Mi kell a nőnek? - teszi fel szerzőnk a kérdést, miközben barátnője két pasi közt őrlődik: az egyik ő, a másik az ex-pasija. A csaj valamiért úgy véli, hogy választás helyett a megoldás egy harmadik pasi. Mekkora dicsőség egy nőnek, ha egyszerre két pasit is föl tud szarvazni! Vajon mennyi lehet a Guinness rekord? A történetből kiderül, ha egy lány feszegeti a pofonosládát, az (sajnos) nem mindig nyílik ki.
Sziasztok! A történet nem annyira egyedi, se extravagáns, inkább csak meghökkentő. Amikor ezt elmeséltem ismerőseimnek akkor a kommentár csak 1 cseszett hosszú sípszóval volt jellemezhető. Az egész szituáció úgy kezdődött, hogy Keszthelyre 1 új iskolába mentem tanulni a második szakmámat. Már az évnyitó napján megtetszett 1 csaj. Nagyon. Aranyos arc, formás fenék, ideális test, stb... Kérdeztem is az új osztálytársaimat, hogy ki ez, meg meséljenek róla. Rólam tudni kell, hogy mindig is úgy tekintettek rám a csajok, hogy nekem „csak arra kellenek". Sokat nem is tévedtek, mert nem kevés élmény van már a tarsolyomban.
Én ennek a sztereotípiának, ami kialakult körülöttem, próbáltam ellent mondani, de valahogy nem nagyon sikerült. Volt 1-2 komolyabb kapcsolatnak mondható valami...:) amikből nem jöttem ki jól, amikre kissé ráfáztam. Ezek után nem is kerestem a nagy Ő-t, inkább csak keveregtem-ismerkedtem, minden kalandban benne voltam - ami további alapokat is adhat a rólam kialakult véleményeknek. De akkor jöjjön maga a sztori:
Az első 2 hónapban nem történt semmi, mert neki komoly barátja volt már 3 éve, nála is lakott stb.. Nem akartam belerondítani és szerintem esélyem se lett volna. Egyetlen, ami kommunikációnak volt tekinthető kettőnk között csak 1 ölelés volt. Nem vagyok szívbajos, ha valami a szívemen, az a számon... egyik nap a suli folyosóján jött velem szembe és csak úgy kiterjesztettem a karom és megöleltem... Aztán az őszi szünet elején jött 1 e-mail, hogy szakított a barátjával és jól esett neki az ölelés. Ekkor tudtam már, hogy nem lőnék bakot, ha rástartolnék. Sőt, már aznap több órát telefonáltunk, és elintéztem neki, hogy abba a kóterba tudjon költözni, ahol én lakom. A dolgok nagyon jól alakultak...Szombaton csináltam Halloween Party-t a suli tesitermében. És ha gondolja, eljöhetne...
Minden különösebb aggály nélkül igent mondott, és ami azt jelentette, hogy itt is fog aludni nálunk. Aznap tudatosult bennem, hogy megéri csalódni...:) elvégre mi a szerelem? Csalódás. Aranyos volt, kedves a barátaimmal és ők is nagyon megszerették. Sok elvárása velem szemben nem volt: annyi, hogy csak ő legyen nekem. Én ezt mindinkább próbáltam bizonyítani neki, és mutatni hogy mennyire szeretem. Mert Szerettem...talán még mindig... Bár sokat beszéltünk a volt kapcsolatáról és én tisztában voltam vele hogy nem kevés erőfeszítésembe kerül az, hogy elfelejtse a voltját. Tényleg azon ügyködtem minden erőmmel, hogy belássa, csak ő van nekem...misem egyszerűbb:)Kóteresek vagyunk mindketten ezért hétköznap mindig együtt voltunk, ahogy hétvégén is. Általában bementem érte Egerszegre szombaton délután és elhoztam hozzánk. Általában minden szombaton buliba megyünk, ahova őt is elvittem (eddig még 1 barátnőmet se vittem el magammal buliba). Focizok, és sporttagoknak és a támogatóknak csinált a sportkörünk egy bált. Vacsora, zene, pia. Sokan voltunk, mindenki ismer mindenkit, buli volt. Elhívtam, mert hát mi sem jobb, ha megismeri az egész haveri körömet. Jól sikerült. Ennyi érzelmet még 1 nő sem váltott ki belőlem.
Mivel tettekben, és érzelmi szinten úgy éreztem, megtettem a magamét, próbáltam még több élményt adni. Esti séták a keszthelyi mólón, néhány apróság, nyaklánc, rózsák. Éreztem rajta, hogy viszonozza az érzelmeim. Ezt az ölelései is tükrözték. Szép és jó volt minden. Aztán 1 pénteki napon, kaptam "az" sms-t.”Nekem ez nem fog működni.”
Ledöbbentem...nagyon. Éreztem rajta az utóbbi időben, hogy nem klappol valami és gondoltam, hogy a voltja van a dologban, de nem nagyon akartam felzaklatni, hogy előhozom a témát. Utána következő sms-ben az állt hogy" szeretlek, de nem tudok dönteni". Mondtam, hogy gondolkozzon rajta: őszintén akartam, hogy megőrizze lelki békéjét, és azt, hogy boldog legyen. Csütörtök este volt mikor azt javasoltam, hogy beszéljük meg: akkor most mi is van? Az egészhez úgy álltam hozzá, hogy hagyom, hadd forrja ki magát, és ha időn múlik az, hogy a szerelmemmel lehessek, hát legyen. Az utolsó beszélgetésünk laposan indult, aztán fokozatosan engedtünk fel mindketten, olyannyira, hogy pusziból csók lett és hatalmas sóhajtások. Ugye, elvileg köztem meg a voltja közt őrlődött. Azt hittem, és a voltja is, mert én közbe elkértem a voltja telefonszámát, 2 érett férfi miért ne beszélgethetne egymással? És jött a "nagy" koppanás, mert egy harmadik pasi is beugrott a képbe. Miközben 2 pasi közt őrlődsz megoldás a harmadik. Persze. Utána még hívtam, és láttam is egyszer-kétszer és mikor megkérdeztem, hogy akkor most mi van? Csak ennyi volt neki az egész? Akkor a válasz az volt hogy: Ez van. Részemről lezártam, de akkor sem tudom megérteni az ilyesfajta embereket, mi zajlik bennük ilyenkor. A legelszomorítóbb az, hogy még mindig szeretem.
