Értem mindent feladna

2010. március 22. 07:16 - Panni CsP

„Megszakítottam a kapcsolatot azokkal az ismerőseimmel, akiket nem szeretett, nem jártam többet bulizni, hozzá költöztem” - A lány mindent feláldozott férjéért, akit mindez teljesen hidegen hagy. A házuk is csak róla szól, a feleségnek mintha nem is lenne ott nyoma. A lány teljesen beborul, elszürkül, mígnem megismerkedik a Második Nagyővel. Újra kivirágzik. Most kiderül, hogy a választást nem lehet a végtelenségig halogatni.

 

Sziasztok! Rengeteget gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt az egész történetet, de úgy érzem, muszáj kiírnom magamból. Előre leszögezném, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem korrekt, amit művelek. És ez még enyhe kifejezés. Viszont szeretném, ha mindenki észrevenné, hogy az élet nem csupán fekete és fehér, hanem bizony néha becsúszik egy kis szürke is, hiába nem szeretnénk. Szóval, kezdeném az elején. 2 éve férjnél vagyok. Nem, ez nem álmaim kapcsolata. Már régen nem. Valahol az esküvőt megelőző 3 hónapban romlott el végleg minden. Legalábbis azt hiszem.

Az egyetlen ok, amiért végül igent mondtam, hogy megígérte, megváltozik. Illetve, nem is meg, hanem vissza. Olyanná, amilyen volt. Olyanná, akibe beleszerettem, és akit szeretek a mai napig. Bizony-bizony, még most is szeretem, akármit is gondoltok majd, ha végigolvastátok. Persze, ez már nem szerelem. (Tudom, itt vascső, meg minden, de nagyon szerelmes voltam és a tündérmesékben is hiszek a mai napig.) 4 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk eleje is inkább viharfelhős volt, mint rózsaszín. Ugyanis a környezetünk képtelen volt elfogadni kettőnk kapcsolatát. Ennek egyik oka a korkülönbség volt, a másik pedig az „elődöm”. Próbáltam nem magamra venni a rengeteg bántást és piszkálódást, de van egy szint, ami után már nem tud többet lenyelni az ember. Nálam is eljött. Kiborulások, sírógörcsök következtek, de szigorúan akkor, ha más nem látott, maximum a férjem. Nem adhattam meg azt az örömöt, hogy lássák a szenvedésemet. Ez a képmutatás kifelé, pedig rengeteg energiámat emésztette fel. Viszont a férjem soha, egyetlen egyszer sem állt ki mellettem a barátaival szemben. Megtörtem. Már nem voltam az a csillogó szemű, mosolygós lány, aki előtte. A barátaim nagy része ezt hangoztatta is, próbáltak felvidítani, de hosszú távon nem ment.

Szerelmes voltam, mint még soha! Nem hallgattam senkire, csak a páromra. Otthagytam a várost, ahol éltem, a lakásomat, a barátaimat, leszoktam a dohányzásról, megszakítottam a kapcsolatot azokkal az ismerőseimmel, akiket nem szeretett, nem jártam többet bulizni, hozzá költöztem, mindent feláldoztam érte. Az egész életemet, a szokásaimat, a külsőmet, az öltözködésemet, mindent átalakítottam olyanná, amilyenné szerette volna. A mai napig egyetlen polcdarab az enyém az otthonunkban, valamint egy ruhás szekrény. Ha valaki átjön hozzánk és szétnéz, sosem jönne rá, hogy nem egyedül lakik itt a férjem. Semmi sem utal rám. Talán csak a fogkefém. Tökéletesen tükrözi a kapcsolatunkat a házunk, hiszen ott is minden kizárólag róla szól.

De a fő probléma nem is ez, hanem az, hogy egyszerűen nem foglalkozik velem. Sosem. Már régóta nem beszélget velem, csak ha valamit el kell intéznem neki. Ül az egyik szobában a gép előtt, én pedig a másikban. Aztán megunom és lefekszem aludni. Másnap pedig kezdődik elölről ugyanez. Soha semmilyen ünnepre nem kapok semmit… Nem tárgyi dolgokra gondolok, még egy névnapi puszit sem ad. Sosem főzi ő a reggeli kávét, sosem csinált reggelit, sosem mosogatott még el egyetlen poharat sem. Volt olyan, hogy négy napra el kellett utaznom. Amikor hazaértem, akkor a mosogatóban és az asztalon várt a 4 napi pohár- és tányérmennyiség. Sosem porszívózott. Sosem törölgetett. Egyszerűen mindent én csinálok. Nem, ez nem túlzás. Tényleg így van. Neki minden fontosabb, mint én. Még az én családommal is sokkal többet foglalkozik, mint velem. Vicces, nem?

Régen nem zavartak annyira ezek a dolgok. De már nincs lángoló szerelem és lila köd. És felnyílt a szemem is. Egyszerűen semmi sincs, ami mellette tartson, kivéve, hogy szeretem. Nagyon szeretem és nem akarok fájdalmat, csalódást okozni. Ezerszer elmondtam neki ezeket a dolgokat, de ő mindig csak kinevetett, meg azt állította, hogy nem így van. Pedig nagyon is így van. Megpróbáltam rengeteg módon javítani a kapcsolatunkon, de semmi sem segített. Megfulladok mellette. Elszívja minden erőmet. Ha pedig programot csinálok magamnak valamelyik barátnőmmel, akkor utána tutira beleköt valamibe. Az a mániája, hogy a barátnőim ellene hangolnak. Pedig kicsit sem. Sőt! Ha ők nem lennének, már régen elhagytam volna. Unalmasak és üresek a napjaim.

