Még mindig nem mondhatom el…

2009. augusztus 17. 07:01 - csajokespasik

Kevés az olyan film, aminek a második része jobb, mint az első. A most következő történet is ilyen, ami egyik legolvasottabb bejegyzésünk várva várt folytatása.

 

…..Mikor elváltunk remegő gyomorral igyekeztem hazafelé. Nem tudtam mitévő legyek. Tudtam, hogy el kell mondanom neki, de nem mertem, féltem. Féltem, mert tudtam, hogy fájdalmat okozok neki, tudtam, hogy egy világ omlik össze benne, ha elmondom mit tettem. Igen, tudom, erre akkor kellett volna gondolnom, mikor hagytam, hogy elcsattanjon az a csók. De abban a pillanatban valahogy a külvilág és én köztem egy egész univerzumnyi árok volt. Nem észleltem semmit sem magam körül, csak Andrást, s a szemében láttam az egész világot. Ugyanazt érezte, amit én. Azt hittem sosem érek haza. Csak mentem és mentem, szakadó esőben, az ég dörgött, a villámok cikáztak a fejem felett, a mentő éppen egy elesett idős asszonyhoz sietett. Eső volt. Nem szokványos eső. Tisztító eső. Lemosta rólam mindazt a bűnt, amit elkövettem. Lemosta a felszínről…de a lelkem legmélyéről nem. Iszonyatos bűntudatom volt. Még most sem tudtam megbocsátani magamnak. Nem azért, amit tettem, azért, ahogyan tettem. Ha 7 évvel ezelőtt nem leszünk áldozatai egy félreértésnek, akkor most minden másképp lett volna. Lehet , hogy a mai napig együtt lennénk, de lehet, hogy már réges- régen elfelejtettük volna egymást, s csak néhány fénykép tanúskodott volna arról, hogy valaha mi egy pár voltunk. Nem bántam meg amit tettem, hiszen ezt az érzést soha nem éltem át. Nem tudom mihez hasonlítani. Egyszerre érzed azt, hogy remeg a gyomrod, de közben alig bírod magad visszafogni, szinte már sóvárogsz, hogy az ajkaitok összeérjenek. És amikor ez megtörténik, akkor igazán boldognak érzed magam. Eufórikus. Az extázis átjárja az egész tested, fejtetőtől bokáig…. És én csak erre tudtam gondolni egész úton. Újból át akartam élni. Nem tudtam mitévő legyek. Nem mertem elmondani egyelőre, de tudtam, hogy hamarosan meg kell tennem.

Már nem olyan a kapcsolatunk, mint a legelején. Nagyon elhamarkodtunk mindent. Alig 3 hónapja voltunk együtt, amikor összeköltöztünk, egy évvel később eljegyzés. Emocionális ember vagyok, de ott, akkor tudtam, hogy ez még túl korai. De azt is tudtam, ha akkor nemet mondok, akkor a kapcsolatunknak is egy nagy NEM a vége. Egészen addig minden szép volt. Aztán egyre jobban kezdtem érezni, hogy ez nem csak egy szimpla eljegyzési gyűrű. Ez egy kötél. Egy acélkötél, amely csak 3 méter hosszú, s minket köt össze. Attól a naptól kezdve állandósultak a féltékenységi jelenetek ( hangsúlyozom, hogy NEM volt rá oka!!! ). Minden pillanatomról el kellett számolnom, napi 15 telefonhívás, ha nem tudtam felvenni, akkor a kollégáimat hívta, egy esetben a főnökömet, hogy valóban bent vagyok-e a munkahelyemen. Ha végigmentünk az utcán és egy rég nem látott ismerősömmel találkoztam és a röpke 2-3 perces beszélgetés után két arcra puszival váltunk el, akkor már kezdődött a jelenet, hogy – ki volt ez, mit akart, miért adtál neki puszit stb. Kezdtem nem érteni a dolgot. Nem értettem miért teszi ezt. A kapcsolatunk legelejétől nem bízott bennem ( most lehet megkövezni, hogy –persze, és ezért mindjárt okot is kell rá adni neki ), később rájöttem, hogy ez miért van. Én vagyok neki az első komoly barátnője. Előttem volt egy lány, aki átverte (nem is egyszer) , játszott az érzelmeivel, kihasználta. Ezt követően belépett az életébe egy lány, akibe a párom közel 2 évig szerelmes volt. A lány nem akart tőle semmit a barátságon kívűl, de hát milyenek a nők, mégis hagyta, hogy a párom „udvaroljon” neki. Csoki, virág, naponta ott várta a munkahelyén ( pincérnő volt ), autókázások stb. Ő is kihasználta a páromat, de mégis rajtam csattant az ostor. Én kaptam meg jogtalanul a bizalomhiányt, az őszintétlenséget, pedig én nem tehettem semmiről. Mindig hozzá hasonlított, még ha nem is mondta ki. Nekem nem szabadott hajat festenem, nem szabadott sminkelnem, nőiesen öltöznöm, nehogy egy férfi rám nézzen. A kedves hölgy pedig hidrogénszőke, falatnyi ruhákban járó piercinges, agyonsminkelt. Neki mindez jól állt, nekem az volt a válasz, hogy egy nő akkor szép, ha természetes. Történt velem egy baleset még a kapcsolatunk elején, aminek köszönhetően rá voltam utalva. Nem testileg, lelkileg. Ő volt az, aki segített nekem feldolgozni a traumát. Úgy éreztem, ha ő nincs velem, akkor megint előjönnek a rosszullétek, a félelemek, a trauma okozta tünetek. Ennek köszönhetően teljesen alárendelt lettem a kapcsolatunkban, és ő ezt teljes mértékben kihasználta. Ha el akartam menni a barátnőmmel bulizni, vagy akár meginni egy kávét, akkor már jöttek a lelki zsarolások, hogy – de nekem olyan rossz előérzetem van, maradj itthon, nehogy megint rosszul legyél és összeess stb. és ez hatott. Ha átélsz egy balesetet és ez tudatalatt olyan pszichés félelmeket hoz ki belőled, hogy még az utcára is nehezen mersz kimenni, mert félsz, hogy ismét összeesel, akkor egy ilyen mondat elhangzása után úgy gondolod, mégis inkább otthon maradsz. Saját anyámhoz nem mehettem haza hétvégén nélküle, mert jöttek a műbalhék, a cirkuszok és a lelki zsarolások. Teljesen kétségbe voltam ( és vagyok ) esve. Tudom, hogy szeretem őt, de azt is tudom, hogy nem tudjuk megadni egymásnak mindazt, amit szeretnénk, amire a másik vágyik. Tudom, hogy én nem érzem magam mellette már olyan jól. Szeretem, de már többre vágyom. A karrieremben pozitív változások lehettek volna, de ő nem hagyta. Abban a pillanatban, hogy egy kicsit is függetlenebb lennék tőle ( pl. többet keresnék vagy egzisztenciálisan megbecsültebb lennék ) máris megakadályoz. Nem fogadhattam el az előléptetést, mert ő nem volt képes arra, hogy 20km-rel arrébb költözzünk. Az albérlet ugyanannyi lett volna, mint itt és még a lakás is szebb és jobb állapotú. Mindezt kimondatlanul is azért, hogy nehogy kicsit függetlenebb legyek, nehogy meg tudjak élni nélküle. Ennek ellenére szeretem. Lehet, hogy ez már megszokás, de mégis úgy érzem szeretem. Testileg már egy kicsit eltávolodtunk egymástól, talán már lelkileg is, de a rossz napokat leszámítva vannak olyan pillanatok, amikor minden olyan tökéletesnek tűnik. Hazaértem. Nem mondtam el neki, de látta rajtam, hogy nincs minden rendben. Andrással még két hétig beszéltünk. Naponta több sms is érkezett. Tudtam, hogy szeret, tudtam, hogy velem akar lenni. Minden szava, tette ezt bizonyította. Olyan érzelmi állapotba kerültem, amelybe még soha. Neten és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Minden pillanatban vártam, hogy jelentkezzen. A barátommal a kapcsolatom egyre hidegebb lett. Folyamatos veszekedések, lelki zsarolások. Engem gyötört a bűntudat, de még nem láttam elérkezettnek az időt, hogy elmondjam neki. A boldog pillanataim abban a két hétben azok voltak, amikor András írt, vagy véletlenül láttuk egymást a városban. Láttam a szemében a fájdalmat, amikor elmentünk egymás mellett, s én a párom kezét fogtam… Tudtam, hogy kettejük közül valakinek fájdalmat fogok okozni. Tudtam, hogy nekem mindenképpen rossz lesz, mert a lelkiismeretem nem fog békén hagyni. Ha elhagyom a párom, fájni fog , sajnálni fogom őt ( és magamat is ), mert tudom, hogy nagyon rossz lesz neki. Ha Andrásnak mondok nemet ugyanez a helyzet. Sok mindent lehet rám mondani, de azt, hogy önző vagyok nem. Próbáltam úgy tenni, hogy mindenkinek jó legyen. Csak közben sem nekem, sem nekik nem volt jó… Két hét telt el a találkozásunk óta, amikor elhatároztam, hogy ennek véget vetek, és elmondom a barátomnak, hogy mi is történt.. Késő volt. Már lebuktam….

