Úgy kezdődött minden, hogy volt egy srác, akivel már szemeztünk egy ideje, aztán felvett msn-en, iwiw-en és találkoztunk is rá két napra. Tetszett a srác (nevezzük Bencének) de egy idő után rá kellett jönnöm, hogy jobban állt neki a távolság, meg ahhoz képest, hogy idősebb volt tőlem, elég kis butácskának tűnt. Szóval összejöttünk, de már a második nap azon gondolkoztam, hogy hogyan dobjam ki... Végül adtam még neki egy hetet, gondoltam, hátha jobban megismerem és esetleg nagyobb lesz a vonzalom, de semmi. Ismertem az egyik barátját, elég szoros lett a mi barátságunk is az idők folyamán. Kezdtem ráébredni, hogy eléggé vonzódom hozzá (nevezzük Milánnak). Milánnal egyre többet beszélgettem, naponta-kétnaponta SMS-ek is a mindennapi MSN beszélgetések mellett, és hetente többször találkoztunk. Szerencsére Bencével sem romlott meg a kapcsolatom, néha mikor ráértem, vele is találkoztam, hogy megbeszéljük az aktuális "mi újság veled?" -dolgokat.

Én nem akartam, hogy a két srác (akik barátok voltak) összevesszen miattam, ezért Bencével már közöltem az elején, hogy jó viszonyban vagyok Milánnal, és esetenként találkozunk is. Azt mondta, hogy nem zavarja a dolog. Ennek megörültem, de akkor sem akartam, hogy Bence bármit is tudjon arról, ami van, vagy lesz közöttünk Milánnal, hiszen nem akartam, hogy rosszul essen neki, bár nagyon bizonygatta, hogy őt nem zavarja. Na, egyszer megtörtént, hogy találkoztam Bencével, elbeszélgettük az időt, jól elvoltunk. Megbeszéltem Milánnal, hogy aznap este találkozok vele is, és, majd ha ráér, felhív, és eljön értem, ahol éppen vagyok. Bencével nagy nyugisan ülünk, csörren a telefon. Milán hívott. Hogy Bencének ne essen rosszul a dolog, átírtam Milán nevét egy barátnőm nevére. Mondtam a telefonba, hogy „rendben, megyek Gabicám”. Bence nem engedett el egyedül, így hát elvitt kocsival. Egy helyre kellett mennem. Bencét megkértem, hogy álljon meg annak az utcának az elején, ahol van a hely, nem szerettem volna, hogy találkozzanak, nem akartam kellemetlen pillanatokat. Tudtam, hogy Milán a bejáratnál vár. Mit ad Isten, miután kiszálltam Bence tovább hajtott és meglátott Milánnal. Na mindegy, megbeszéltük a dolgot, nem volt gond belőle. Aztán Milánnal maradtam, nevetgéltünk, beszélgettünk, majd kezdtem fáradt lenni és kértem, hogy vigyen haza. Itt kezdődött a móka. Milán mellett ülve a kocsiban tartunk hazafelé, mire a kocsi elkezd rángatni, és hirtelen leáll. Milán elfelejtett tankolni... Mivel melegem volt menet közben, leengedtem az ablakot, s mivel a kocsiból kifogyott az üzemanyag, annyira sem tudtuk beindítani, hogy felhúzzuk azt. Milán hívta a haverját - legyen Sanyi - hogy ha tud jöjjön már el értünk, menjünk el a benzinkútra üzemagyagért. Sanyira vártunk hát kb. egy órát, miközben fagyoskodtunk a kocsiban, mivel a nagy agyamnak hála úgy maradt az ablak és jött be rajta az akkor már hideg levegő. Végre megjött Sanyi, beszálltunk a kocsijába. Elmentünk a kútra, hoztunk üzemanyagot, megtankoltuk Milán kocsiját. Milán hazavitt, s mikor kiszálltam a kocsiból, adtam az arcára egy puszit, megköszöntem, hogy hazavitt, és gondosan ügyeltem arra, hogy szépen, aranyosan és emlékezetesen távozzak. Így is történt. Nagy, vigyorgó arccal, hogy Milánnal lehettem, a puszi az ölelkezés és az elköszönés után lendületből megfordultam, hírtelen elindultam a házunk felé, és csak akkor kaptam észbe, mikor éreztem a faágakat landolni az arcomban. Telibe fejeltem egy egész falombot. Persze Milán jót röhögött rajtam, én köpni-nyelni nem tudtam a sok gallytól meg levéltől a számban, és piros fejjel inkább beiszkoltam a házba. Hát, nem éppen így képzeltem el egy csodás randit...Leáll a kocsi, fázok egy órát, utána pedig megfejelek egy egész falombot. A lényeg hogy még ezek után is hajlandó volt találkozni velem, és végül összejöttünk. Együtt voltunk fél évig, aztán csúnyán véget ért a kapcsolatunk, és már négy hónapja szinte nem is beszélek Milánnal, ha mégis, annak mindig vita a vége...Lehet jobb is így. Ha az élet úgy akarja, biztos mókázok még vele egy ehhez hasonlót. Mikor ezek megtörténtek, nem nagyon tudtam kacagni rajtuk, de most már egészen viccesnek tartom mindezt.