És most következzen, ami miatt igazán jöhet a vascső. Az egyik barátnőm munkahelyén megismerkedtem az egyik munkatársával. Mint egy mágnes, úgy vonzott magához, de nem történt semmi. Aztán 1 héttel később felhívott a barátnőm, hogy elkérte a számomat, megadja-e? Csak 3 nappal később döntöttem úgy, hogy OK. Elindult az sms-és telefonáradat. Újra kinyíltam. Vidám voltam és fülig ért a szám. Aztán találkoztunk és elcsattant életem legtökéletesebb csókja. Minden pontosan úgy volt, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, vagy mint a filmekben. Varázslatos volt... De! Merthogy „de” mindig van. Neki is családja van, valamint 2 felnőtt és önálló gyermeke, bár a feleségével sokkal inkább a megszokás vezérli a kapcsolatot. Zuhantunk a szakadék felé, bár sosem feküdtünk le egymással. Benne minden pontosan megvan, amire szükségem lenne. Aztán váratlanul kilépett az életemből. Sem sms, sem hívás. Szenvedtem. Nagyon. Aztán megint elém sodorta az élet és bevallotta, hogy azért tűnt el, mert úgy érezte, értem mindent feladna, elhagyná a családját is, csakhogy együtt legyünk, de ezt ugyebár nem szabad. Nem teheti meg. És sajnos igaza van. Ennek ellenére újra és újra összefutunk. Ha esetleg pár napig nem jut eszembe, akkor kivétel nélkül mindig történik valami, amiről beugrik. Mintha valami magasabb erő nem hagyná, hogy elfelejtsem. És ugyanez történik vele is. Most eltelt 3 hónap úgy, hogy nem kommunikáltunk, nem találkoztunk. De pár napja ismét összetalálkoztunk. Megőrültem azért, hogy hozzámérjen, hogy rám nézzen, hogy átöleljen. És mivel meg is tette mindezt, tudom, hogy pontosan így érez ő is. Ezeket nem lehet eljátszani. De mindkettőnknek ott van a szemében, hogy ezt nem szabadna megtennünk, hogy ezt el kell nyomnunk magunkban. De hogyan? És meddig? És mi van, ha nincsenek véletlenek? Mi van, ha azért kerülünk folyton egymás látóterébe, mert nekünk együtt kellene lennünk? Mi van, ha csak együtt lehetünk igazán boldogok? Mi van, ha sosem tudjuk elfelejteni egymást? Itt tartunk most. Megszakadt a szívem. Ismét nem tudok mosolyogni. Ismét megpróbálom elfelejteni és beletörődni abba, hogy nekem ez jutott. Beletörődni abba, hogy máshoz mentem hozzá és ő is másé. Mint már az elején is írtam, tudom, hogy jár a vascső. De az érzelmeket nem mindig lehet elnyomni. Bár erős vagyok és tovább fogom játszani a tökéletes feleség szerepét, akkor is, ha belebetegszem. Mert mindezek ellenére is szeretem a férjemet és reménykedem, hogy újra olyan lesz, mint amikor megismertem.

 

 
209 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr411858322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 11:40:22

@nusss: Ha előtte élettársakként szereztek közösen ezt-azt, akkor kezdhet aggódni az évekkel ezelőtt kukázott bizonylatok miatt. ;)

nusss 2010.03.22. 11:40:51

@Rebelde: vagy egyik "kedvelt sztarunk" aki azt allitotta: "csak olyan not utottem meg akit igazan szerettem" No ezert minimum VASCSO
De az a no is hulye aki ezt beveszi. Vagyis inkabb szomoru, hogy ezt meg halal komolyan ki is jelentik.

Rebelde 2010.03.22. 11:41:45

@Primitív Állat:

abban az esetben ha talál egy olyan csokit, ami képes a szeretet kifejezésére

gyanítom, ha a csokinak lenne tudata, keze, lába, alaposan helyben hagyná a csokievőt, legalábbis küzdene, vagy ki tudja:))))))

2010.03.22. 11:41:45

@Rebelde:
ne hagyd abba, nekem tetszik!:))

Rebelde 2010.03.22. 11:43:27

@Traktorka:

van még ott, ahonnan ezek jönnek:))))

2010.03.22. 11:43:37

@nusss:

Igen, amennyiben vállalható szülei vannak, akkor feltétlenül oda menjen. Csak a károgást ne kelljen hallgatni, ha olyanok, mert annál az albi is ezerszer jobb.

2010.03.22. 11:44:50

@Rebelde:

Nálad sem a manók hordták össze?:))

nusss 2010.03.22. 11:45:12

@Primitív Állat: ez is igaz :)
de azert irtam, hogy a pasi hozzaallasat tekintve valoszinu eleve nehez lesz bizonyitani az "elettarsakkent valo egyuttelest"... tehat valoszinu a bizonylatok kereseseig el sem fognak jutni...

Bar kicsit el vagyok maradva ezen a teren, de valami BH csak van ami alapjan meg tudjak allapitani a szerzes feltetelezett aranyat? (vagy valami ilyesmi is remlik, hogy ellenkezo bizonyitas hianyaban fele-fele aranyban kell tekinteni a szerzes aranyat? de lehet mar rosszul emlekszem) A szakvizsgam ota nem foglalkoztam csaladjoggal, igy hulyeseget nem akarok mondani...

nusss 2010.03.22. 11:47:00

@Traktorka: evvel totalisan egyet ertek. Lehet, hogy a szulok (anyuka) szamara is "ciki" ha a lany visszamegy. Ezt nem tudhatjuk.

alumi 2010.03.22. 11:48:03

Vannak, akik lábtörlőnek születnek. Ennyi az össz, amit hozzáfűznék.

tőzegmalac 2010.03.22. 11:49:03

Ébresztő
Minek ez a színjáték?