 
37 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr991310562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

katie_86 2009.08.17. 08:35:14

Már ne is haragudj, de nem igazán értem, hogy mit tépelődsz...
Megértem, hogy valakinek ígyis-úgyis fájni fog és ezt szeretnéd elkerülni, de tudható volt, hogy minél tovább halogatod a dolgot annál rosszabb lesz, vagy adott esetben lebuksz.

Pedig a én azt vallom, hogy a szakítás, az olyan mint a sebtapasz. Gyorsan és hirtelen kell lehúzni, mert ígyis úgyis fájni fog, de akkor már probáljuk meg a lekevesebb fájdalmat okozni. Mindenki tudja, hogy már meg volt benned a döntés, hogy mit szeretnél. Ez nem az eszünkön, nem a pro és kontra érveken múlik. Egyszerűen csak érzed. Ha már érzed, akkor vegyél róla tudomást és ha már tudsz valamit, akkor miért nem ahoz tartod magad? Ha már tudtad, hogy szakítasz a pároddal (amit egyébként függetlenül a második körben kapott háttér infóktól, én már az első fejeztnél párotoltam volna), akkor legalább a rá való tekintettel és tisztelettel meg tehetted volna korábban, hogy minél elöbb pontot tegyél az ügy végére.

Nekem jövő szombaton lesz az esküvőm. Nem akarom sajnáltatni magam, de tökéletesen megértelek. Csak nálam konkrétan az exem jelent meg 4 hónappal ezelött. Találkoztunk, aztán megint és megint. Jól éreztük magunkat, de mindkettőnkben elejétől kezdve meg volt a döntés hogy csak ennyit akarunk a másiktól. Soha nem hagynám el a páromat, mert anno az exemmel szemben döntöttem mellette. Más kérdés, hogy azóta már született egy lányunk is...

Szóval babám! Se kutyád, se macskád, ami örökre összekössön a vőlegényeddel és ha már te is tudod, hogy mi a legjobb neked, akkor csak egyszerűen húzd ki magad, állj szépen a pasik elé és mondd el. Ne félj boldognak lenni egy új emberrel. Ez az én tanácsom neked.

balazs78 2009.08.17. 12:26:55

Szia

Nem szoktam ilyen hozzászólásokat írogatni, de most megteszem, mert megfogott a történeted.
Kezdjük hát.
Az első dolog, amit mondanék. egy kapcsolat bizalomra, őszinteségre épül. Ahogy olvastam a történet folytatását, kiderült a vőlegényed egyáltalán nem bízik benned. Ezt jelenti a folyamatos féltékenykedés, sehova nem enged el egyedül, stb. Ez nem kapcsolat így, hanem inkább rabszolgaság. Teljesen mindegy, hogy a vőlegényed e vagy sem, ilyet akkor sem tehet senki a másikkal. Hasonló helyzetben voltam már én is, csak nálunk fordítva volt a dolog. A lány volt féltékeny, de nagyon. Senkivel nem beszélhettem, ha beszéltem jött a patália. Egy darabig eltűrtem én is ezt a dolgot, mondván, hátha megváltozik. De nem így lett. Kiléptem ebből a kapcsolatból. Az ilyen dolog csak felemészti az embert belülről. Lehet, hogy szereted, de gondolj bele, vele kell leélned az életedet, és így kell leélned. Folyamatos féltékenykedés, és ellenőrzés alatt. Hiányzik ez Neked? Szerintem nem. Ne félj megtenni a lépést, hogy kilépsz ebből a kapcsolatból. De hogy az előttem szólónak igazat adjak, minél tovább húzod, annál rosszabb és nehezebb lesz kilépned a kapcsolatból. A másik dolog, fiatal vagy még elkötelezni magad egy ember mellett. Itt a lehetőség előtted, csak ki kell nyújtanod a kezed, hogy elérd. Itt egy ember, aki a leírtak alapján tiszta szívből szeret, és mindent megadna, hogy boldog legyél mellette. És ahogy olvastam, a Te érzéseid is hasonlóak az övéhez. Kérdem én, mire vársz még? Ilyen lehetőség, hogy valaki olyannal legyünk, aki szeret és viszontszeretjük, egyszer van az életben. Használd ki, ne félj változtatni, még fiatal vagy, előtted az élet. Sok sikert, és szerencsét. Remélem megtalálod a helyes utat:)

Lajka 2009.08.17. 13:50:27

Mintha csak az én történetemet írtad volna le... A volt párom olyan volt, mint a te vőlegényed. 6 évig bírtam, és kiléptem a kapcsolatból, mert nem bírtam tovább (bevallom tényleg nem volt könnyű a szakítás). De belülről teljesen felemésztett valami.
Másfél év óta új párom van, és úgy érzem ÉLEK! ÉLJ TE IS!
Sok szerencsét!

aLEx 2009.08.17. 19:05:23

Szia Júlia!


Először is kínban vagyok, hogy itt írjak vagy a megszokott helyen, az első rész alatt. Na nem baj, írok majd itt is és ha kell ott is.

Az elején gyorsan megjegyzem, hogy úgy látszik mi zömmel szerelempártiak vagyunk, hiszen Andrásról még nem is hallottunk semmit, csak hiszünk a Te szerelmes szívedben és fiatalon hozott "bölcs" ítéleteidben. Talán azért drukkolunk Neked annyira, mert a saját elmulasztott lehetőségeinket látjuk benned kárpótolva.

