Sziasztok! Én egy 16 éves lány vagyok. Sok történetet olvastam már itt, és úgy gondoltam, megosztok veletek én is néhányat.

Az első tizenhárom éves koromban történt - tehát még nagyon fiatal voltam. Egyszer a suliban éppen mentem a szekrényhez, természetesen legalább 4 barátnőmmel együtt. A szekrényünk a rajzteremmel volt szemben és ahogy benéztem, megpillantottam egy srácot, aki épp engem nézett és beszélgetett egy osztálytársával, majd felém bökött a fejével. Ismertem már látásból, de akkor valami megmozdult bennem. Mikor barátnőimmel sétálgattam, mindig szemeztünk és eléggé úgy tűnt, hogy összejön a dolog. Ekkor jött a hidegzuhany. Egy osztálytársam, aki jóban volt vele, megkérdezte, hogy tetszem-e neki, tipikus módszer a fiatalabbaknál :) Ám a válasz nem volt. Kikészültem.

Valahonnan megvolt a száma, hogy honnan, azt nem tudom, de megírtam neki, hogy bocsássa meg, hogy ilyenekkel zargattam. Féltem, hogy mit fog majd írni, biztos elküld valahova. De nem, rendes volt és megadta az msn címét hogy vegyem fel. Nekem akkoriban nem volt még netem, így mindig a barátnőmnél dumáltam vele, aki rendszerint ellátott mindenféle tanáccsal, pedig én sokkal "tapasztaltabb" voltam mint ő (na, jó ezt nem kell szó szerint érteni). Kiderült, hogy bejövünk egymásnak és megbeszéltük, hogy egyik nap suli után elmegyünk valahova dumálgatni. Nagyon izgultam, és döbbenve vettem észre utolsó óra után hogy szó nélkül elhúzta a csíkot. Barátnőmmel kiléptünk a suliból és írtam neki egy sms-t, a válaszában azt írta, hogy 20 perc és visszajön. Nos, az a 20 perc leginkább negyven volt. Barátnőm (akinek egyébként tetszett a srác...) fűzögetett, hogy hadd maradjon. Nem volt annyi eszem, hogy elküldjem, ez lett a vesztem. Nagyon hülye voltam. Na, visszajött a srác és a suli melletti lakótelepen kezdtünk el sétálni hárman. Én zavarban voltam, amit a barátnőm ügyesen kihasznált és csak beszélt és beszélt. A srác meg jól elszórakozott rajta. Mikor a csajszi lelépett, láttam a srácon, hogy feszeng és menni akar, hát hagytam, de a lényeget nem kérdeztem meg, hogy számíthatok-e valamire. Csak egy sms-ben jött a válasz: "Nagyon aranyos lány vagy, tetszel is, de sajnos van valaki más..." Egész délután bőgtem. Nem tudtam ki az a másik, erre csak később derült fény. De itt még nincs vége. Ez az egész egy csütörtöki napon történt, pénteken nem volt suli és hétfőn mikor bementem, mindenki olyan furcsa volt velem. Kedden mondta el a legjobb barátnőm, hogy az előbb említett leányzó összejött a fiúval és ezt az egész osztály tudta, csak nem akartak megbántani. Az is kiderült, hogy a csaj már hetek óta fűzögette - a hátam mögött - a fiút, és büszke volt arra, hogy otthagyta miatta a harmadik lányt - akiről az sms-ben írt a srác. Magyarul: nem a barátnőm volt az akiről írt az sms-ben, hanem egy bizonyos Tamara nevű lány. Amúgy 10 hónapig voltak együtt, egy kis szünettel. Én fél évig nem beszéltem az osztálytársnőmmel. A srácot pedig még jó sokáig nem tudtam elfelejteni. A ballagásán bőgtem (egy évvel nagyobb nálam). Jó ideje újra beszélgetünk msn-en; pedig már majdnem három éve történt ez az egész. Hát jó nagy pofára esés volt. Az egészben az fájt a legjobban, hogy a barátnőm a hátam mögött ilyeneket csinált...

