Ha az alacsony fizetésűek csoportjába tartozol, ha nem vagy sikeres a munkádban, ha nem találod a helyedet a világban, lehetsz jóképű, olvasott vagy művelt, a szeretett nő előbb-utóbb elválik tőled. A nők semmit sem utálnak jobban, mint a bizonytalanságot és a pénztelenséget. És a kitett férjek legtöbbször úgy érzik, végük, minden szinten.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A férfiak nehezebben kötelezik el magukat a családalapítás mellett, de ha már elkötelezték magukat, életük mindennél fontosabb része lesz. Hogy általában nem sikerül megmenteniük a házasságukat mégsem, az leginkább a másik oldal elszántságán és azon múlik, hogy nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Nincsenek arra szavak, milyen veszteséget jelent egy apának elveszíteni a gyermekét, akinek életpályáját csak távolról szemlélheti, és azt is csak akkor, ha szerencsés esetben minden a megállapodás szerint alakul. A férfiakat jobban megviseli a válás, mint a nőket.
Egyszerre mindent elveszítenek, a nőt, akit szerettek, s aki hirtelen hátat fordít nekik, a gyermeket, akiben csak a hiányérzet marad ...és az otthont, ami melegségével várta őket a mindennapi munka után. Mindent elveszítenek, ami a biztonságot jelentette számukra. Egy férfi számára nem a havi fizetés jelenti a biztonságot, hanem mindez együtt, s ha egyik percről a másikra elveszíti, felborul a világ rendje és többé már nem lesz képes helyretolni azt, amiért csak önmagát okolhatja. Csak önmaga ellen fordulhat, és ha nem elég óvatos, útja önpusztításba torkollik, felemészti önmagát. Talán azt is gondolja, minél előbb, annál jobb.
Képzeljük el, amint ez a bűnös ember szükséglakásában az ágyán kucorog, egy lyukban, ahol a berendezés szegényes, és ami a legkevésbé sem otthonos. Emészti magát, sorra veszi a hibáit, morfondírozik, hol hibázott, önmagát korholja, ha akkor így, akkor úgy, hosszas lelki vívódásokon és lelkiismereti konfliktusokon keresztül elemzi cselekedeteit, sőt azt is, amit feledékenységében elmulasztott. Arra a következtetésre jut, mindennek vége, a pálya végső pontjára érkezett, nincs tovább. Semmi esélyt sem ad magának, hogy talpra álljon, úgy látja, minden erőfeszítés hiábavaló, s csak arra lenne jó, hogy meghosszabbítsa a szenvedéseit. Leírták, mint férfit, mint embert, és nehéz lesz bebizonyítania, hogy függetlenül is megállja a helyét. Hiányzik belőle az ehhez szükséges talpraesettség – a felesége talán pont ezért hagyta el – és nem biztos, hogy egyedül is boldogul. Ott van ellendrukkerként a volt feleség, aki átnéz rajta, ez sem segíti önbizalmát. A „volt kedves” legfőképp akkor érzi jól magát, ha lenézheti a volt férjét. Minél lejjebb csúszik a férfi, annál elégedettebb lesz a volt a nej.
A kitett férjek legtöbbször úgy érzik, végük, minden szinten. A válási hercehurca a munkájukra is kihat, s aztán ahogy egyik baj a másikat követi: kirúgják a munkahelyéről is. Senki sem érti, hogy mi történt, de a családja és rokonai, sőt barátai is őt okolják, ...”ha szépen beszélt volna az asszonnyal, ha nem csavarog el a haverjaival, biztosan nem kergették volna el...”
A házasság válságáról és a válások terjedéséről még azoknak a nőknek is markáns véleményük van, akik sosem voltak férjnél. Ők is hiszik, megtalálták a bölcsek kövét, pedig igazi fogalmuk nem lehet a házasságról.