A történetben - amiről beszélni kell és érdemes - két egymástól független dolog van (ebben egyetértek "balazs78" hozzászólásával) és ezekhez kapcsolódik egy harmadik:

- a kapcsolatod a vőlegényeddel
- a kapcsolatod Andrással
- és a bizonytalankodás az igazmondásban.


A vőlegényeddel valókapcsolatod ma szinte tipikus Magyarországon (ere utal Lajka is). A Te korodban, 23 évesen még nem kellene párkapcsolatban élni, különösen nem olyanban, amilyen a Ti kapcsolatotok a vőlegényeddel. Ma valahol olyanok a társadalmi elvárások, hogy egy fiatal lányt, amilyen Te is vagy, mihelyt nagykorúvá válik arra ösztönöznek, hogy párkapcsolatba lépjen egy fiatalemberrel és együtt éljen vele. Mindenféle tapasztalat, összehasonlítási alap és reális alternatívák nélkül. De hozzáteszem a megfelelő érzelmi háttér sincs meg hozzá. Ne lehet érzelmi háttérnek nevezni azt, ahol azt tapasztalod, hogy 3 méteres láncon vagy megkötve és a párod betegesen féltékeny. Nem is lett volna szabad párkapcsolatba lépni, amíg ilyen alapvető dolgokat nem tisztáztál önmagadban, hogy a leendő párod a te elvárásaidnak megfelel-e. Az együttélés (vadházasság) egy olyan dolog, amibe nagyon egyszerű belelépni abban a hitben, hogy könnyű kilépni is belőle, éppen ezért roppant felelőtlen dolog is. Az élet éppen azért megy el melletted, mert túl könnyen fölvállaltál valamit és ezzel megfosztottad magadat más, értékesebb lehetőségek megismerésétől is. Igaza van "balazs78"-nak, ha a párkapcsolatod valóban olyan, amilyennek leírtad, abból már réges-régen ki kellett volna lépned! Függetlenül Andrástól. Nehéz megérteni, hogy ezt miért nem tetted meg már korábban: bátortalanságból, lustaságból, kényelemből, esetleg érdekből?

Félő, hogy a mai magyar viszonyokban a szülői ház olyan, amelyik igyekszik megszabadulni a nagykorúvá vált gyerekétől, mert az számára már terhes. De ugyanúgy félő, hogy a nagykorúvá vált, de értelmileg és érzelmileg gyakorlatilag még kislány menekül a szülői házból és keresi az önállóság lehetőségeit. Mindkét verzió gyakorlatilag ugyanaz, az eredmény szempontjából mindenképpen: egy felelőtlenül összehozott élettársi kapcsolat.

Júlia! Se édesanyád, se édesapád nem tiltakozott ez ellen az élettársi kapcsolat ellen? Ezt fontosnak tartottam elmondani.


A másik önálló kérdéskör Andrással kapcsolatos. Andrásról még mindig nem tudunk semmit azon kívül, hogy nagyon szemléletesen leírtad a benned feltámadt érzéseket, hogy milyen az, amikor átadod magadat csókjának!

Ehhez a kérdéshez egyenlőre még nem szólnék hozzá, mert nincs hozzá alapom. Itt továbbra is csak a bizalom és a beléd vetett hit mondatja velem azt, hogy remélhetőleg ez lesz az igazi szerelem, vagy legalább is jobb kapcsolat lesz, mint a vőlegényeddel volt.


A harmadik, a kapcsolódó kérdéskör egyre nagyobb jelentőséggel bír, ahogy az idő halad. Miért tétovázol tisztába tenni a dolgokat a két fiúval? Egyre nagyobbak lesznek a sebek, egyre több a kérdés, akár a két ló között a földre is pottyanhatsz. András bizalmát is elveszítheted a határozatlanságoddal, hisz ő azt látja, hogy kézenfogva sétálgatsz a vőlegényeddel és tudja, hogy együtt éltek. Ő hogyan fogadja ezt el? Napról-napra egyre több a tüske a lelkében, ő is lehet féltékeny és gondolhatja azt, hogy hazudsz neki. Egy ponton túl ez már nem határozatlanság, hanem gyávaság!

Úgy tűnik, csak mondod: [i]"...elhatároztam, hogy ennek véget vetek, és elmondom a barátomnak, hogy mi is történt.."[/i] Ennek a magatartásnak az eredménye, ami történt: [i]"Késő volt. Már lebuktam…".[/i]

aLEx 2009.08.17. 19:06:46

@aLEx: (Nesze neked formázás!)

JamesBotond 2009.08.18. 11:35:00

Lehet, hogy egy romantikus rovatban úgy fogok hangzani, mint a negatív hősök szájába adott (de amúgy valós) igazságok, amelyek fájnak, mert rossz hallani őket, még ha az ember valahol mélyen tudja is és be is ismeri őket.

Erről a cikkről eszembe jut, mennyire örülök, hogy túlvagyok a huszas éveimen, amikor még efféle dolgok jelentették a nagy problémákat az én számomra is... már csak nosztalgia, milyen jó volna, ha ez lenne a legnagyobb problémám.

Egyetértek aLEx-szel: ha én volnék a nemtommilyen miniszter egy kis időre Magyarországon, tutira betiltanám a 28 éves kor előtti házasságot, és előtte is min. 2 év próbaidőre küldenék mindenkit. Aki pedig 24 éves kora előtt vkivel 2 évnél többet jár együtt, szabálysértésért elítélném, annyira rosszat tesz a társadalommal és -nak. Remélem nem is kell példálózni vagy magyarázni ezzel kapcsolatban semmit. Ha valaki még ott tart, hogy egy csóktól nem észleli a külvilágot, csak Andrást, annak gyorsan adjon valaki sok csókot, mert ezek a tünetek kb. egy drogos tüneteivel egyeznek meg (még szerencse, hogy nem vezetett hazáig, mert ilyen állapotban lehet, hogy ő is képes lett volna egy családot lesodorni a zebráról) és ha rövid időre is, de látványosan döntésképtelen helyzetbe sodorják a gazdáját. Márpedig remélem mások is egyetértenek velem abban, hogy egy ember boldogsága nem magánügy. Egyrészt mert szeretnénk szurkolni neki és látni, h nem szúrja el a szemünk láttára az életét, másrészt mert kinek kell az egyre több válás, ahol a "résztvevők" legnagyobb része süldő fejjel rohant bele egy házasságnak látszó tárgyba? Kinek kell egyre több félcsaládban nevelkedő gyerek, meg a sok veszekedő házas fiatal, akiknek remek ötleteik már vagy 10 éve vannak, csak a tapasztalatuk van még mindig közel szinusz píhez? Szerintem ez igenis valahol közügy. És ha a fejlett társadalmakban (pl. Japán) egyre kijjebb tolódik a házasodók életkor átlaga, a fejletlenekben meg talán most is 12-15 év, akkor talán nem ítélkezhetünk-e úgy, hogy gyerekek, ez még nem nektek való?

Ha ez a kedves és jóindulatú lány már túl volna pár szakításon, párszor ő, másszor őt hagyták volna el, ha átélt volna hideget-meleget, különféle pasikat, akkor talán lenne egy olyan értékrendje, amely alapján kiszűrhetné, hogy milyen pasi az, akivel akár 50-60 évig is képes lesz együtt maradni még akkor is, ha Brad Pitt és András keverékei folyton őt ostromolják is. Az ilyen 3 hónap alatti gyűrűzgetéseket meg meghagyná a 19 éves kelet-orosz váltókezelő lányoknak (ahol ha valaki végre elveszi őket feleségül, akkor hurrá megvan a túlélés...)