A második történet jóval rövidebb, időben pedig kb. fél évvel később játszódik az előzőhöz képest. Akkoriban volt egy hobbim, ehhez egy másik közösség is tartozott, nem nevezném meg. Nagyon tetszett egy srác. Csakhogy összejött egy igen közeli barátnőmmel; akiről azt kell tudni, hogy ezelőtt kb. fél évig csak levelekben kommunikáltunk, mert iszonyatosan összevesztünk és kavarta a kavarnivalót is. Ezután sokszor hallgattam azt, hogy engem mennyire nem bír ez a srác - a csaj összes barátját elfogadta, csak engem nem. Gondolhatjátok, hogy nem esett jól, hiszen nagyon tetszett. A poén az, hogy a srác ugyanezt hitte - mivel a barátnőm azt mondta neki, hogy én utálom és egy beképzelt pojácának tartom. A kapcsolatnak hamar vége lett, ezután egy találkozásunk alkalmával a sráctól megkérdeztem, hogy miért utál. Azt a fejet sohasem fogom elfelejteni, amit akkor vágott. Elképedten mondta, hogy semmi baja nincs velem, és ekkor én is mondtam, hogy nekem sincs, sőt. Aztán hosszú ideig nem volt semmi, volt barátnője, nekem meg barátom. Pár napja beszéltünk msn-en, és szóba jöttek a régi dolgok. Elárulta, hogy igazából tetszettem neki, de mivel a barátnőm megetette vele azokat a dolgokat, miszerint én utálom, nem mert próbálkozni. Na, mondom, szép. A beszélgetés során végig dicsérte a képeimet és párszor elmondta, hogy milyen szép vagyok. Megállapítottuk, hogy tulajdonképpen szándékosan lettünk átverve. Egyszerre éreztem örömöt és kimondhatatlan dühöt. Örültem, mert még most sem vagyunk közömbösek egymás iránt, és dühöngtem, hogy a barátnőm ilyenre volt képes. Úgy látszik, rosszul válogatom meg a barátaimat...

Az utolsó történet a mai napig játszódik. Már több, mint egy éve kezdődött, akkor kb. fél éve jártam gimibe. Nagyon megtetszett egy srác, az szépen fokozatosan átalakult szerelemmé, ami a mai napig tart. Az, amit az első történetben említett srác iránt éreztem, ehhez képest egy nagy semmi. Most nagyon szerelmes vagyok. Miután felfigyeltem rá, minden különösebb előzmény nélkül elkezdett köszönni nekem a suliban, és úgy nézett rám minden egyes alkalommal, hogy azt szavakkal leírni lehetetlen. Igazából nem ismertük egymást különösebben, annyit tudtam róla, hogy évfolyamtársam. Aztán megtudtam a nevét, meg elég sok mindent róla, bejelöltem egy másik ismert közösségi oldalon, felvettem msn-re. Várnom kellett volna, hogy tegyen valamit ő, de nem bírtam magammal. Beszélgettünk néha, de egyértelműen éreztem, hogy untatom és néha még bunkó is volt. Nem értettem, hogy akkor a suliban miért mosolyog úgy... Éreztem, hogy ebből semmi jó nem lesz. De a suliban mindig köszönt, olyan hangon, olyan tekintettel... Pünkösd előtt elutaztam a családommal, és úgy éreztem, megbolondulok, ha nem írom le neki, hogy mit érzek. Ekkor már több mint fél éve tartott ez az egész. Igyekeztem óvatosan fogalmazni, ne járassam le magam még jobban. Azért írom, hogy még jobban, mert a suliban sajnos nem vagyok túl közkedvelt, és elég sok hamis pletyka terjeng rólam. Sőt, a srác legjobb barátja engem kimondottan utál. Na, mikor hazajöttem, feltűnt a sokadik napon, hogy nem látom msn-en. Egy okos program segítségével kiderítettem, hogy letiltott. Azt hittem, falnak megyek. Kikészültem. Közben a suliban minden ugyanúgy folytatódott - az a tekintet! Szóval mintha misem történt volna. Közeledett az évvége, féltem, hogy hogyan fogom kibírni a szünetet nélküle (amúgy sem vagyok oda a nyári szünetért). Hát nehéz volt, az tény, de szeptemberben minden ugyanúgy folytatódott. Részemről legalábbis. De a köszönések és a forró pillantások elmaradtak. Aztán úgy október elején kezdett észrevenni. Én ekkor már tudtam, hogy nálam naivabb és hülyébb ember nincs a világon, és jobb, ha elfelejtem ezt a srácot. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Nemrégiben csináltam új msn címet és hát felvettem rá mindenkit, a srácot is. De sokáig nem írtam rá. A suliban viszont kezdett megint "úgy" nézni rám, persze ez alkalommal már nem dőltem be. Nemrégiben volt a szülinapja, akkor felbátorodtam és felköszöntöttem. Nagyon aranyos volt, nem úgy reagált mint a tavasszal, nem volt bunkó meg semmi ilyesmi. Másnap köszönt a suliban... Én nem tudom, hogy mit gondoljak. Talán furcsa, hogy folyton ezzel a köszönős dologgal foglalkozom, de aki ismer, és pontosan tudja, hogy milyen a helyzetem az iskolában és vele, hogyan is kezdődött ez a történet, az tudja, hogy jelentősége van. Tudom, hogy nincs esélyem a srácnál, és tudom, hogy naiv és buta voltam, de melyik tizenéves lány nem naiv és buta? Mégis, azt érzem, hogy ennyire még egyetlen fiút sem szerettem. Ha konkrétan a szemembe mondaná, hogy kopjak le, akkor sem lennék képes feladni. Érzem, hogy egyszer talán sikerül. Ha évek múlva, akkor is...