Rebelde 2010.03.22. 11:50:32

@nusss:

két ember kapcsolatába én nem szólnék bele, rájuk tartozik az is, ha agyonverik egymást, vannak akik jól érzik ettől magukat, legalábbis ezt állítják(feszt önigazolnak), aztán ha állandóan valami bajuk van, netán idő előtt meghalnak valószínű, hogy nem igazán élvezték a helyzetet/életet

komár sem csattan ki az egészségtől pl.

2010.03.22. 11:53:09

Már mindent elmondtatok amit én is elmondtam volna. :) De legalább a posztíró is megjelent. :)

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 11:53:51

Akkor alapvetően négy opció van:

1) Folytatni a szerepjátékot a semmilyen kapcsolatban - kvázi szobalány szerepkörben - és lelkileg kellően hozzákérgesedni a feladathoz.
2) Vissza a szülőkhöz - ehhez tudni kellene, milyen a viszonya velük.
3) Albérlet: ha sosem volt még albérletben, és szerény fizetésből él, nyomasztó lehet, hogy ezentúl gyakorlatilag a pénze javarésze elmegy az albi + rezsi + alapvető szükségletek kombóra. Vagy zsákbamacska alapon társbérlőkkel szövetkezik, ennek árnyoldalaival együtt.
4) Keresni egy férfit, aki biztos egzisztenciával rendelkezik, korban hozzá illő, független és még érzések kialakulására is van esély. Ez jónéhány szempont hirtelen, de korántsem az összes. Ebből máris nyilvánvaló, hogy egy ilyen kapcsolatba már a posztírónak is be kell dobni valamit "cserealapként". Valamit, ami több, mint a rendszeres takarítás meg a punci - agapé meg feltétel nélküli szeret ide vagy oda. :)

Ezeket kell mérlegelni, de amíg tart az önámítás, hogy valójában még szereti a férjét, addig nehéz lesz kilépni az 1) variációból.

loislane21 2010.03.22. 11:58:03

Figyi....nem értelek. voltam hasonló szar kapcsolatban, de nem voltunk házasok. Kifogás mindíg van, de megléptem a dolgot, otthagytam. Fenyegetett, nálunk ilyen durva irányba fajultak el a dolgok, inkább nem is részletezem, de utána megismertem a mostani párom, és az esküvőnkre készülődünk, nagyon boldogok vagyunk. Hagyd ott a francba, ha nem megy. ha meg nem teszed meg, ne siránkozz mert csak magadnak köszönheted.
Ez kegyetlen, de így van.
Nem tudom, mi tart mellette, te ismered a körülményeket, de csak magadra gondolj! Nincs gyerek, stb. ami ott tartana. Menj!

2010.03.22. 12:00:58

@nusss:

Nagyon ritka az, amikor igazán jó a viszony anya-lánya között. Úgy értem, hogy IGAZÁN jó.
Amikor igazán elfogadja az anya a lányát felnőtt embernek, nincsenek elvárásai (mikor szülsz már nekem végre unokát???) vagy nincsenek sérelmek gyerekoldalon a "nem szerettél eléggé" témakörben.
Ezért nehéz a szülőkkel.
Még akkor is, ha látszat jajdeszeretjükámegymást van, még akkor tele vannak általában a szülő-gyerek kapcsoltok mindenféle blokkokkal.

vörösbegy 2010.03.22. 12:04:14

Miert jo az neked, hogy semmibe vesz a ferjed? Talan soha nem is szeretett, csak kenyelembol van veled. Talalt egy "marhat", akit akar rabszolganak is hivhatnank. Soha, soha nem fog megvaltozni, ezt ne is vard. hulye lenne, amig ugralsz neki es kiszolgalod. Ha szeretsz szenvedni, megalazni magad, hazudni sajat magadnak pl.azt, hogy te szereted a ferjed, akkor eld tovabb az eleted igy, de ne csodalkozz, ha soha a budos eletben nem leszel boldog. Ha pedig ugy szeretnel elni, ahogy a szeretoddel erezted meged, boldogan, vidaman, felszabadultan, akkor azonnal valj el. Allj a sarkadra es lepj tovabb, vagy egy ev mulva becsavarodsz, depresszios leszel, elkezdesz ujra cigizni, majd inni, utana drogozni, majd megprobalod megolni magad, es elobb utobb nem lesz folytatas..... Ne vard ezt meg, VALJ EL !!!!!!!!!!!!!!

alumi 2010.03.22. 12:04:52

Most láttam, hogy írt a hősnő...

A meglátásom -így, a kommentekkel együtt- az, hogy a nő élvezi, hogy feleség lehet. Az eszményképe a "férjem", "házasság", "felesége vagyok" szentháromság. Nyilván valami fétis ez nála. Elvált szülőknél láttam, hogy a lányát egyedül nevelő anya szó szerint kiképezte a lányát, hogy 18 után hogyan lasszózzon meg minél hamarabb, és módszeresen egy pasit, aki feleségül veszi. Csodálom, hogy a "terhes lettem" rész kimaradt.
A másik, ami szemet szúrt, hogy a hölgy igencsak eltartottnak tűnik. Ergo nem túl sokat vállalt a házasság anyagi közösségi részéből, ha jól sejtem. Ismerősi körömben van ilyen szitu, nem is egy. Kivétel nélkül mindenhol kapcamaca a nő a férfi szemében. Igaz, ezek a nők többnyire önként és dalolva vállalják ezt a szerepet cserébe az eltartásért és a kényelmes életért.
Szóval valamit, valamiért.
A figyelem, elismerés nem tapsra jár. Ha kapcarongy és tökéletes feleség akarsz továbbra is lenni, akkor ne rinyálj, hogy tesznek rád.
Ha viszont alanyi jogú megbecsülést szeretnél, akkor szedd össze magad, keress valami munkát, és legyél önállóbb.
(ez utóbbi esetben szinte 100 %, hogy a kihasználós, uralkodó férjed kukázva lesz, amint kicsit kinyílik a csipád. és ez így lesz rendjén)

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.22. 12:13:30

Elolvastam posztíró kommentjét is: ott azt írja, lépnie kell. A posztban pedig beteg, de tökéletes feleségszínész akar lenni. Teljesen átérzem az összezavarodást a fejében most akkor, halvány fogalmam sincs, hogy mit akar tulajdonképpen.