Szumma szummárum (teendők á la JamesBotond):
1.a féltékeny pasit rövid úton kirakni,
2.Andrást kiélvezni amíg még egy kicsit is izgi,
3.aztán meg világot látni, tapasztalni, megjegyezni, emlékezni, felhasználni,
4.30-34 évesen férjhez menni, nem elválni, 3 gyereket szülni
5.szemetet levinni
6.virágokat meglocsolni
7.csibészt megetetni
:)

aLEx 2009.08.18. 13:55:59

@JamesBotond: Nagyon jó a hozzászólás, jó a stílusa, élvezetes olvasmány és ami lényeg, nagyon sok igazság van benne. Remélem Júlia sem sértődik meg rajta!

Ettől függetlenül én a túlzásoktól óvnálak. Jó volna, ha a fiatalok szerelemből házasodnának, csak ne tévesszék össze a szerelmet valami mással, ami kellemesnek, jónak tűnik! Ehhez kell az élettapasztalat! Sajnos ritkán adatik meg, hogy akár egy fiú, akár egy lány 17 vagy 24 éves fejjel rendelkezzen ezzel. Jómagam is úgy vélem, hogy a férfikor valahol 30 felett kezdődik, előtte csak udvariasságból hívjuk őket "fiatalembernek".

A túlzásoktól azért óvnálak, mert én olyan országban élek, ahol a nők jellemzően abban a korban mennek férjhez, amit Te példának állítasz. De megjelenik a másik véglet is (az "északi" gondolkodás), hogy a család és a boldogság teljesen különválik, a család csak a "gyereknemzést" szolgálja. Fiatalon az ember "kiéli" magát, feltöltődik "boldogsággal", megteremti a saját egzisztenciális jólétét, aztán majd ha úgy érzi, már ideje volna családot alapítani, mert KIFUT A KORBÓL, akkor mindenféle érzelem nélkül TUDATOSAN választ magának egy partnert. Olyat választ, akinek megvan mindene, művelt és kedves, akivel jó sorsa lesz. Mindezt kellő tapasztalattal teszi, csak egy dolog hiányzik, a kölcsönös szerelem. Ezt a tudatos választást én még szeretetnek se nevezném. Olyan emberek kötik, akik érzelmileg már kiégtek.

Az eredmény, hogy a születendő gyermek nem szerelemgyerek. A családot eleve a kényelmi igények jellemzik (öregedő szülők), az alapja a szülők egoista világlátása. Ez a társadalom nem gyerekcentrikus. A gyerek nem kap elég szeretetet. Anyagi biztonságban nő fel ugyan, de szeretethiányos. Ez az én szememben bűn!

Alapvetően bűn a gyerekkel (és az egész társadalommal) szemben, hogy az anya kifut az optimális gyerekvállalási korból, ez a magzatra és az anyára nézve eleve veszélyes. Az oka pedig az anya egoizmusa, hogy szeretné kiélni az életet, amelyben a gyerek csak akadályozza. Azok a társadalmak, amiket Te példának tartasz, elöregedő társadalmak, ahol a 20 éves "gyerek" korosztálynak kellene eltartania a 60 éve szülök korosztályát. Ez a civilizáció degenerációs trendje! Ez egy degenerált társadalom.

Egy nőnek 30-on innen kell megszülnie a gyerekeit, hogy egészségesek legyenek. Ha 3 gyereket feltételezel és gyerekenként 2 évet, akkor ez 6 év. A családot úgy kell megtervezni, hogy ez a 6 év beleférjen legkésőbb 30-32 éves korig! Nézetem szerint egy 24-26 éves nőnek érettnek kell lennie a házasságra és az anyaságra egyaránt! Ha mégsem érett, ott a neveléssel van gond, a családi és az iskolai neveléssel egyaránt.

Kedves Júlia! Én a szerelemre biztatlak! És ezzel együtt arra, hogy próbálj felnőni a helyzethez, hogy még egyszer ugyanazt a hibát ne kövesd el, amit a jegyességeddel elkövettél, hogy nem kellően megfontoltan mentél bele egy együttélési kapcsolatba.

Andrásnak is fel kell nőnie! Ha ő is 24 év körüli (erről nem tudunk semmit, de miért ne az volna), akkor a veszélyforrás leginkább abban van, hogy Ő alkalmas ugyan egy tiszta szerelemre, de fiatalságát tekintve nagy eséllyel nem alkalmas egy komoly párkapcsolatra. Erről neked meg kell győződnöd!

tanillati (törölt) 2009.08.18. 15:02:37

Húúú,ez pont olyan mint mindenki élete mert aki még nem járt így majd fog ,életem során tapasztaltam ne gondoljátok más megússza ,ez jár nekünk,biztosra sosem mehetünk, de lehet majd jön egy ujj aki tiéd lesz ,és nem sír a lelked többé belül,szóval,remélj ,remélj.

aLEx 2009.08.18. 17:01:14

@tanillati: Mondhatnám: ki mit érdemel.

Ha valaki jobban felkészül az életre, például többet tanul, az jobban ismeri önmagát is, jobb eséllyel kiismeri a másikat is, jobban tisztában van a saját igényeivel és szigorúbb a mércéje. Összességében több esélye van, hogy elkerülje az ilyen buktatókat.

efiii 2009.08.18. 21:05:48

Szerintem egyszerűen csak a mártírt játszod. Soha nem fogsz tudni mindenkinek megfelelni, és tökéletes sem leszel. Az érzéseidet pedig elnyomhatod...de nem sok értelme van. Ha már érzed, hogy valami nem jó a kapcsolatban, minek tovább húzni? Minek hitegetni a partnert? Őt is megakadályozod abban, hogy túllépjen rajtad.Hogy nálad megfelelőbbet találjon. És ha te nem vagy boldog, előbb-utóbb a párod sem lesz az, és ez sokkal rosszabb, mintha őszinte lennél. Persze, egy ideig rossz, de semmiképp nem éri meg szenvedni. Törekedned kell a boldogságra, mert akkor tudod a másikat is boldoggá tenni.Ehhez pedig nincs szükség hazugságokra, és megjátszásra...Nyilván nem mindig azt kell tenni, amit a szíved diktál, de ha van választásod, és te is tudod, mi a helyes, akkor nem kell mindenféle kreált indokokat felhozni, hogy miért maradsz még vele stb... Merj változtatni!!!

tanillati (törölt) 2009.08.19. 06:39:36

@aLEx: Jó neked! Valószínű ,sőt biztos ,nagyon boldog lehetsz.Hisz mindent terv szerint teszel,tanultad! Hogyne csak azt nem amit kell.Mert mikor a szerelem jön ,nem nézi a diplomát ,nem tervez csak érez és ez bizony nagyon jó.Jól van nem vitatkozom,de magamat sem a szerelmet lehúzni nem hagyom .Különben ,nagyon hivatalos és hideg amit érzek ,olyan mint akinek a foglalkozása ez csak nincs beleérző képessége.Kicsit csiszold még ,végezz egy két szemesztert,pótlólag..Jujj előre félek tőled, milyen lesz az ítélet ,enyhítek..bántani nem akartalak ,csak ez jött le ,hogy mindent tudsz és mindenhol ott vagy .Egyébként nagyon jó a csont ,igen olvasmányos.

aLEx 2009.08.19. 12:45:54

@tanillati: Sajnos a boldogságot nem az ésszel arányban osztják! Most mintha önmagammal szemben beszélnék... A boldogsághoz képesség is kell, azt nem tanítják az egyetemen. Meg nyitottság. A boldogságot az ember az élete végéig keresi és az élete végéig tanulja. Ez még akkor sem marad abba, amikor az ember házasságot köt.

