8 M Ft hitel van (az én lakásom nem a válásnál az ex-férjemtől lehúzott pénzből van), ami igazából nem érdekelt egy bizonyos pontig. Kb. 2,5-3 hónapos együttlét után megemlítette, hogy miért nem adjuk el mindketten a lakásunkat és veszünk egy közöset. Mondtam neki, köszönöm szépen, én nem igazán szeretném eladni a lakásom. Ő viszont egyre többször felhozta az eladás témát, én ezt egy ilyen alkalommal rövidre zártam, azzal, hogy keményen kijelentettem, a téma nem érdekel, ha még 10x felhozza, akkor sem. Megkérdezte, miért nem? Mivel már untam az ezzel való csesztetést, kerek-perec megmondtam neki, hogy azért, mert nekem van egy 80 nm-es, tehermentes Bp-i lakásom, neki viszont egy 8 M Ft-tal terhelt, Bp-től 60 km-re lévő 50 nm-es lakása. Mivel semmi baj nincs a lakásommal, nem gondolom, hogy ilyen rövid ismeretség után bele szeretnék menni egy közös tulajdonba egy idegennel úgy, hogy rögtön megszerezném az idegen kötelezettségeit is, nem beszélve arról, hogy egy összeköltözés során nyilván nagyobb hely is kellene, a két lakás ára ezt Bp-en nem fedezné, és akkor még hitelre is szükség lenne. Ezen teljesen felháborodott, hogy én milyen anyagias, sznob p…a vagyok. Mondanom sem kell, szakítás lett a vége. Válaszút elé állított, vagy belemegyek az eladásba, vagy vége a kapcsolatnak. Mondtam, én ez esetben a végét választanám.
Ezek után hosszú ideig elment a kedvem a pasizástól. Később megismertem No.2-t. Eleinte tökéletesnek tűnt. Udvarias volt, törődő, érdeklődő, ahogy természetesen én is. Hasonló korú gyerekeink voltak. A kezdeti ismerkedési szakaszban elmentünk ide-oda, változatos programok stb., amelyek költségébe természetesen én is beszálltam, nem vártam el, hogy mindent ő fizessen. Ahogy ismeretségünk haladt előre, egyik hétvégén meghívott magához, azzal, hogy a 21 éves lánya, aki egyébként vele élt, nem lesz otthon hétvégén. Mivel szimpatikus volt, elfogadtam a meghívást. Na, nem kellett volna. Amikor elmentem hozzá, szinte letaglózott az az igénytelenség, amiben élt (hozzáteszem, ez a viselkedésén, beszédén, öltözködésén egyáltalán nem látszott). A lakás szó szerint merő kosz volt, a falakról mállott a vakolat, a fürdőszobába egyszerűen nem mertem elmenni. De az i-re a pontot az tette fel, amikor kiderült, hogy egy ágyban alszik a 21 éves lányával, mert a „gyerek” azt szokta meg.
A fent említett két úriember csak a nagyon kiemelt példák voltak, a 3 év alatt próbálkoztam én többször is randizni. Volt, aki az első randin kerek-perec megmondta, hogy a válás után legatyásodott és már nagyon unja az albérletezést. Volt olyan, aki az első randin, 6 év válás után is még az exét szidta, vagy olyan, aki fennhangon dicsekedett arról, hogy ő már 15 éve regisztrált munkanélküli, a tb-jét is az önkormányzat fizeti. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi lesz akkor, ha valami történik vele, és nem tud dolgozni stb., a válasza csak annyi volt: „nem tudom, remélem, megismerkedek valakivel, aki a bajban mellettem áll majd”.
Szóval, lehet szidni a nőket, hogy őket csak a pénz, meg a jó ruhák, utazás stb. érdekli, de hát úgy tűnik, az urak sincsenek lemaradva tőlük.
Most ne gyertek a szokásos bullshittel, hogy öregecske 6-os vagy és alfa pasit keresel. Teljesen normális, csinos, igényes, ugyanakkor családszerető, házias, a saját lábamon is megálló nő vagyok. Igaz, elváltam, ahogy sokan mások is. De nem gondolom, hogy irreális elvárás lenne, hogy 40 évesen olyan korban hozzám illő férfit szeretnék, aki nem velem akarná kifizettetni tetemes adóssága egy részét, vagy aki hozzám hasonlóan enyhén szólva is szürreálisnak gondolja, hogy ellenkező nemű nagykorú gyerekével egy ágyban alszik, holott a lakásban van másik ágy is. Lúzer vagyok? Igen, valahogy bevonzom a lehúzós, érdekből kapcsolatot kereső férfiakat, akikből a 3 éves tapasztalatom alapján semmivel sincs kevesebb, mint az ugyanerre törekvő nőkből.