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 12:17:32

@tarquin - menő, de nem árulkodós:P: Eddig csak érezte, hogy lépnie kell, de most már - a mi jóvoltunkból - tudja is. :)

S0und 2010.03.22. 12:27:46

Röviden össze lehet foglalni a történet első felét: A tisztelet teljes hiánya. Nem tisztel és nem értékel téged a férjed. Ennyi. Mint egy nagy gyerek, "-Anyu mindent megcsinál". Ez vagy te kedves postoló. Az egy dolog, hogy te feláldoztál érte, de jól tudod hogy ez a TE döntésed volt. Ő meg egy olyan helyzetbe volt, hogy semmiből nem kellett engednie, megtette ezt más. Az ilyen helyzet abnormális szabályokat fog majd szülni. Akár milyen hülyén is hangzik amit mondok, de te annyira hibás vagy a kialakult helyzetért, mint a lusta férjed (ne köntörfalazzunk, akiben kicsit magamra ismertem). Hiába van az, hogy mindenki szemében te vagy a jó fiu, ő pedig a rossz. Mégis a kialakult helyzetért te is tettél. Nem álltál ki magadért, ezt a kis mocsok meg ki is használta. Ilyenek ezek ... :)

Röviden:

1. 4+ év távlatából nincs az az isten hogy megváltozzon pont. Lehet, hogy alapból nem ilyen ember, egy másik (../más mentalitású)nő mellett ezt valszeg nem tudná megcsinálni amit veled megtett. De, hogy a helyi közértbe nem tud majd venni irántad érzett tiszteletet, az tuti.

2. Nézzük a te szempontodat. A pohár már tele van, sőt inkább egy feszített víztükrű medencére hasonlít. Tételezzük fel, hogy Józsi csak kap Mari néni kisbótjába pár kiló "tiszteletet". Minden jóra fordulna, de ez egyben semlegesítené az elmúlt 4 év szenvedését? Hát, magamból kiindulva, nem nagyon hiszem. Mert a leírtak alapján a hasonló események nem kis karcolásokat hagynának a lelkecskémen, hanem k.b.ott árkokat, amik betemetéséhez sok szerencsét kívánnék.

Rühellem a társadalmi normákat, elvárásokat. Ahogyan a "kapcsolati szinteket is". A házasság meg egy "ősi román szo..." khm. egy több ezer éves hagyomány. És én meg nem vagyok hagyomány őrző, ahogyan a társadalom nagyon része se az, csak hát kell, mert csak, meg "nézz anyádékra is..., meg ott vannak a nagyiék is...". ...szomat azt.

2010.03.22. 12:35:10

@S0und:
Jaj, de kis indulatosak vagyunk ilyen korán reggel..:)

Mindamellett tökéletesen egyetértek, azzal a kivétellel, h ogy a házasság akkor ősi román szokás, ha ősi román módokon működtetjük.
Egyébként pedig úgy is meg lehet élni, hogy örömmel tölt el a tudat, hogy XY-nal "hivatalosan" is összetartozunk és ha nagyon akarjuk, a nevünk is ugyanaz lehet.

A mai poszt esetében nem hinném, hogy a házasság intézményével van a baj. Inkább "csak" a felelősségvállalással, önértékeléssel, és a félelmekkel, amik visszatartják a szolga-nejt a lelépéstől.

2010.03.22. 12:36:39

@Traktorka:
Sose a házasság intézményével van a baj, hanem a nem megfelelő párválasztással. :)

Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2010.03.22. 12:49:47

Önállósodjon, és lépjen. Tudom, tök könnyű leírni, de mi a rákot lehet erre mondani? Vagy, maradjon meg cselédnek, de akkor meg kussoljon.

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.22. 12:51:36

@Primitív Állat: érezte, természetesen.:-) Akkor hiába próbálom érteni.:-)

nusss 2010.03.22. 12:53:17

@Rebelde: en sem szoltam bele :)

csak megjegyeztem, hogy van, akinek ezt jelenti, hogy "szeretet".
hogy kivulrol ezt en pl ugy itelem meg, hogy minden, csak nem az, az megint mas teszta. A nagyobb gond ott van, hogy ok el is hiszik, hogy ez tenyleg az. Persze, szivuk joga, de itt inkabb arra akartam ramutatni, hogy a kozfelfogas sok esetben meg tudja "mergezni" az emberek eletet. Mint ahogy az "attol vagyok no, hogy hazas vagyok" dolog is.Mintha ez valami erdem lenne. Csak mert a kornyezetem ezt hajtogatja, akkor "biztosan ugy is van".

Publius Decius Mus 2010.03.22. 12:57:41

Szánjál egy évet a házasságod megújítására. Ezt nagyon komolyan beséld meg a férjeddel. Kinek mibn kell változnia, defőleg, hogy milyen életetek legyen együtt. Fél év után már elkezd körvonalazódni a döntésed.