A hozzászólásoddal nem bántottál meg, nem is vitatkozom vele, hiszen minden amit írsz, az igaz. A bírálatot én egy fiatalabbtól is elfogadom. Ítéletem nincs, ne legyenek félelmeid!

Danabb 2009.08.19. 14:04:36

Hi.
Szerintem.az,.a.gáz,hogy.túl.sokat.vaciláltál.az.egéz.ügyön.
Olyan.nincs,hogy.egy.pasi,annyira.szeretné.a.párját,hogy.nem.engedi.az.elölrelépését,a.fejlődését.
Ez.kérlek.szépen,azért.votl,mert.mégre.talált(már.megbocsáss)egy.olyan.embert,akit.teljesen.az.uralma.alá.tud.vonni.és.érzelmileg.zsarolni.
A.XXI.században.már.a.nők.is.teljesen.egyenjogúak,és.a.pasijuk.nem.dirigálhat.neki.
Attól.még,hogy.szeretek.egy.férfit,hogy.járok.vele,és.akármilyen.komoly.a.kapcsolat,független.akarok.maradni.tőlle,mert.kitudja.mi.lessz,egy.baleset,egy.szakítás,esetleg.találkozok.az.Igazival.Mindenképp.kell.hagynod,annyi.teret,hogy.legyen.saját.személyes.szférád.Legyen.egy.kis.megtakarított.pénzed,hogy.ha.olyan.vagy,akkor.ott.tud.hagyni.a.gecibe.és.eltudj.költözni.
Légy.a.magad.ura!
Ne.engedd,hogy.a.pasid.tönkretegye.az.életed.
Ha.féltékeny.megmondod,neki.hogy,figyi,ezzel.engem.nm.fogsz.terrorizálni,de.ha.továbbra.így.folytatod,akkor.elkell.búcsúznunk.egymásról.mert.nem.adtam.erre.okot.
A.sminkről.meg.a.csini.ruháról.meg-anynit,hogy.oké,h.nem.szeretné,h.más.pasi.rádnézzen,de.egy.nőnek,akármilyne.szerelmes,néha.jól.esik,hogyha.más.pasi.is.vet.rá.egy.elismerő,kedves.mosoly.:):)
Azmiatt.meg.ne.aggódj,hogy.vége....
Mostjön.majd.a.nevető.harmadik:):)

JúliaLoveStory 2009.08.19. 14:07:39

@Danabb: Sajnos valamilyen rendszerhiba miatt a kommented felét( jobb oldal ) nem tudtam elolvasni, de a lényeget kiszűrtem belőle. Köszönöm a hozzászólásodat, én is így gondolom, csak megtenni dolgokat és a sarkunkra állni sajnos nehéz.Legalábbis nekem...

Danabb 2009.08.19. 16:02:46

bocsi,majd.máskor.majd.figyelek.h.jól.írjak

Wolfina 2009.08.19. 16:28:57

Szerintem a mai világban csak azt kell figyelnie az embernek,hogy saját maga boldog legyen!Gondolhat akárki akármit,lehet önző dolog valamilyen szinten,de az első dolog az,hogy Te magad élvezd az életet,és ne érdekeljen semmi más(és persze úgy,hogy másnak rosszat ne csinálj)!
A kommentek között találtam olyan embert,aki korhoz kötné a párkapcsolatot,szerintem ez nem attól függ(de igaz,hogy a fiatalok házassága hamarabb tönkremegy általában)!Nyilván egy bizonyos kort el kell érnie az embernek,hogy egyáltalán felfogja miről van szó,de ne akarjuk már megszabni,hogy pl. 20 év után szabad párkapcsolatban élni!Ez attól függ,hogy az ember mennyire "érett" a feladatra,ez mindenkinél más.
Az viszont igaz,hogy pár havi ismerettség után a gyűrű,meg a házasság nem éppen szerencsés dolog,mert pár hónap alatt nem ismered meg az embert!Én pártolom azt,hogy az ilyen döntések előtt költözzön össze az ember(nyilván azt is egy bizonyos idő után),mert "lakva ismered meg a másikat",és utána el lehet gondolkozni a komolyabb dolgokon!
A lényeg:természetes,hogy az ember néha lelki válságba kerül,de ki lehet belőle jönni jól is,ha úgy fogja fel az ember!Előre kell nézni,mindent pozitívan látni,és akkor könnyebben gyógyulnak a lelki sebek!Én próbálom mindig így felfogni a dolgokat,és eddig ez segített!

tanillati (törölt) 2009.08.19. 17:38:56

@aLEx: Béke.Igaz. ,igaz,bántok mindenkit ,nem mérik nem jól mérik.Kár de mikor már keresni is kár akkor az ember így reagál.

JamesBotond 2009.08.19. 21:13:08

aLEx: Köszönöm a kedves megjegyzést az irományomról; kár, hogy a "szerző" nem kommentálja, mert érdekelt volna az ő reakciója is, de biztos épp a folytatás köti le.. megértem, végülis vmiből neki is meg kell élnie.
Ami azt illeti, engem a megírásakor nem foglalkoztatott őszintén szólva, hogy J megsértődik-e, mert ahogy ő se magának írta a cikket, én se neki írtam a kommentemet, hanem a mélyen tisztelt publikumnak.
Ami pedig a további meglátásaidat illeti, én 33 évesen nősültem, 32 éves lányt vettem el, és mindketten bőven túl voltunk már (szerencsére) a rózsaszín szerelmi Andrisosdin, és meg vagyok győződve, hogy ez ad lehetőséget nekünk a tartós boldogsághoz. Mi elfogadjuk egymást és magas a kompromisszum-készségünk, mintegy szimbiózisban élünk és nem a szerelemre alapoztuk sosem a kapcsolatunkat, annál sokkal de sokkal tartósabb dolgokra, amelyek alapját képezhetik egy vagy több gyerkőc 18 évi felcseperítésének. Az első már megtermett, és soha gyerek kevesebb szeretetet ne kapjon, mint ő tőlünk. Idősnek látszó szülők vagyunk 35 és 34 évesen, de amellett, h az általad említett szülői ego megvan, hiszen mi sosem felejtjük el, hogy egymást VÁLASZTOTTUK, a gyerek mégis minden szeretetünk receptora lett. És ami ehhez még hozzájárul, h veszekedésmentesen... Amit egy civakodó huszonéves tervezgetős-még_lázadozó posztneotini 2-3 évig se tud produkálni, nem hogy 18 évig.
Ezért "mertem" olyan határozottnak és egyesek számára talán hidegnek lenni, amikor a fent említett elméletemet vázoltam.

JamesBotond 2009.08.19. 21:15:05

még annyi, a fenti lista talán ismerős és hasonló lehet a South Park egyik epizódjában Stan listájára.. érdemes nézni őket. Sok ihletet adnak annak, aki érti is őket.

lart 2009.08.21. 00:28:54

Jóval 30 alatti csitriként, vágom, milyen ez a "tökörészés"... Kifejezetten fantasztikus dolgokhoz vezet.

