Sziasztok! A keddi posztra szeretnék válaszolni, amelyben egy lány perverznek találta a fiatal csaj-idősebb férfi viszonyt. Szerintem ez nem ilyen egyszerű: sok mindentől függ a kapcsolat minősége. Valóban van olyan, hogy a lány csak a pénzre hajt, létezik viszont olyan is, aki kifejezetten ezt a korosztályt kedveli. Én egyik csoportba sem tartozom, mert egyszerűen a szívemre hallgatok – ha éppen egy idősebb férfi tetszik, mit tehetek? A jelenlegi kapcsolatomat hoznám fel kiemelt (és egyedi) példának. Most 21 vagyok, a pasim pedig 42. Legyen G. a neve. Szóval, G. a rendőrségen dolgozik. Lassan 1 éve vagyunk együtt. Hogy boldogok vagyunk-e? Elmondhatom, hogy nagyon.

Egy közös ismerősünk buliján találkoztunk. Nem ő jött oda, hanem én léptem oda hozzá. Cigit kértem tőle, ő meg poénkodott, hogy ráncos leszek tőle, meg minden. Aztán együtt mentünk ki a teraszra rágyújtani. Közben beszélgettünk. Amíg nem említette, hogy 42 éves, azt mondtam volna, hogy 35-36, nagyon jól nézett ki, és szexin deresedett a halántéka (őszülő halánték, a nőnek mindig ajándék!) egyáltalán nem hajtott rám, mint ahogy én sem rá. Elmondta, hogy nős, és nekem ennyi elég volt. Említettem neki, hogy fodrász vagyok, úgyhogy szívesen várom, ha úgy gondolja. Nagyon örült, mire adtam neki egy névjegyet, amin rajta van az üzlet címe is, ahol működöm. Két hét múlva beállított és mondta, hogy szeretne egy vágást. Megcsináltam, elégedett volt a munkámmal. Megkérdezte, hogy mikor végzek ma? Azt feleltem neki, hogy este hétkor. Aj, az még nagyon messze van, inkább visszajön – mondta, én meg meglepődtem, mert először meg sem fordult a fejemben, hogy azért kérdi, mert randira hív. Azt hittem, pusztán csak udvarias. Mindegy. Egy kávé még nem jelenti azt, hogy utána az ágyában kötünk ki. Este hétkor pontban megjelent az ajtó előtt. Beültünk egy bárba. Sokáig beszélgettünk és ahogy teltek az órák, egyre jobban megismertem: sajnos egyre szimpatikusabb lett. Tudtam, hogy nős és az ilyesmi számomra tabu. De érdekes, hogy a feleségéről egy szót sem szólt, sőt, amikor kérdeztem, akkor ügyesen elterelte a témát. Innen láttam, hogy kellemetlenül érinti a dolog.

A második randit már én kezdeményeztem. Nagyon belebolondultam. Többet gondoltam rá napközben az egészségesnél. Csak vele akartam lenni, nekem ennyi is elég volt – nem akartam vele rögtön az ágyba ugrani. Próbáltam udvariasan kiszedni belőle, hogy milyen a felesége. Még italt is fizettem volna neki, hogy megnyíljon, de a szentem antialkoholista volt, soha nem is szerette a piát. Végül elárulta, hogy nagyon rossz viszonyban van a feleségével. Hét éve házasok (a nagy vízválasztó) és nem egyszer történt olyan, hogy az asszony minden előzmény nélkül lekent neki egy pofont. Lökdöste és kiszórta a cuccait a folyosóra. Minden szomszéd rajta röhögött, hogy férfi létére ekkora mamlasz. Igen, sajnos a nő pszichiátriai eset volt. Még kezelték is, meg szedett is valamit. Nem tudni, mibe őrült bele. Ja, és a nő jelenleg is fontos pozícióban van, mert valami politikus nagykutyának a titkárnője. Ezt adjátok össze!! Akkor szerintem a munkahelyi feszültséget haza viszi, és az urára borítja. G. azt mondja, hogy néha már fél hazamenni, mert amikor az asszonyra rájön az öt perc, akkor elkezd indokolatlanul kiabálni és az idegbetegekre jellemző fémes szag tölti meg az egész lakást. G. gyakran került olyan helyzetbe, hogy visszakézből pofon vágja az asszonyt, mert ő is nevetségesnek érezte, hogy az ő státuszában veri egy nő. Pusztán G. önuralmán múlt eddig is, hogy nem ütött vissza. Elég nagy melák, szerintem megérezte volna az asszony. Valószínűleg kicsit sajnálta a nőt, hiszen nem tehet róla, hogy rosszak az idegei. G. elmondása szerint ez nála „családi örökség”.

Még néhány randi követte ezt a beszélgetést, végül megtörtént az első éjszaka, nálam, az én kis lakásomban…és csodás volt. Összejöttünk. Boldog volt, szinte sugárzott.