S0und 2010.03.22. 13:03:27

@Traktorka: pl. munkatársam családja az olyan, se a szülei, se az egyik nagyszülei, se a nagybátyja nem él házasságba, mégis 50/25/25 évet lehúztak a párjukkal. Mindenféle papír nélkül. Ami egy furcsa dolog "normál érték rendel", de számukra ez nem lényeges, sőt a gyerekeik és ezzel a személettel nőttek fel. Az tény, hogy az emberek egy csodát várnak a házasság intézményétől, pedig lényegében semmi sem változik. Nézd meg a postolót, szarban a kapcsolata, de belemegy, mert Józsi megígérte, hogy holnaptól majd minden más lesz. Minden más lesz... Aha... Az ilyentől feláll a hátamon a szőr, az meg van bőven... ... pfffúúj. :D

Az "ősi román szokás" természetesen vicc, csak idéztem.

Rebelde 2010.03.22. 13:16:33

@nusss:

úgyis az számít amit az egyén gondol erről, nem pedig, az amit a környezet:)

én spec szeretnék majd házas lenni, mert ez nekem fontos és nem azért, mert ezt várják tőlem, ha valakinek nem fontos akkor aszerint él... ennyi

dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)! 2010.03.22. 13:23:58

Az első három mondat után azt gondoltam, hogy szegéyn nő mit fog kapni ezután a post után. Végigolvastam. Na, most már azt gondolom, akár mit is kap, azt bőven megérdemli! Miazhohynagyonis! :)

nusss 2010.03.22. 13:28:20

@Rebelde: persze :)
csak azt akartam ezzel mondani, hogy sokan belemennek hulye helyzetekbe pont azert mert "mit szolnak masok". Nyilvan en is szeretnek hazasodni, ha ugy erzem, de azzal az emberrel akivel tenyleg erdemes, es mert en szeretnem. Es magam miatt, nem masok miatt. De nem eletcelom, hogy csak azert legyen pasim, hogy hazasodjak, mindegy, mennyire szar az a kapcsolat, de a kornyezetem szamara addig nem vagyok no amig nem vagyok hazas. Vagy akar magam szamara, de a sajat fejemben a kornyezetem kivanalmait vetitem le. Ezert vannak olyan nok, akik az abszolute langyos vagy eppen borzaszto kapcsolatikhoz is ragaszkodnak foggal-korommel, en kicsit a posztironal is ezt ereztem, de lehet, hogy tevedek.

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 13:36:31

@Publius Decius Mus: "Ezerszer elmondtam neki ezeket a dolgokat, de ő mindig csak kinevetett, meg azt állította, hogy nem így van." Sanszosak a komoly beszélgetések. Szerintem erre a házasságra nemhogy egy évet, de egy hónapot sem érdemes szánni már.

Minotaur 2010.03.22. 13:43:01

A poszt irojanak uzennek nehany mondatban. Az alapjan, amit leirtal, en tuti lelepnek. Esetleg olvasd el Kertesz Akos - Makra cimu konyvet, abban gyonyoruen benne van, hogy mi tortenik azzal, aki ennyire kuzd valamiert, amit egyaltalan nem akar, mint te.
Ha a hazassagod rossz, es nincs kilatas, a ferjed nem ert meg, akkor lepj le. Es legyen a dontes fuggetlen attol, hogy van-e szeretod, mert ettol o meg donthet maskepp. Az az o dolga. A tied meg az, hogy azert kuzdj, amit szeretnel, ne azert, amitol rosszul vagy. Ha a szeretod megsem eleg bator, es esetleg nem lep ki, meg mindig sokkal boldogabb leszel, mert nem szivja le az osszes energiadat a ferjed. Ha meg osszejon, plane.
Esetleg nezd igy: ha meg sem probalod a szamodra fontos kapcsolatot megtartani, az a legrosszabb. Sosem tudod meg, mi lehetett volna. Igy viszont elore lathato, hogy bele fogsz betegedni a hazassagodba, te irtad.
Sok sikert a dontesedhez!

Bocsanat az ekezetek hianyaert, nem magyar a billentyuzet.

2010.03.22. 13:59:59

@mooon:):
Vagy? Megnéztem hétvégén a Hiúság vásárát. :)

Snowmass 2010.03.22. 14:18:08

Nézzük a dolgokat a jó oldaláról. Kétség nem fér hozzá, hogy a posztíró modern és divatos. Ráadásul még a cigiről is leszokott.

:)

blacklord 2010.03.22. 14:26:43

Nem értelek téged, posztoló. Azt mondod, azért viseled el az összes lealacsonyító helyzetet, mert szereted a férjedet. De ha egyszer úgy rákattantál másra, mint egy mágnesre, az az is jelzi, hogy fogsz te még mást is szeretni, igen könnyen... Nincs gyerek, akkor meg végképp nem látom, hogy miért is maradsz vele. Boldogtalan vagy. Ez nem vita tárgya. Semmi remény rá, hogy javuljon a helyzet. Innentől csak az a kérdés, hogy mennyi ideig akarsz még feleslegesen szenvedeni. Egyet elárulok: ha lépni fogsz, nagyon ki leszel akadva magadra, hogy ennyi ideig nem tetted még meg, hogy ennyi éven át szenvedtél a nagy semmiért...

burleszk 2010.03.22. 14:29:18

"megszakítottam a kapcsolatot azokkal az ismerőseimmel, akiket nem szeretett, nem jártam többet bulizni, hozzá költöztem, mindent feláldoztam érte. Az egész életemet, a szokásaimat, a külsőmet, az öltözködésemet, mindent átalakítottam olyanná, amilyenné szerette volna."
Sztem ez az alapvető probléma. Aki nem lehet önmaga,aki lemond saját személyiségéről, annak nincs jó élete, az előbb - utóbb megbetegszik. Hiába talál magyarázatot arra, miért is akar "megfelelni", a lelke mélyén érzi, hogy ez nagyon nincs rendben.
Kedves posztíró, szerintem vissza kellene találnod magadhoz, az igazi énedhez, fokozatosan, akár apróbb "lázadások" árán is. Hidd el, egy ilyen folyamat nagyon sok pozitív meglepetést okozhat...

