Sziasztok! Egy aktuális történetet szeretnék elmesélni egy friss kapcsolatról. 23 éves lány vagyok (rendszeres olvasója a blognak). Még sosem volt dolgom ilyen pasival, mint az alábbi sztoriban, pedig volt már jó pár kapcsolatom. Előre is bocsi, hosszú lesz, sok unalmas részlettel. Külföldön élek, és mivel elég kevés ismerős és barát van kéznél, akikkel eljárhatnék szórakozni, úgy döntöttem megpróbálkozom az internetes tárkeresővel, mondván, soha ne mondd, hogy soha. Egy éve nem volt kapcsolatom, gondoltam, bármilyen próbálkozás jót fog tenni. Hamar (tavaly, november közepén) találtam is egy szimpatikus srácot, 26 éves, a kép alapján máris nagyon megtetszett, aztán – kb. egy hetes msn-ezés után - az első randin az is kiderült, hogy intelligens, érdekes és nagyon jól fizető munkája van, jól el tudunk beszélgetni és úgy általában, kellemes randi volt.

Lett belőle második, harmadik találka is, viszont ezen az utóbbin már igencsak furcsállottam, hogy még mindig nem ért hozzám, meg sem csókolt, pedig ekkor már felmentem hozzá a lakására, mégpedig filmet nézni. Rólam tudni kell, hogy nem vagyok az a típusú csaj, aki simán ráveti magát a pasira. Régimódinak tartom magam és jobban szeretem, ha a pasi kezdeményez. Azt is mondhatjuk, hogy a visszahúzódó, bizonytalanabb típushoz tartozom. Láthatta rajtam, hogy nem tetszik a dolog, mert ezt mondta: "Ha gondolod, megcsókolhatsz, én kész vagyok rá!!" Hát ez egyrészt kissé olyan illúzióromboló volt, másrészt jót mosolyogtam rajta: milyen fura pasi! Azzal indokolta, hogy eléggé félénk, inkább azt várja, hogy a lány kezdeményezzen. Végül aztán túljutottunk a csókon is - az ágyban petting közben már kicsit sem volt szégyenlős. Sajnos ezzel nem értek véget a furcsaságok. Másnap hazavitt, a kocsiban odahajoltam, hogy megcsókoljam, mire ő elhúzódott!! Kérdem, mi van. Hát nem tudja. (Akkoriban lakótárssal laktam, aki pasi volt - talán tartott tőle hogy valójában a férjemmel élek, az meg kiszalad egy bárddal, ha meglát?) Elköszöntem, hazamentem. Ezek után továbbra is találkoztunk, mégpedig mindig szombat esténként. Hétközben kaptam tőle az sms-eket, telefonon is beszéltünk. Jött a karácsony, megbeszéltük, hogy csinál vacsorát, együtt leszünk. Ezt lemondta, mert a húga kórházba került (láttam a kislányt, Down-kóros, úgyhogy nem volt nehéz elhinni). Megértettem, sajnáltam, minden oké. Szilveszterre egyeztettük a következő találkát, amikorra sajnos ő lebetegedett, két hétig nem láttam. Már január közepe volt, ami azt jelenti, hogy kerek egy hónapig nélkülöztem őt. Már igencsak gyanakodtam, hogy én csak úgymond talonban vagyok, talán van egy másik nő is a képben. Telefonon rákérdeztem, hogy tényleg akar e valamit vagy sem, mert ha nem, akkor ne kínlódjunk, de mindig azt állította, hogy igenis akar, higgyem el, hogy nem kamuzik, miért tenné. Persze sms-ben rákérdeztem egy szombati napon, hogy akkor az aktuális hétvégén lesz e találkozó. Válasz nem jött, este hatkor felhívtam, nem vette fel. 45 percre rá kaptam egy sms-t, hogy ne haragudjak, hogy nem válaszolt, délutáni buliban volt, de már otthon van, tök fáradt. Ez tette be a kaput, másnap írtam neki hogy nekem ez így elég gyenge kifogás volt, kicsit elegem van. Erre csak este válaszolt, mert hát aznap is bulizott napközben - érezte hogy csalódott vagyok. Viszont hiszem vagy sem, ő nem hazudott soha. Felhívtam, telefonon beszéltünk, ne haragudjak de ebben az évben még sehol sem volt, most tudott csak bulizni egyet a haverjaival, nagyon rossz volt az elmúlt pár hete, ezért volt most velük, de megérti ha ezt így nem akarom. Én meg azt mondtam, hogy oké, ha gondolja, akkor próbálkozzunk tovább, ő meg ennek örömére elhívott, hogy a következő szombaton legyek vele. Így is lett, szép és jó volt egy hónap után végre látni. Aztán jött a következő eset: ágy, szenvedélyes petting - amit egyébként nagyon jól csinált, jobban, mint eddig bármelyik ex-barátom. Gondoltam, két hónapja ismerjük egymást, miért ne lehetne szex? Ezt meg is kérdeztem tőle a dolog hevében, mire ő: "A legjobb dolgok azokkal történnek, akik várnak!!" Na puff! Azt hittem lefordulok az ágyról. Nem tudtam, hogy egy férfi ilyet is képes mondani, amikor ott a lehetőség egy jó kis menetre!? Normális dolog ez? Na jó, megoldottuk máshogy. Megnyugodtam, hogy ezek szerint nem egyéjszakás numerára kellek neki. Ez volt a múlt hétvégén, azóta is kapom az sms-eket, rendszeresen keres, szinte minden nap - kedves, érdeklődő stílusban. Kérdés: mit gondoltok?? Találkoztatok már ilyen emberekkel / szituációval? Hagynátok az ilyen "kapcsolatot" a fenébe?