A posztíró úgy érzi, hogy egy rossz kapcsolatból, csak egy másik húzhatja ki. Szakít a korábbi barátnővel, az új reményt keltő másik jelölt kedvéért, akiről kiderül, hogy nem a fiúkat szereti. Fél év szelíd ostroma ment a kukába…
Sziasztok! Tudjátok, néha nagyon lélekölő az egyedüllét. De mindennél van rosszabb. A napokban töltöm be a 24-et. Egy évig éltem együtt egy nővel, totális megalázottságban (ami persze az én hibám is volt, mert én meg papucs lettem). Egyszer csak eljutottam oda, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból. És ebben a szerelem segített. Igen. Szerelmes lettem egy lányba. Én akkor Budapesten éltem. Még tavaly októberben költöztem fel oda, a barátnőmmel. Aztán elmérgesedett a helyzet. Idén áprilisban úgy alakult, hogy el kellett jönnöm két hétre. Egy hévízi kórházban volt egy rövid munka. Ott ismerkedtem meg Vele. Első látásra. Ahogy kell. Aztán beszélgettünk, találkozgattunk, de semmi egyéb nem történt. De ez a két hét annyira felemelt, hogy a két hét letelte után visszamentem Pestre és ki tudtam mondani azt, hogy legyen vége. Igen!
Megéreztem, hogy lehet jobb is!! Rá két napra összepakoltam, hazacuccoltam és leköltöztem Keszthelyre. Nem a lány miatt. Tudtam, ha egyszer elköltözöm valahova, az Keszthely lesz. A szülők nincsenek messze. A testvérem meg 2 utcával arrébb. Közel a család. Ha bárkinek segítség kell, mindig ott a másik. Nem sokkal a leköltözés után találtam is munkát. Egy hévízi hotelban lettem gyógymasszőr. Elkezdtünk a lánnyal randizgatni. Furcsálltam, hogy nagyon visszahúzódó. Nem értettem, hogy miért tűnik el napokra, hetekre egy-egy randi után. Amikor meg már kezdtem róla lemondani, mindig megkeresett, hogy találkozzunk megint. De még megcsókolni sem hagyta magát. Szerelmes voltam… Aztán egy este bevallottam neki mindent. Elmondtam, hogy mennyire szeretném, ha nem tűnne el folyton, mert szeretem, és tudnom kell, hogy van-e miért remélnem, vagy egyszerűen csak unatkozik, és azért találkozgatunk. És megtört a jég. Rám nézett, és kimondta végre:
,,Te egy nagyon aranyos srác vagy és biztos jól ellennénk, de csak mint barátok! Figyelj, én nem a fiúkhoz vonzódom. A másik részéről nem beszélek, mert tudomást se akarok erről venni. Nem érdekelnek a lányok és bele se merek ebbe gondolni, de egyszerűen nem érdekelnek a fiúk. Úgyhogy egyenlőre egy barátot tudok neked felajánlani!”
Én úgy éreztem, hogy valami eltörik bennem. A lelkem apró szilánkokra hullott szét és mind a szívem felé tartott. Bele is fúródtak. Nem tudtam mit mondani. Csak álltam. És néztem. Fél év!!! Halljátok? Fél év után volt képes ezt megmondani! Én elhiszem, hogy félt, hogy nem mert beszélni róla, de miért? Miért kellett azt mondogatni, hogy időre van szüksége? Miért kellett azt mondani, hogy lehet köztünk bármi? És akkor puff. Úgyhogy most itt vagyok Keszthelyen. Egyedül. Nem ismerek senkit. Ismerkedni, bulizni nincs időm. Nincsenek itt barátaim, nincs barátnőm. De legalább van munkám. És szerelmes is vagyok!
