A srác túl tökéletes volt, a főszereplő lány pedig görcsösen kereste, hol lyukas a kosár. Megérzése be is igazolódik, ugyanis a srác kisvártatva színt vall, hogy nős és gyerekei vannak, sőt, évek óta mindig tart szeretőt a felesége mellett. Amikor lerántja a leplet minderről, lovagiasan felajánlja a lánynak, hogy ha ez így neki megfelel, futhat tovább a szekér. És ez még csak a történet eleje… Az erkölcsi konzekvenciák levonása a Tiétek, kedves Kommentelők!
Sziasztok! Az én történetem kicsit több mint 2 éve kezdődött. Már jó féléve egyedül voltam, amikor egy ismerősöm megkeresett azzal, hogy összeismertetne egy barátjával, aki látott engem valahol és tetszettem neki. Soha nem voltam még azelőtt vakrandin - de nincsenek véletlenek – ezért elmentem rá. Amint megláttam, tudtam, hogy innentől kezdve minden más lesz, azonnal megfogott benne valami, ami az addigi 24 évem alatt sosem történt meg. Aznap este már jelentkezett is. A továbbiakban gyakran találkoztunk, ebédelni jártunk. A korábbi tapasztalataim alapján szinte már görcsösen kerestem, hogy hol a hiba. Túl tökéletes volt. Aztán elment nyaralni (egy héttel a megismerkedésünk után) mivel ezt már nem tudta lemondani.
Nagyon hiányzott, de gyakran küldött üzeneteket külföldről is. Alig vártam, hogy megérkezzen. Aznap este rögtön elvitt vacsorázni, ahol meglett az a görcsösen keresett hiba is. Bevallotta, hogy nős és gyerekei vannak. Azt mondta, döntsem el, hogy belemegyek-e így a dologba, a választás jogát meghagyja nekem. Sokat beszélgettünk, azt is megtudtam, hogy már évek óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de amikor csak lehet, van valakije a felesége mellett. Elmondta, hogy attól nem kell félnem, hogy több barátnőt fog tartani, neki mindig fixen egy barátnője van, mivel érzelem nélkül nem tud belemászni egy kapcsolatba. Igen, jól írtam, ő kapcsolatot keresett, nem futó kalandot. Aznap este voltunk együtt először. Időközben kiderült, hogy rengeteg közös ismerősünk van, akiktől azért megtudtam néhány dolgot a házasságával kapcsolatban, mint például azt is, hogy a felesége egyszerre több férfival csalja őt (amit ő persze nem akar észrevenni) és elég furcsa természet. Ezt a tényt sajnos biztosan tudom, nem csak pletykaszinten, mert több barátommal, ismerősömmel is együtt volt a nő. Telt múlt az idő és minden rendben volt köztünk, azt is megértettem, hogy őt csak a gyerekei tartják a családi fészekben. Aztán pár hónap múlva megismerkedtem egy másik férfival, aki nagyon jó barátom lett. Ő is nős, de ő merőben másképp kezelte a dolgait. Őt nem feszélyezte, ha együtt láttak minket, úgy tett, mintha a felesége nem is létezne. Ő már válni is akart, de a neje nem ment bele. Szóval, amikor a párommal elkezdődtek a gondok, ő végig mellettem volt, mint egy igazi barát. Ott volt akkor is, amikor a párom nem, ő egyre kevesebbet ért rá, hozzáteszem, tudtam, hogy gondjai vannak, amiket meg kell oldania, és nem megy egyik napról a másikra, de hiányzott. Ekkor már nagyon ritkán ért rá a számomra. Ez így ment még egy évig, amikor is tavaly a barátom választás elé állított. Közölte, hogy ez alatt az idő alatt belém szeretett, és vagy legyek vele, vagy nem látom többet. Nem tudtam, mit tegyek, érzelmileg a páromhoz húztam, de őrá nem számíthattam, ellenben adott volt egy ember, aki önmagamért szeretett meg, és mindig korrekt volt velem. Ember még soha nem ismert engem ennyire, mint ő. Először nem akartam belemenni a dologba, azzal