„Elmenne az automatához, de esik az eső.” Vérbeli vígjáték következik, kacagságos párbeszédekkel: egy csaj megismer egy srácot, aki külsőre leginkább Máté Péterre hasonlít. Eddig nincs is semmi baj, de a fiatalembernek enyhén neurotikus dolgai vannak: mániás ragaszkodás a narancsléhez, süsü kifogások, nevetséges falvédő szövegek, és ez még mind semmi! A történetből megtudhatod, hogyan verj vissza egy bizarr ostromot.
Történt még nyáron, hogy bejelölt egy srác, nevezzük Máté Péternek (így hívtuk, mert hasonlított rá). Mivel hozzám közel lakott, megbeszéltük hogy találkozunk, szimplán haverilag. Jött is elém, de nem igazán nyert meg. Sem a kinézete nem az esetem, sem a természete. Nagyon komoly volt, viccelődni nem lehetett vele, a beszélgetésünk is abból állt, hogy én mondtam, ő meg helyeselt. Néha hozzászólt valamihez, ha volt véleménye, de nem hengerelt le. Megbeszéltük, hogy mint haverok, tartani fogjuk a kapcsolatot. Ez az első találkozás el is telt, jött a következő. Levonatozott hozzám délután, hogy elmegyünk a strandra. Mintha megéreztem volna, hogy nem kéne nagy batyut cipelni bikinivel, mert úgyse megyünk fürödni. Megjelent - se táska, se semmi.
Jó, hogy szólt, érdekes lett volna, ha cipelem a motyómat. Megkérdezte, hova menjünk? Szomjas vagyok-e? Aha, - válaszoltam - ihatunk valamit. Erre ő: van a közelben valami bolt, ahol lehet üdítőt venni? - Boolt?? (Gondoltam magamban, hátha neki bolt kell, legyen!). Átgyalogoltuk a fél várost a Lidl-ig, ahol vett egy literes narancslevet. Mondom neki, hogy van energiaital, egyszerűbb lenne azt venni, könnyebben elvisszük és megisszuk. Nem, neki narancs kell. És mondom, a kezedbe fogod cipelni? Ó, persze, ő akár úgy is elviszi. Gondoltam, ha neki úgy kényelmes. De nem! Még rosszabb. Vett egy Lidl-es reklámtáskát, amibe beletette, és caplattunk visszafele. És persze nem ittunk belőle. Itt már alig bírtam visszafojtani a röhögésemet. Oké, de hova megyünk? Nagy kérdőjelek, nem tudja. 6 óra körül volt, és ecsetelte, hogy ő ráér 10-ig, az utolsó vonattal megy vissza. (Érdekes lesz, ha 10 óráig elsétálgatunk...) Bűzlött a dolog, gondoltam, le kéne lépni. Gyorsan kitaláltam, hogy nem lesz jó, mert nekem fel kell mennem a barátnőmhöz 7 órára. Megígértem neki. Na ezen rendesen kiakadt, és elkezdett osztani: hogy gondoltam én, hogy ő egy órára vonatozik le, különben is ő úgy tervezte, hogy estig itt marad, velem tölti a délutánt, mert milyen szimpatikus vagyok neki, és biztosan majd megszeretem. Elmondtam neki, hogy köztünk nem lehet más, mint barátság. Nagy duzzogások közepette sikerült leráznom. Barátnőmmel figyeltük, ahogy leül a parkban egy padon, kiszedi a Lidl-es táskából a narancslét, és ott issza. Kitört rajtunk a nevetés. (Lehet, egy picit gonoszak voltunk, de olyan jól jött ki.) Én persze szomjas maradtam...
Eltelt 2 hét úgy, hogy csak msn-en és telefonon beszéltünk. Mindig le akart jönni, de én mindig kitaláltam valamit, miért nem jó.