ALEx(!), túl sokat olvastam itt "belőled", mondhatni, egy-két hozzászólásod átfürkészését automatikusan követte a többi.
Összekuszáltál, teeljesen.

Jovanni 2009.08.21. 09:37:36

@aLEx:

Sziasztok!

aLEx-től lenne egy kérdésem.

Azért tőled, mert egyrészt a te véleményed a párkapcsolatról az teljes mértékben azonosul az enyémmel, másodsorban pedig azért, mert valószínűleg tapasztaltabb vagy én nálam.

Én egy 30 felett levő férfi vagyok, aki már meg sem tudja -talán- sajnos számolni, hogy hány barátnője volt.

Azt írtad, hogy 30 felett TUDATOSAN választanak az egyének párkapcsolatot és, hogy ezeket az egyéneket sajnálod, mert ezek ki vannak érzelmileg égve.

Akkor ezek szerint én is ki lennék égve? Ez azért szörnyű, mert akár igaz is lehet.

Ettől függetlenül akkor is tartom az elveimhez magamat és csak őszinte mély szerelmet fogom keresni..

A matematika jut eszembe most, mert írtátok, hogy 20-ból 1 az igazi kapcsolat..én szerintem 100-ból 1..ami 1 %. És ha már a matematikánál vagyok egy valamiről senki sem beszél, hogy a szerelemhez kell egy véletlen faktor is.

Ez azt jelenti, hogy nem mindenki találhatja meg az élete párját.

Ezzel nem akar senki sem szembesülni, inkább marad ego és belemegy egy házasságba és gyerek nemzésbe.

Tegnap egy haverommal elmentem szétnézni a városba, aki szintén benne van a csajok és pasik blokkban. Neki sokkal "gyengébb" a "statisztikája" és mosolygok, hogy se ő sem én nem boldog. Annyira nincs összefüggés a statisztika és a boldogság között.

Sziasztok!

aLEx 2009.08.21. 10:56:00

@Jovanni: Szia!

Azt írtam, hogy a "hidegfejű", "északi típus" 30 felett tudatosan választ kapcsolatot. Valójában ez náluk 30-40 éves nőt és 35-45 éves férfit jelent. Ha ez társadalmilag jellemző, akkor az a társadalom sajnálni való. Mi magyarok nem vagyunk "hidegfejű, északi típus".

Egyénileg ez nagyon eltérő lehet. Jómagam például 40-en túl találkoztam újra a "nagy szerelemmel" és ebben nem volt semmi tudatosság. Ha nem élted ki magad és nem váltál kiégetté (ha nem csömörlöttél meg), akkor nincs semmi vész. Ezt neked magadnak kell tudni!

Abban igazad van, hogy nem mindenki találja meg az élete párját, de azt nem mondanám, hogy nem találhatja meg azt. Csak nem jó helyen vagy ne jól keresi. Ha valaki nyitott a szerelemre, de nem bármi áron azt keresi, akkor van esélye, hogy megtalálja. Ha viszont úgy megy a diszkóba, hogy ma este megtalálom a "szerelmet", akkor valószínűleg nem azt fogja megtalálni.

Ha valaki nagyon meg akar házasodni, akkor hajlamos lesz arra, hogy egy amúgy kellemes, de langyos kapcsolatot véljen a "nagy tűznek". Egy langyos kapcsolat attól, hogy összeállok az illetővel, nem lesz szerelem. Viszont ha összeálltam valakivel, már eleve korlátoztam az esélyeimet, hogy az igazival találkozhatok. Hiszen a langyos szerető is féltékeny és korlátoz engem.

Azt hiszem, nekünk magyaroknak nem kellene hideg fejű, északi típusúvá válni, de ettől függetlenül bőven volna mit átgondolni az életstílusunkon és a szokásainkon. Ismerek olyan nőt, akinek 6 év alatt 3 élettársa volt (és mindegyiktől egy gyereke). Mi volt ebben a szerelem és mennyi volt benne a realitás? Tudatosság sem volt benne, hiszen esetleges volt mindegyik választás, nem volt megalapozott egyik sem. Az eredmény három boldogtalan gyerek. Utólag kielemezve ez a nő önzése és felelőtlensége volt. Két kézzel habzsoljuk az életet, de valójában nem élvezzük azt, csak megcsömörlünk tőle.

Próbaházasságot kötni is csak azzal volna értelme, aki iránt igaz szerelmet érzünk. Bárkivel hiába állunk össze, megszokni lehet, megszeretni is, de ez még nem szerelem.

Nos, a számarányokon lehetne vitatkozni, hogy 20-ból 1 vagy 100-ból 1, de a lényeg az, hogy 20 évesen nem kellene élettársi kapcsolatokat létesíteni, mert kötve hiszem, hogy bárki 20 éves korára már találkozott az igazival. S ha komolyan gondolta a párkapcsolatát, ezzel ki is zárta, hogy a jövőben fog az igazival találkozni. Ha meg nem zárja ki, akkor felelőtlen kapcsolatok tömegéről van szó. Ez szabadosság és nem szabadság!

Teljesen egyetértek veled, hogy az őszinte és mély szerelmet keresed. De az embernek egy idő után el kell oda jutni, hogy már nem habzsolja a nőket, nem a "statisztikára" hajt. Csak az idődet pazarolod. Akiről eleve tudni lehet, hogy csak "statisztikai adat" lenne az életemben, már nem is fárasztom vele magam. Mert az esélyt veszítem el, hogy közben az igazival találkozzak. Vagyis kell legyen egy mérce, ami az idővel egyre szigorúbb! Más szavakkal nem keresem az igazit azok között, akik fönnakadnak a szűrőn.

Valójában ennek a fordítottját csináljuk. Keressük az igazit, de nem találjuk és föllazítjuk a mércénket. Túl hamar és túl könnyen, mert kishitűek vagyunk és attól félünk, hogy jobbat úgysem találnánk. A lelkiismeretünket meg azzal nyugtatjuk meg, hogy ez csak "vadházasság", semmire nem kötelező. De az idő megy vele...

A statisztika és a boldogság között én ilyen összefüggést látok. Amíg a lányok a szépfiúkért bolondulnak meg, a fiúk pedig a jó nőkért, addig a boldogságot kötve hiszem, hogy megtalálják, mert ez egyik sem emberi tulajdonság, hanem puszta külsőség. Így lesz "strigulázás" a dologból...

Jovanni 2009.08.21. 12:44:14

@aLEx:

Szia!

Komolyan mondom mosolygok, mert fantasztikus dolgokról irkál itt mindenki és mindenki próbál őszinte lenni és mindenki próbál mindenkinek segíteni.

Te is próbálsz segíteni. Eljutottak azok a dolgok a fejembe amiket próbáltál nekem megfogalmazni.

Északi típus: egyébként megjegyzem nem vagyok magyar, északabbról származom. ettől függetlenül teljesen elvetem az északi tudatos párválasztást.

Megcsömörlés: sajnos ebben igazad van. A mércém túl nagy és már én sem hiszem néha, hogy találok olyat, ezért a mércét lejjebb teszem. Azért is teszem lejjebb, mert kis városban élek. Miért nem megyek nagy városba? Emiatt hülyeségnek tartom, mert olyan szindróma válhat ki belőle, amit írtál disco-ba menni és megtalálom életem párját.