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.22. 14:35:07

@Primitív Állat: mondjuk ezt nem kicsit nem értem. Elmondom valakinek, hogy mi a gondom, amit ő kinevet. És utána mi jöhet? Csendben duzzogás, veszekedés vagy kollektív nevetgélés? Első esetben honnan tudja a másik, hogy baj van?

summerstorm 2010.03.22. 14:43:26

@Zsu0805:

most vagyok :)
éééés :))), hogy tetszett :)?
várom a véleményt.

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 15:02:48

@tarquin - menő, de nem árulkodós:P: Ez még hagyján, de ha többször is elmondod, hogy baj van, és mindannyiszor kinevet, az tényleg nem alapozhat meg komoly beszélgetéseket. A három felvázolt opció közül X alkalom után már csak a csendben duzzogás játszik. Állandósuló veszekedések esetén rohamosan közelítene a hölgy státusza a kukázhatóéhoz (ne feledjük, hogy a konkrét szituációban ki tudja kirúgni a másikat), a kollektív nevetgélés meg.. akkor jön, ha végképp megzakkan a posztíró. Az igazi kérdés itt nem az, hogy honnan tudja a másik, hogy baj van, hanem hogy akarja-e tudni egyáltalán. Valaki már frankón leírta, hogy ez a hölgy jelen szerepkörében semmiképp nem számít pótolhatatlannak. Így aztán - tényleges érzések hiányában - miért is érdekelné a férjét, hogy van-e bármiféle baja, ha mindössze bizonyos funkciókra használja? Az ilyen szikár tényekkel a legnehezebb szembenézni: egyszerűbb megmagyaráznia saját magának, hogy még mindig szereti - bár már nem "úgy", de azért még tartozik neki annyival, hogy vele maradjon. Holott frászkarikát tartozik, egyszerűen csak korlátozottak a lehetőségei.

mik-sa 2010.03.22. 15:03:57

Akkor hogy ha lelépnél, az ember csak akkor eszmélne rá, hogy nem vagy már egy hete, amikor nem talál tiszta tányért/poharat???

végül is ez az élet szívemcsücske!!! te pedig megérdemled ha 2 hét ilyen viselkedés után nem hagytad ott...

2010.03.22. 15:04:16

@mooon:):
Egész jó a story, bár a vége nekem nem jön be. Nem volt szimpi az az indiába élő pufi pasi... aztán meg hogy odaköltözik... azt hittem boldog vég lesz a férjével. Az szimpi pasi volt. :)

Kytia 2010.03.22. 15:10:48

Az új pasit szeretőnek nem lehet megtartani? Akkor virulnál is, és mégsem omlana össze az életed. Na, nem mintha ideális megoldásnak találnám, de a férjed pl. fordított helyzetben pont ezt tenné, és valószínűleg teszi is, mert nem hinném, hogy egy feleség leszarása lenne nála a max. érzelmi igény. Valószínűleg van valaki, akit viszont nem szar le. És tökjó, hogy mindemellett te meg főzöl is rá, és mosogatsz is helyette.

Kytia 2010.03.22. 15:12:22

Ja, és még az adóbevallását is intézed helyette...így legalább van miért hozzád szólni, és mégsem érzed magad olyan elhanyagoltnak.

pavor nocturnus 2010.03.22. 15:16:15

Kizárólag az önmegtartóztatás, s a család melletti feltétlen elköteleződés jelentheti az erkölcsös választást, minden egyéb megoldás csak időleges megnyugvást, végső soron azonban csak a pokol mélyebb bugyrait jelentheti...

Madpapa 2010.03.22. 15:17:41

@Kytia: Az a sztori nem ez a sztori, azaz ha a mosogatógép önálló életet kezdene el élni, az a tulajdonosát zavarni fogja, hogy valami nincs rendben a géppel. A rendellenes működésű gépet pedig előbb utóbb kukázzák, azaz annyira a pasit érdekli még az ügy, hogy a szemétdombján más kokas ne kukorékoljon.

pavor nocturnus 2010.03.22. 15:17:44

Kizárólag az önmegtartóztatás, s a család melletti feltétlen elköteleződés jelentheti az erkölcsös választást, minden egyéb megoldás csak időleges megnyugvást, végső soron azonban csak a pokol mélyebb bugyrait jelentheti...

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 15:18:48

@Kytia: Szerintem a félrekefélés legfeljebb akkor tudná helyrerakni a dolgokat, ha kizárólag a szex mennyiségével vagy minőségével kapcsolatos problémák jelentenék a házasságuk gyenge pontját. (Ráadásul az sem biztos, hogy hatékonyan, főleg ha közben még szerelmes is lesz.) Itt azonban kizárólag gyenge pontok láthatóak.

Kósza 2010.03.22. 15:22:23

@pavor nocturnus: mint az köztudott, a mennyben pazar a klíma, viszont a pokolban sokkal jobb a társaság!

pavor nocturnus 2010.03.22. 15:25:43

@Kósza: A fene tudja... Akad azért a pokolban is szépszerével visszatetsző figura...