érveltem, hogy én csak barátságot érzek, ami így is volt. Ekkor eltűnt. Egy hét múlva újra találkoztunk és beadtam a derekam. A párommal már egyre rosszabb volt a helyzet, a barátom pedig az eltűnése után meg akkora űrt hagyott bennem, hogy vissza akartam kapni. Szakítottam a párommal és beleugrottam ebbe az új kapcsolatba. De nehogy azt higgyétek, hogy fenékig tejfel volt. Bármennyire is szerettem, csak a volt párom járt a fejemben, aki innentől kezdve elkezdett keresni. Érdekes módon már lett volna ideje rám. Így mégiscsak visszamentem hozzá. Ez a csoda tartott 2 hétig. Közben a barátom bejelentette, hogy randija van egy lánnyal. Ekkor volt a fordulópont. Már csak azt éreztem, hogy nem veszíthetem el, hiába gondoltam úgy régebben, hogy nem érzek semmit iránta, most mégis felkavart ez a hír. Leültem vele megbeszélni a dolgokat és kiderült, hogy nemet mondott a lánynak a randiján, miattam. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Épp most tervezzük, hogy összeköltözünk, minden szabad percünket együtt töltjük, és benne még nem tudtam csalódni. Az ember azt hinné, hogy ilyen egyszerűen megoldódik minden, aztán rá kell jönnie, hogy az élet nem erről szól, hanem próbatételekről. Kb. fél éve (2 hónappal a szakításunk után) megint megjelenik a volt párom és olyan, mintha kicserélték volna. Régen soha nem mondott volna semmi olyat, ami arra utalhat, hogy érzelmei vannak, most csak arról beszélt, hogy mennyire szeret és nem fog elengedni soha. Párszor találkoztam is vele (ezeket a találkozókat elmondtam a mostani páromnak is, mert nem akartam becsapni) nagyokat beszélgettünk, és azt vettem észre, ő is egyre inkább be akarja pótolni az elmaradt dolgokat. Utazni akar, igazán megismerni, már nem vitatkozik semmin, bármit megtesz, csak velem lehessen, ha csak beszélgetésről is legyen szó. Tudom, hogy ez nem ideig-óráig tartó állapot, mert már fél éve ilyen, és bár egy párszor már elküldtem, hogy keressen magának mást, mert én boldog kapcsolatban élek, mégis mindig előbukkan. Azt is tudom, hogy mióta szétmentünk nem volt senkije, mindenkinek csak rólam beszél. És itt a baj. A mostani párom a nyugalom szigete, akiben megbízhatok, aki hamarosan szabad ember lesz, aki ismer mint a tenyerét, akivel soha egy percig nem lehet unatkozni és aki mindent megpróbál megtenni értem, mert szeret. A volt párom viszont a tűz, akit ha meglátok, elkezd remegni a lábam. Régen nem bíztam volna meg benne, de látom mennyit változott (tartósan) és már azt is megértettem, hogy régen sem velem volt baja, csak a gondjai voltak nagyok és ez kihatott a mi kapcsolatunkra is. Félek vele találkozni, mert ha meglátom, alig bírom megállni, hogy ne vessem magam a karjai közé, hisz olyan ő nekem mint a mágnes, de sosem lesz csak az enyém, hisz sosem fog elválni a gyerekei miatt. Ha tüzetesen közlöm vele, hogy nem akarom látni, akkor tesz róla, hogy szembe jöjjön velem az utcán, ha kell a házam előtt vár. Viszont ha a mostani páromat elveszíteném, úgy érzem, abba is belehalnék. Azt az egyet tudom, hogy mindketten szeretnek, és míg a volt párom megmondta, hogy sosem fog lemondani rólam - mert félembernek érzi magát nélkülem, és tényleg csak jókat mondhatok róla, hisz olyan lett, mint amilyennek mindig is látni akartam - addig a mostani párom elengedne, ha én ezt kérném tőle, mert mindig tiszteletben tartotta a döntéseimet. Lehet egyszerre két embert ugyanannyira szeretni, csak másképp? Néha úgy érzem, ebbe fogok beleőrülni.