Szép fiúk: valóban a jó nőt keresem, de azt is tudom már, hogy idővel a szépség kisebb rendűvé válik.

Akkor miért keresem a szép nőt? Háát ez az....az ego.

És akkor máris lehet mindenkinek véleményt mondani rólunk, hogy itt van egy tanult nagy tapasztalatokkal rendelkező aLEx...és itt van egy egész jó képű és ugyanilyen filozófiával rendelkező egyén aki nem boldog...:)

Hát ez van.

Erre szoktam mondani, hogy fel a fejjel, soha sem szabad feladni és menni a kocsmába vigasztalódni.

Erősnek kell lenni és kitartónak!

Üdv

aLEx 2009.08.21. 17:29:22

@aLEx: Az ember néha Júlia sztorijáról ír, néha általánosít. Nem próbálok segíteni, Te kérdeztél, én válaszoltam. Nem volna lényeges itt leírni ezt a választ, de mégis van köze Júliához, hiszen mindenki azt mondja, a sztorija olyan, mintha az élet írta volna, s mintha velünk történt volna.

A válaszomnak is csak annyi köze van Júliához, hogy szóba került a tapasztalatlanság, hogy a fiatalok mit is keresnek az életben, s milyen kudarcok érik őket. A Neked írt eredeti válaszomnál is azon tépelődtem , leírjam vagy ne írjam. Utólag úgy tűnik, hogy beletrafáltam.

A "szépfiú" versus "jó nő" dilemmáról van szó. Ezt keresik a fiatalok. Lehet csodálkozni, ha csalódnak? Attól, hogy valakinek "jó segge" vagy csinos pofija van, még nem lehet következtetni arra, hogy mi van az agyában. Hogy érdemes-e a szerelmünkre és jó partner lesz-e. "Háát ez az....az ego."

"...és itt van egy egész jó képű és ugyanilyen filozófiával rendelkező egyén aki nem boldog...:)" Nem hinném, hogy ugyanolyan filozófiával rendelkeznénk. Amikor azt várom, hogy valaki engem szeressen, akkor kifejezetten arra gondolok, hogy ne a "jóképűségemért" tegye azt, hanem az emberi értékeimért. Éppen arra utalok, hogy a boldogtalanságunk forrása az ilyen hamis "értékrendekben" keresendő, hiszen a jóképűség önmagában csak egy esztétikai igény, de a megélhetésben és a boldogságban semmiféle konkrét tartalommal nem bír.

Feltételezem, hogy András is nagyon jóképű, hisz Júliának 17 éves korában elég volt rápillantani és fülig belezúgott. Összesen kétszer látta, ez elég volt arra, hogy szerelmes kisregényt kerekítsen a találkozásból. Aztán a neten újra találkozva kezdte el "jobban" megismerni (hogy rendes srác, nem az a rámenős fajta). Ez OK. Ettől függetlenül nem kellene elfelejteni, hogy a neten általában mindnyájan "szebbnek" mutatjuk magunkat, mint akik valójában vagyunk, hiszen érezzük, hogy mit vár a másik. Ennek ellenére Júliának 24 éves fejjel elég volt ennyi, hogy újra vakon szerelmes legyen.

Júliának én azt kívánom, hogy találja meg végre a szerelmet, de azt is kívánom, hogy ne ilyen kislányos módon döntsön az életéről! Nőjön végre fel és legyen felnőtt! Elsősorban ebben az érési folyamatban drukkolok Júliának!

Neked is ugyanezt kívánom! A 30-as évek eleje nem feltétlenül jelent még felnőtté válást egy fiatalembernél. A "szépfiú" állapot egy lelki torzulást is takarhat ugyanúgy, ahogy a "jó nő" is általában "elkényeztetett". Az ilyesmi rendszerint nem alapja egy egészséges és boldog kapcsolatnak.

xara (törölt) 2009.08.22. 16:57:18

Sziasztok!
Tanácsot nem adnék senkinek.de úgy gondolom,hogy a szárnyszegett madár nem tud repülni,ezért a fogvatartót elkel hagyni.
Az áldozatott játszani soha nem vezet előre.MIRE VÁRSZ MÉG KISLÁNY? Amit megteszel csak az mútat a jövöbe.Menny és légy bátor.39-évesen tudom csak a bátrak maradnak fenn,az önnönmagad sajnálata megfog nyomorítani.

Emberek próbáljátok feltételek nélkül elfogadni a másikat .
Ha valakit megismertek ,csak akkor legyen tovább,ha nem akarjátok megváltoztatni a másikat.Ha úgy van jól ahogy megtetszet.Tiltani? Bezárni? Nem elengedni?Ez az elkövető lelkinyomorára vall.Mindenki szabadnak született.

A szerelem mindenkit megtalál csak van,hogy észresem vesszük,
mert fent ülünk egy magas lovón és mire leszállunk a pillanat is elszállt.

xara (törölt) 2009.08.22. 17:19:02

@Jovanni: Teljesen azonosúlok ezzel a nézettel.Mivel egy napon a szerelmet kizártam ,és tudatos házasságban 18-éve élek.Nem vezet sehova.Keresd csak a szerelmet.Néha én is úgy érzem,hogy nem mindenki kaphatja osztlyrészül a szerelmet.
A szerelem rámtalált,de én nem voltam elég bátor,(pont a házasság miatt)de soha nem adom fel.Szerelem nékül maradni borzasztó dolog.A szerelem olyan dolog ami azt hozza ki belőlünk amíről nem is tudjuk,hogy bennünk él. Ezt ne add fel.
Inkább ne házasodj.Szerintem két férjel a hátm mögött állíthatom.hogy ez egy elavult intézmény egy csökevénye a múltnak.Keress és találsz ha a szíved megnyitod.
Az emberekkel ez a baj zárva vannak,falakkal védik magukat ,én is így tettem.Minek.?18-év után elém állt valaki és a falaim egy pillanat alatt ledőltek.Hinni kell.


A SZERELEM CSODÁJÁBAN ÉS NEM FELEDNI,HOGY FÁJ FÁJ FÁJ,
DE,KELL KELL,KELL, EZ AZ ÉLET.

Jovanni 2009.08.22. 18:15:48

@xara:

Örülök neki, hogy egy csinosnak mondható hölgy is véleményt alkot a dolgokról.

A különbség kettőnk között annyi, hogy Te 18 év házasság után gondolod ugyanazt mint én akinek soha nem volt még felesége.

Megint a matematika jut eszembe :) Tegyük fel, hogy megtaláljuk a szerelmet, DE hát mi van a másik féllel? Valyon ő is megtalálta bennünk a szerelmet? Ezek szerint máris feleződik az esély...

Eszembe jut a politika is valahogy: a kommunizmus csődbe jutott, akkor az volt a baj, hogy boldogtalanul éltek az emberek a házasságban. Most meg a kapitalizmus jutott csődbe, amikor mindenki azt csinál amit akar, tehát akkor keresi a boldogságot amikor akarja..és ekkor jön a megcsömörlés aLEx-től.

Na akkor most melyik a jó?