Kytia 2010.03.22. 15:26:05

@Primitív Állat: Azért a "szerető" kifejezés ne tévesszen meg, egy ilyen kapcsolat általában nem csak a szexről szól, főleg, ha mondjuk évtizedekig húzódik. Például nem lehet úgy felfogni, hogy otthon várnak a szüleim, de közben járok a Bélával? Mint a gimiben, csak itt a szülők helyét a férj vette át, aki viszont pont leszarja, hogy mit csinál a felesége, szóval mindenki boldog.:)

@madpapa: Nem feltétlenül kell megtudnia a másik kakast. :)

Amúgy az is fura, hogy az új pasi eltűnik, mert megijed a saját gigantikus érzelmeitől, miközben ő kérte el a nő számát. Itt is bűzlik valami...

Kytia 2010.03.22. 15:30:03

@pavor nocturnus: Az igazság az, hogy a legtöbb embernek esélye sincs a mennyországra, mert annyi ebben a gyarló földi életben a hibázási lehetőség...:) Ha meg jár a bűnbocsánat, hát járjon azért is, hogy nem cseszem el 30-40 évemet egy kreténnel.:)

Madpapa 2010.03.22. 15:30:23

@Kytia: tudod ezzel az egész szeretősdivel az a baj, hogy utána ha a férj megtudja ( meg fogja tudni ), már erkölcsi alapot is fog nyerni a mosogatógép pároslábbal történő kirúgásához. Jobb a tiszta lap! A legrosszabb forgatókönyv ha a férj mellett belemegy ebbe a játékba!

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.22. 15:32:54

@Primitív Állat: ha ezerszer hajlandó vagyok elmondani valamit úgy, hogy a másik ne értse, vagy ne akarja megérteni, akkor kétségkívül kiröhögném határtalan birkatürelmemet:-)
A hölgy lehetőségeit nem látom korlátozottabbnak, mint bárki másét, aki az egzisztenciája felépítésén fáradozik.

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 15:33:00

@Kytia: Én nem tudnám sem így, sem úgy felfogni, mert távol áll tőlem a párkapcsolati summantás. De a posztírónak lehet, hogy nem okozna gondot. Ha a színészi képességei már úgyis kiteljesedtek a négy év alatt, legalább a saját érdekében is kamatoztatná őket végre. Viszont ha ennyire rossz a kapcsolata Józsival, mi szüksége lenne még rá Béla mellett? Kizárólag a közös fedél miatt együtt maradni Bélától függetlenül is, meg vele együtt is gáz. Szerintem. Ha viszont ennyire nem mer lépni emiatt, akkor miért ne kereshetne inkább olyan "szeretőt", aki komolyan is gondolja, független, és összeköltözhetnek? Tudom, ez elég primitív megközelítés, titkos szeretőt tartani mindig izgalmasabb. :)

pavor nocturnus 2010.03.22. 15:34:19

@Kytia: Tűrésed eleve feleslegessé teszi a bűnbocsánatot, hiszen el sem jutsz addig, hogy vétkezz...

Kytia 2010.03.22. 15:34:31

@madpapa: A legjobb forgatókönyv az lenne, ha a nő kicsit ki tudná húzni magát, és kitakarítani az életéből minden érdemtelen egyedet. Csak az a baj, hogy az ilyen nők szoktak végül egyedül maradni, és őket sajnálja aztán mindenki, mikor kiöregedtek már a gyerekszülésből is. Merthogy nagyon kevés kivételtől eltekintve a házasságok nagy része ilyen, mint ez.

pavor nocturnus 2010.03.22. 15:35:34

@Zsu0805: A mennyország nem a kiegyensúlyozott emberi interakciókról nevezetes...?

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 15:40:05

@tarquin - menő, de nem árulkodós:P: Sajnos az, hogy a másik meg akarja-e érteni a mondandódat, vagy sem, elsősorban nem attól függ, hogy te hogy adod elő magad. :) A hölgy lehetőségei bizonyára korlátozottabbak, mint a férjéé, ha egyszer nincs hová mennie (saját bevallása szerint). Nagyon nem mindegy, hogy úgy fáradozik valaki az egzisztenciája felépítésén, hogy a szülők már 18 éves korában a feneke alá toltak egy lakást / házat, vagy gyakorlatilag a nulláról indul - azonos képzettséget, képességeket és jövedelmeket feltételezve is. És akkor még csak egy konkrét szempontot ragadtam ki a sok közül. Ezért érdemes csínján bánni "bárki mások" lehetőségeinek felületes, hamargyorsan összevetésével.

summerstorm 2010.03.22. 15:42:25

@Zsu0805:

igen, igazából valahol a vége nem olyan....
szomorú lesz tőle az ember...

Kytia 2010.03.22. 15:48:12

@Primitív Állat: Hát, a párkapcsolati summantás tőlem is távol áll, de igazából ezt itt párkapcsolatnak lehet nevezni? A kollégáimnak sem mesélek a szexuális életemről, és ők is kb. annyit érdeklődnek felőlem, mint posztíró férje. Persze, abban igazad van, hogy elválni tűnik a legcélszerűbbnek. És még kamuzni sem kellene. De ez meg rohadt nehéznek tűnik, nem csak ebből a sztoriból ítélve, hanem úgy általában. Meg talán egy titkos szerető megindítaná ezt a folyamatot, amit szerető hiányában olyan nehéz elindítani... Franc tudja, csak tippelek.:))

Kósza 2010.03.22. 15:48:27

megjegyezte már valaki, hogy volt a feltételezett posztolónak egy saját lakása, amit vélhetően eladott, amikor a férjéhez bútorozott, tehát annyira nem kéne, hogy meztelen seggel kerüljön ki ebből a házasságból!