Szombati nap, megyünk bulizni, felhívott, hogy jön ő is. Gondoltam egye-fene, legyen! Kicsit korán érkeztünk a szórakozóhelyre, leültünk, jött oda a csapos, kérdezte mit iszunk. Ő kólát kért, jó akkor én is. Kihozta a 2 kólát, és mondja, hogy 440 Ft. Máté Péter nagyba kukkol a szemüvege mögül, és fél óráig számolgatja az apróját, mire megszólal: "baj van, nincs nálam annyi pénz!" Gyorsan odatettem a pénzt a pincérfiúnak, akit persze ismertem is, mivel minden héten oda járok diszkóba. Égett a fejem, mint a százas égő. Erre Máté Péter előadta, hogy meg se nézte, mennyi pénz van nála, csak jött. Elmenne az automatához, de esik az eső. Aha, na persze, biztos! Közben kinézek, látom elállt az eső. Szólok neki, hogy ha akar, most elléphet, végül is közel van. Á, nem-nem, most nem megy el. Ültünk egymással szemben, és elkezdett támadni megint, hogy 2 hét telt el, mióta legutóbb találkoztunk, ez így nem lesz jó, ennél még a barátok is gyakrabban találkoznak, biztos lett volna időm rá, ha akarom. Próbáltam kedvesen, de nyomatékosan a tudtára adni, hogy sorry, de ez van. Végre megláttam a felmentő sereget az ajtóban. Á - mondom - haverok, üdvözlöm őket. Odamentem, elbeszélgettünk, ittunk a pultnál, mire látom Máté Péter felénk tart. Gyurika mutat rám, és megkérdezi tőle hülyeségből: a csajod? Ő meg nagy nyugalommal, mosolyogva: igen! Na, itt már borult a bili. Jól leosztottam, hogy ne hangoztasson már engem a barátnőjének, nem vagyok az! Később elmentünk táncolni. Ahogy ő egyre közelebb húzódott hozzám, én úgy sasszéztam egyre inkább a fal felé. Mikor már ott kuporogtam a sarokban, nem tudtam semerre kitérni, megláttam egy ismerősömet az ajtóban. Fellélegzés! Futok oda, Máté Péter caplat utánam... Gyorsan odasúgtam a Totyának, segíts! Máté Péter odaért, és mondja, hogy kért nekem számot, de ez már azóta a negyedik, és még mindig nem az, amit ő kért, megkérdezi a DJ-t. Ahogy hátat fordított, odasúgtam a Totyának: "nem láttál", és már iszkoltam is a kijárat felé, szapora léptekkel a kocsihoz, aztán padlógáz! Fél óra múlva hív: hol vagy? Mondom: kerestelek, de nem találtalak sehol, és hazajöttem. Bocs, már nem megyek vissza. Telefon kinyom. Másnap eljött hozzám a barátnőm és a 10 hónapos kislánya, pont meséltem neki a sztorit, mire megcsörren a telefonom: Máté Péter. Nem vettem fel. Mikor már ötödször csörgött, felvettük és csiszoltuk a párnán, hogy jól recsegjen neki, és pont sírt a baba, odatettük a telefont. Hadd hallja, hogy felfordulás van körülöttem. Hátha nem hívogat tovább. Dehogynem! Közben írt egy sms-t, hogy tudjam meg, hajt rá 2 másik csaj, válogathatna is, de neki csak én kellek. Nem válaszoltam. Tizedszer is hívott, mondtam unokatesómnak - "Peti, vedd fel!" Peti kérdezi tőle: "Mit akarsz Te az én barátnőmtől?" Mire Máté Péter: "a Te barátnőd? Tegnap még nem volt pasija”. Peti: „Hát most már van!” Megkértem rá, de hiába mondtam el százszor is, hogy csak haverok lehetünk, és ne tegyen úgy mintha járnánk, és pláne ne kürtölje szét, hogy a barátnője vagyok. Ha ő ilyen értetlen és a szép szó nem használ, akkor az ember kénytelen erősebb eszközökhöz nyúlni. Ti milyen trükkel hárítjátok el a nem kívánt ostromot?