„A lányom már hat éves volt, amikor kiderült, hogy férjem megcsalt a terhességem alatt” - rövid, de tanulságos történet következik egy elromlott házasságról. Az asszony, a gyerek miatt, együtt marad férjével – bár az elhidegülés tartósnak látszik. Elkezd ismerkedni, keresgélni, majd szenvedélyes éjszakát tölt el egy félistennel. A kapcsolatnak nem lehet jövője. Vajon érdemes volt belevágni? – töprengjünk együtt ünnepi posztunkon.
Sziasztok! Lassan betöltöm a 37. életévemet, de még nem történt velem ilyen! Anno 18 évesen mentem férjhez, nagyon naiv voltam. Azt hittem, minden rendben lesz, hiszen végül is az álmaim pasijával kötöttem össze az életem. A férjem munkából hazajövet - a későbbiek során, azonnal - a barátaihoz sietett. Fontosabb volt neki a kártya, a biliárd, a gépezés, mint a család. A gyermekeinket lényegében én neveltem, mivel a késő esti órákban járt haza. A lányom már hat éves volt, amikor kiderült, hogy férjem megcsalt a terhességem alatt.
Akkor úgy éreztem, megfagyott a szívem. Pedig nem voltam egy eldobandó, rossz kis csajszi. Napbarnított hosszú combok, csini ruhák, ápolt frizura. Az eset ellenére együtt maradtunk, de az elhidegülés visszafordíthatatlan maradt. Nemrégiben léptem fel a Csajok és Pasik oldalra. Igazából csak kíváncsi voltam. Bárki bejelölt, nem érdekelt. Lassan két hete, hogy egy 27 éves, aranyos, gyönyörűen kidolgozott testű pasi pókokat küldözgetett. Nem vagyok egy „elájulok mindenkitől”- típus. De ő megfogott. Randit beszéltünk meg, találkoztunk. Rendesen zavarban voltam, ő úgyszintén. Az őszintét megvallva, a képeit látván először azt hittem, csak fel vannak turbózva. Kellemesen kellett csalódnom. Nem csak hogy tuti, de még szerény is volt. Minden rendben volt nála. Amikor leöltöztettem elaléltam. Szeretkezés közben, csókjait megkapván, úgy éreztem, mintha egy isten ereszkedett volna le hozzám. Sajnos, ezt már az elején elrontottam, amikor kérdésére azt feleltem: csak egyszeri alkalom lesz, semmi komoly. Kiverni a fejemből nem tudom, írni azóta is írt, de ha belegondolok, majdnem tíz évvel fiatalabb nálam. Tudom, ha gondjai rendeződnek, párját boldoggá fogja tenni. Így hát megpróbálok nem sírni, s örülni annak, hogy megtörtént. De HIÁNYZIK! Sosem fogom elfelejteni mindazt, amit tőle kaptam, csak köszönöm!