Végül is most Kínának áll a zászló ahol demokratikus kommunizmus van

Lehet ez a jó.

xara (törölt) 2009.08.22. 19:53:13

@Jovanni: Azt gondolom, hogy a másik fél is megtalálta a szerelmet,igen ,mert különben nem szerelemnek nevezzük.
Csak valami egyszemélyes melodrámának.A szerelem nem politika és aki igy áll hozzá vajon mennyire nyitott és tudja a lelkét is adni.?Házasság előtt után oly mindegy a szívmisztériumát ez nem érdekli.


Én azt mondom :Hiszek abban ,hogy úgy néz rám,hogy remeg a lábam,abban,hogy vibrál a levegő két ember között,abban ,hogy zavarbaejt ,de felold és Ő is igy érez és én oldom.
Aki ezt érti átélte abban hiszek.

Jovanni 2009.08.23. 09:37:29

@xara:

A politikát csak azért vettem bele, mert az emberi kapcsolatokat a hagyomány igenis be tudja befolyásolni.

Ugyanúgy ahogy a szülői elvárások.

Júlia pl. a kommunizmusban valószínűleg nem tudja újból felvenni a kapcsolatot Andrással, hisz akkor még nem is volt internet.

De szerintem akkor másképpen íródna a forgatókönyv.

Az egyszemélyes melodrámát pedig simán eltudom képzelni. Adott egy szerelmes egyén a kapcsolatban és a partnere csak gondolja, hogy szerelmes viszont.

Ez történt Júliánál is.

xara (törölt) 2009.08.23. 15:52:23

@Jovanni: Nem ,nem,nem.!!!
Szerelem nem politika.A színek teljesen mindegy.Men abban
a világban élünk már.
Nem a múltba kell élni.Ez a történet a mában játszódott.
Lehetett volna a múltban is ,de akkor örök kárhozat a lány élete.Nehéz válás,vagy örök boldogtalanság.Mert nem volt divat válni.Viszont sokszor nem is szerelemből házasodtak.
Ma ez nincs,ma az van ,hogy a lány pszihológia eset,egy mártír tipus.
Ha egyedül nem tudja ezt felismerni segítség kell neki.
A melodrámák tanulságosak tudnak lenni én tudom a legjobban.
A társadalmi elvárásoknak köze nincs a szerelemhez ma sem.Létező probléma bizonyos körökben még ma is.
Mindig is az volt.
Az igazi szerelmet nem győzi le csak ha gyávák vagyunk élni.
A saját álmainkat alapul venni követni nem lehetetlen,csak gyáva eltunyult érzéketlen a világ.
Néha úgy érzem nekem kell felrázni az embereket tegyétek mitől féltek egyszer éltek.

Jovanni 2009.08.23. 16:22:19

@xara:

Jajaj, kár volt a politikát belevennem....Ez a politika csak a bonyodalmakat szövi mindenki életébe..

Csak egy kérdésem lenne Xsara hozzád:

Honnan tudod, hogy egyszer élünk?

A felrázásnak pedig nyilván mindenkinek szüksége lenne, úgyhogy nagy dologra vállalkozol..

xara (törölt) 2009.08.23. 19:16:46

@Jovanni: Nem tudom,csak azt,hogy most élek és a halál erre
tart.
Ez a szerelem most van most kell átélni ,a pillanatott kell megragadni,szenvedélyed minden érzékiségeddel, mert ha hagyod elszállni,nem jön vissza.A pillanat csak ilyen.

Andydeb 2009.08.24. 10:13:21

Szia
Én ugyanebben a helyzetben voltam csak nem voltam eljegyezve tudom mit érzel, hiszen én is ugyanezeken mentem keresztül. Én 2 év után döntöttem úgy hogy szakítanom kell a barátommal mert egyszerűen megfojtott a féltékenysége a bizalomhiánya és hogy mindenhova mindig vele kellet mennem! És ugyanúgy volt egy másik srác akivel úgy éreztem hogy a világ legjobb párja lehetnénk! Rengeteget gondolkoztam hogy mit tegyek! Az járt az eszembe hogy a barátomat megbántom és hogy tudom hogy nagyon rossz lesz neki! Aztán rájöttem hogy más boldogságáért nem áldozhatom fel a saját boldogságomat! Lehet neki ez így jó és mindig jó lesz de neked ez SOHA nem lesz jó! Én is erőt vettem magamon és elmondtam a barátomnak hogy itt lesz vége mindennek. Persze jöttek az ígérgetések hogy megváltozik jobb lesz minden de nem ez volt az első ígérgetése! Vegyél erőt magadon és tegyél azért hogy neked jobb legyen! És persze a másik sráccal azóta is együtt vagyunk lassan már 3 éve! Neked is sokkal jobb lesz!

vagány csaj 2009.08.31. 16:14:31

A szerelemben önzőnek kell lenni, különben sosem leszel boldog!
Sokan nem értik miért vártál és vaciláltál. Én teljes mértékben megértem, ugyanígy volt velem is. Aki tapasztalatlan, mint Te (és én is az voltam), annak ezek még nehéz dolgok. Idővel megedződik az ember! De először félsz. Félsz a bizonytalanságtól, a változástól, és én személy szerint féltem az akkori páromtól is! De erősnek kell lenni, és felállni! Így van, mindneki átéli! De a tapasztalat az, ami tanít, amiből később tudni fogod a helyes utat.

"Félünk a kudarctól,
Vagy csak néha egyszerűen félünk félni.
A bátrak félnek a legjobban.
Mégis mernek kockáztatni. Előre néznek, soha nem hátra. Ha el is buknak, újra felállnak.
Mert ez az élet. Éld!
Merj kockáztatni, merj elesni, merj önmagad lenni.
Ha meg sem próbálod, soha nem tudod meg, hogy elestél volna vagy végre újra talpon maradsz…És ha elbuktál és úgy érzed, próbáld meg újra és újra és újra. Ne félj a kudarctól, a visszautasítástól és a csalódástól. Egy a fontos, hogy erős legyél a végén!”

xara (törölt) 2009.09.02. 07:20:57

@vagány csaj: Ez egy nagyon bölcs meglátás ,igy látom én is .
Én ezeket az eleséseket felismerésnek nevezem.
A felkeléseket bátorságnak.
Azért nem árt észrevenni,,ha sikerült lábon maradni,és elhinni,hogy a felkelés után jön a repülés.Észrevenni és repülni merni.
Ha van akinek nem tetszik akkor is.

vagány csaj 2009.09.02. 10:09:05

@xara: Köszönöm xara! Ez így van! De sajnos nem mindig jön az elesés után a repülés. Az a baj, hogy nagyon sokszor el kell esni, míg egyszer repülhetsz...

EE|33 2011.11.17. 17:03:05

@JúliaLoveStory: Szia kedves Júlia!

Eltelt két év, visszanéztem erre az oldalra és megint átnéztem irégi írományaimat, kommentjeimet... ismét végigolvastam gyönyörű, ámde szomorú történetedet, és bevallom igencsak elkezdett foglalkoztatni az, hogy mi lett a történet vége, s azóta mi van veled!?

A folytatásod végén hagytál egy óriási kérdőjelet...
"Késő volt. Már lebuktam…."
Nem tudom, olvasod-e még eme hozzászólásomat, de megírnád, mi történt ott és akkor, milyen következményekkel járt ez rád ill. rátok nézve és most kivel mi van a történet szereplői közül?

S ami még nagyon érdekelne,... MEGSZABADULTÁL-E MÁR AZÓTA A RABSÁGODBÓL?

Üdv: EE
süti beállítások módosítása