Ha a kisfizetésűek csoportjába tartozol, ha nem vagy sikeres a munkádban, ha egyik munkahelyről a másikra sodródsz, ha nem találod a helyedet a világban, lehetsz jóképű, olvasott vagy művelt ember, a szeretett nő előbb-utóbb elválik tőled. A nők semmit sem utálnak jobban, mint a bizonytalanságot és a pénztelenséget. Úgy érzik, ellensége vagy a gyermekeinek, nekik pedig alapvető anyai feladatuk, hogy védjék a gyermekeiket. Bár éhező gyermekekről ritkán hallani – legfeljebb a tengődő roncstársadalom tagjainál, ahol viszont szinte ismeretlen fogalom a válás! – ha a helyzeted nem sugározza a biztonságot, vesztett ügyed van. Ha szilárdan állsz a lábadon, és talicskával tolod haza a pénzt, úgysem kapsz útilaput. Hiszen egyedül is megállnál a lábadon, de ugyan miért hagynának egyedül, ha egy családot is elbír a jövedelmed?
A gazdag férfiak túlnyomó része nehéz ember, valóságos zsarnok és kiskirály, mégis mindegyik mellett áll egy feleség. Vagy élettárs, aki csak azért élettárs, mert üzletemberünk nem hajlandó őt elvenni. Jobb, ha megszokjuk, egy kelet-európai válságtársadalomban, amely emberemlékezet óta válságos gazdasági helyzetben volt és még egy jó darabig abban is marad, ez a felállás. Nem vagyok a nagy szavak embere, de azt gondolom, mélyebben, behatóbban csak a férfiakat foglalkoztatja a kérdés: miért van annyi válás, mi vezethetett ideáig, miért hullnak szét olyan könnyen a házasságok? Nekik valóban az életükről volt szó, ők bármikor otthagyhatták a fogukat egy rosszul sikerült válás után.
A nőt a társadalmi pozíciód, az előmeneteled, a jelened és a jövőd érdekli. Hiába próbálod félrevezetni, ő pontosan fel tudja mérni, látja rajtad, hova tartozol. Eszerint ítéli meg, ad-e esélyt neked vagy sem. De fiatalabbal kezdj, mert a negyven körüli macák már mindent tudnak rólad, mindent! Úgyhogy ne is próbálj színlelni nekik, ahhoz túl dörzsöltek! Minél idősebb egy nő, annál szkeptikusabb és kiábrándultabb. Az ember azt gondolná, egy negyvenes nőt könnyű elcsábítani, hiszen aligha válogathat az ajánlatok között, ám a látszat csal, ő úgy gondolja, minden csak csel és fogás. Nem hiszi, hogy egy férfi őszintén lehet romantikus, őszintén udvarolhat neki, őszintén csodálhatja. Úgy tartja, a férfiak csupán rutinból alkalmazzák ezeket a jól bevált módszereket. Nem biztos, hogy igaza van. A férfi lehetőségei az évek számával ugyanúgy fogynak, mint a nő lehetőségei. A nő jelszava éppen akkor válik idejétmúlttá, amikor kiismerni véli a férfi természetét.
A negyvenes nő, amennyiben néhány csalódást már megélt, azt hiszi, minden hangzatos nagyotmondás csupán, csak át akarják verni. Holott a férfiak negyvenes éveik közeledtével alaposan változnak: ugyanarra vágynak, amire a nő: nyugalomra, békességre, harmonikus életre. Vágyaink nem különböznek annyira, legyen az nő vagy férfi, ugyanazok a mozgatórugók, ugyanazok az ösztönök, ugyanazok az illúziók mozgatnak minket. A sikeres gazdagok, a furfangos győztesek, akik mindig is jeleskedtek a nők átverésében és akik a férfiak egy százalékát teszik ki, addig már rég egy csinibaba mellett üldögélnek, időnként meglátogatva aktuális szeretőjüket. Azok a férfiak, akik negyvenes éveikben magányosak, sohasem fogták fel versenyként az életet - ezért veszítettek.
