Mivel életében először látja, puszi helyett egy kézfogás történik köztük, és Rita megállapítja, hogy az augusztusi hőség dacára igen hideg a fiú keze. Nem hisz az előjelekben, ezért be is ülnek egy helyre. Négy órát beszélgetnek, a srác nem kerülgeti a forró tejbegrízt: előadja, hogy mennyire rossz neki, mert vidékről jött fel és nincs pénze, a szüleivel rosszban van és most valami munkásszállón lakik. Rita rögtön elolvad, kifizeti a közel háromezer forintos számlát és távoznak.

Eltelik egy nap.

Rita egyedül él, ezért kitalálja, hogy meghívja magához a fiút vacsorára. A fiú be is állít estefelé, kopott farmert, műbőr kabátot visel a haja pedig olcsó zselével hátranyalva, mint a Falco-nak. A fiú visszaélve a vendégszeretettel, azt a szokást vallja, hogy vacsora után átvonulunk a nappaliba és ott is maradunk még vagy két hétig. Ugyanis kis hátizsákjában ott volt minden poggyásza, vagyona. A vacsora és az italozás után elkámpicsorodva előadta, hogy a munkásszállóról már kijelentkezett és innen egyenesen megy is a híd alá. Rita finoman marasztalni kezdi, a fiú pedig eleinte teátrálisan kéreti, majd megadja magát. Végül azt is elárulja, hogy elveszett a mobilja. Rita ad neki egyet.

Telt-múlt az idő.

Míg Rita dolgozott, a fiú a csaj saját számítógépe előtt lebzselt, meg csavargott. Egy szép napon lába kélt húszezer forintnak, amit Rita a konyhában tartott a hűtő tetején. A srácnak volt ideje, hogy háborítatlanul felderítse a terepet és igen eredményesen. Eltűnt még egy aranylánc és egy mp3 lejátszó. Amikor kérdőre vonta a fiút, az ártatlanul elmímelte, hogy azt se tudja, miről beszél – biztos becsúsztak az ágy alá. Amikor már az otthoni mobiljának is lába kélt, egyenesen meggyanúsította a fiút, aki sértődötten és összetörten távozott.

Nem kellett sokat várni, míg újra jelentkezett. Van még alma ezen a fán!

Beismerte, hogy ő emelte el a lóvét és vissza is adta …a felét. Elárulta, hogy szüksége volt rá (a többi holmiról mélyen hallgatott). Rita megkérdezte, hogy miért nem kért tőle, adott volna valamennyit. Azt felelte, hogy szégyellt volna bármit is kérni szíve hölgyétől...

Kibékültek, a fiú szerelmet vallott neki, és pár napig minden rendben is volt.

Aztán a fiú felvetette, hogy hamarosan jó álláshoz fog jutni (konkrétan nem említette, hogy mihez) és beszállna a lakás költségeibe. Ezt úgy tudná a legjobban, ha a nevére íratná, legalább a tulajdon egy részét. Rita szerencsére nem volt ilyen ostoba és kikacagta. Ekkor arra a szívességre kérte, hogy adjon kölcsön neki 250 ezer forintot. Rita azt felelte, hogy ami pénze van, az le van kötve. Ez volt az utolsó csepp. Keményebb eszközökhöz kell nyúlnia.

A fiú tudta, hogy Rita mikor dolgozik, így zavartalanul rabolhatta ki. Egy napon Rita mit sem sejtve baktatott haza, ahol nyitott ajtó várta, odabent meg egy közel üres lakás. Lényegében a nehéz bútorokon, szőnyegen és az üres hűtőn kívül nem is maradt semmije. A lány teljesen összetört.

Rita mindenről beszámolt egy jó barátnőjének (nekem) aki ezt már nem nézhette tovább tétlenül. Volt egy nagyon jó barátom, Laci, akivel elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megkeresni az ürgét. Hogyan? Egyszerűen: kihasználva a srác könnyelműségét, ugyanis sok mindenben hazudott, de a munkásszálló pontos címéről nem. Mivel a Rita által adott középszerű személyleírás kismillió emberre illett volna, vittük magunkkal őt is. Még aznap felkerestük azt a bizonyos munkásszállót és a társalgóban olyan szépen elkaptuk Falco-t, hogy őt lepte meg a legjobban. Köpni-nyelni nem tudott. Szerencsére a szajrén még nem adott túl, így minden előkerült a kocsijából. Merthogy volt egy szép nagy furgonja. A fiú nem volt hivatásos szélhámos, így a barátnőmet nézte vizsgamunkának. És a happy end: Rita összejött Lacival, és ma is boldogan élnek. Ha nem neki szólok, hanem a gyáli haveroknak, akkor szegény Falco törött végtagokkal végezte volna, orrát mélyen begyömöszölve arra a helyre, ahova nem süt be a nap. Kedves Olvasók! SOHA ne szédítse el a fejeteket annyira egy jól formált sárm, hogy mindent elnézzetek neki.