„Az ilyen Woody Allen-típusú, saját lányát levadászó (még akkor is, ha csak a nevelt lánya) perverzektől kiver a veríték” - a szokást kissé megtörve, most nem egy konkrét történet következik, hanem egyik kedves olvasónk véleménye. Nagyon forró témát vetett fel, úgyhogy azt hiszem, lesz rajta rágnivaló. Mai velős csontunk a korkülönbség és annak lelki dimenziói.
Sziasztok. Niki vagyok. Azért írok, mert kíváncsi vagyok, mit gondoltok az olyan hetero kapcsolatokról, ahol a nő egy húszassal, vagy még annál is többel fiatalabb a pasinál. Én a magam részéről teljesen kiakasztónak érzem, ha apám korabeli krapekok kiscsajokra hajtanak. Annyira perverznek tartom… Egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy bármi más is érdekelheti a töttyedt fószert a hamvas kiscsajjal való szexelésen kívül. És a másik oldalról is felháborít a dolog: nem értem, mi olyan vonzó egy ilyen emberben.
Tudom, bejátszik esetleg a lóvé, a státusz meg a mérhetetlen tapasztalat (szerintem sokkal inkább a kiégettség). Ez utóbbiról nekem mindig az jut eszembe, hogy nem lehet nagy észkombájn az a csajszi, aki odavan attól, hogy mennyi mindent tud egy nála 20-30 évvel idősebb csávó, hogy milyen okos, stb. Én azt szoktam gondolni, hogy még szép, hogy okosabb egy 50-60 éves, mint én, ha egyszer jóval több ideje volt magára szedni a sok tudást. Ráadásul semmi nem zárja ki (sőt), hogy én magam sokkal okosabb leszek majd, ha annyi idős leszek, mint ő.
Okés, tudom én, hogy a hormonok szava kötelez, meg hogy apakomplexus, de akkor is gusztustalannak tartom az ilyesmit. Ráadásul majdnem mindig egy házasság tönkretételével párosul az ilyen kapcsolat. Belegondolni is borzasztó, min mehet át ilyenkor egy idősebb nő, akinek egy kis csipás épp szétzúzza az életét. (Persze, az a férfi, aki erre képes, jobb is, ha takarodik az életemből, de akkor is.)
Az ilyen Woody Allen-típusú, saját lányát levadászó (még akkor is, ha csak a nevelt lánya) perverzektől kiver a veríték. Látom azt is, hogy egyre divatosabb ennek az ellenkezője is. Az is nevetséges, de legalább kezd kiegyenlítetté válni a dolog. Szerintem egy ember ne a gyerekébe legyen szerelmes, hanem egy hozzá hasonló tapasztalatokkal rendelkező igazi társat keressen, akivel van egymás számára közös mondanivalójuk. A vén csóka már nehezen mozdul ki, a csajszi meg bulizna. A fickó társasága egy nyugdíjasklub, a csajszi haverjai meg dedósok. Tatának vigyáznia kell az egészségére, jönnek a gondok: prosztata, szív. Azt is gondolom, hogy általában az ilyen kapcsolatokban egymáshoz öregszenek az emberek. Tehát lehet megnyugtató az, hogy én mindig fiatalabb leszek, mint a faszim, és a társaság többi nőcije majd jól irigykedhet rám örökre, de akkor azt ajánlom, ne nagyon találkozzon többé a kortársaival az a csaj, aki így gondolkodik, mert 1-2 együtt töltött romantikus év, és tutira egy ötössel-tízessel idősebbnek fog látszani náluk. Nincs igazam? Tényleg érdekelne, hogy nektek milyen tapasztalatotok, véleményetek van ez ügyben. Tök szupi a blog egyébként, minden nap nézem. Puszi nektek.