Kytia 2010.03.22. 15:51:06

@pavor nocturnus: Hehhheeee, ez azért rafkósabban van kitalálva ennél.
Pl. "Szeresd felebarátodat mint tenmagadat!" Hát, én már itt elbuknék.:))) És szerintem a legtöbben.:)))

Kósza 2010.03.22. 15:51:24

@Kósza: sőt, a jelen ingatlanpiaci helyzetet tekintve, ugyanazt a lakást most 15-20%-al olcsóbban visszavehetné, mert éppen 4 éve volt a csúcs a vidéki lakáspiacon.

2010.03.22. 15:55:56

@pavor nocturnus:
A menyország a jó emberek (mármint akkor már halottak) találkozóhelye. Viszont csak jó emberek között élni? Ijjj... :)

Madpapa 2010.03.22. 15:56:39

@Kósza: Lehetne a blog alcíme, 'Megoldjuk az életed!'

pavor nocturnus 2010.03.22. 15:58:13

@Kytia: Te nem vagy képes annyira szeretni engem mint magadat...? Nem jobban, csak éppannyira... Döbbent vagyok... Mer' hol van ebben a kihívás...?

2010.03.22. 15:59:25

@mooon:):
Ha szomorú nem is elégedetlen mindenképpen. Nem ilyen végre számítottam. :( De azért érdemes volt megnézni. :)

Kytia 2010.03.22. 16:00:21

@Zsu0805: Hát, nem lehet rosszabb, mint csak rosszak között.:)) Ha már ez a két választási lehetőség van. Kérdés, hova jutnak a vegyesek.:) Én oda nyújtom majd be a pályázatomat.:))

pavor nocturnus 2010.03.22. 16:00:32

@Zsu0805: Lehet, hogy bágyasztó az unalom, ellenben nem lesznek vérnyomás- és keringési problémáid az állandó szorongástól/gyűlölködéstől/irigységtől... Ennyit megér, nem...?

2010.03.22. 16:04:38

@Kytia:
A felét kb. szerintem szinte mindenki bebukná. :)

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.22. 16:05:38

@Primitív Állat: oké, látom nem egy nyelvet beszélünk, vagy csak szemléltetni szeretnéd, milyen lehet posztíró házasságában a beszélgetés.:-) 1. Nem azt látom problémának, ahogy előadta, hanem ahogy EZERSZER előadta. Egyrészt, hogy ezerféleképp valószínűleg nem tudta - max. 1-10 variánsban, de ez azt jelenti, hogy férje 100-szor röhögött ki minden variációt, anélkül, hogy bármi változott volna; másrészt, hogy ezerszer minek kell elmondani valamit, ha még minimális fogadókészség sincs?:-) 2. Ha az élet és a körülmények (szülők, férj, lottóötös etc.) a bájos hátsóm alá tesznek, akkor where is the FÁRADOZÁS? Úgy egyben értelmezendő, amit írtam, és máris nem általánosítás: bárki, aki fáradozik. Aki nem, az ebből a szempontból halmazelméletileg körön kívül tartózkodik. Eszembe sem jut örök általános igazságokat megfogalmazni, ahhoz buta vagyok.:-)

Kytia 2010.03.22. 16:08:44

@pavor nocturnus: Ó, hát, ha Te kéred, Téged még szerethetlek is annyira.:))) Főleg ilyen tisztes távolból.:)) De azt a büdös parasztot, aki ma reggel bevágott elém kocsival, azt a szomszédot, aki megpróbálta megmérgezni a kutyámat, valamint azt a kolléganőt, aki távollétemben a főnöknél ócsárolt, hátha kirúgnak...na, őket nehezebb.

De igazából hazudtam.:) Téged sem szeretlek annyira. Nincs ebben kihívás, mert meg sem próbálom.:)

2010.03.22. 16:11:28

@Kytia:
A mennybe csak a jók juthatnak, akik nem vétettek halálos bűnt. Aki viszont vétett az a pokolra kerül. Most hirtelen nem találom őket, de pill és utánajárok. A 7 főbűn már megvan, de a halálosbűnök nehézkesebbek. :)

2010.03.22. 16:18:45

@Kytia:
Nah nem keresgélek tovább. Konkrét listát nem találtam. :) De a lényeg, hogy ha sürgősen nem frissítik a bűnök elbírálási szabályzatát, akkor az emberek 99,9% a pokolra jut. Többek között papok és apácák is. :)

pavor nocturnus 2010.03.22. 16:24:19

@Zsu0805: A katolikus hit tagadása önmagában is halálos bűnnek számít...

summerstorm 2010.03.22. 16:26:31

további szép napot mindenkinek :)

2010.03.22. 16:27:11

@pavor nocturnus:
Én nem tagadom a katolikus hitet, csak nem értek egyet 1-2 ponttal. De gondolom Te aki ennyire jártas vagy benne minden hétvégén a templomban ülsz és aktívan mormolod a miatyánkokat, jah és hozzáteszem hogy vagy szűz vagy házas vagy ami előtt persze nem történt köztetek semmi olyan. :)

Kósza 2010.03.22. 16:28:10

@Zsu0805: hagyd már ezt a szegény jámbor valláskárosultat! :)

2010.03.22. 16:28:12

@mooon:):
Szya! Kellemes délutánt. :)

2010.03.22. 16:29:10

@Kósza:
Valláskárosult... ez nagy. :) :) :)

Kósza 2010.03.22. 16:38:02

@mooon:): kellemes estépítést :)

FlybyWire 2010.03.22. 16:42:35

"Otthagytam a várost, ahol éltem, a lakásomat, a barátaimat, leszoktam a dohányzásról, megszakítottam a kapcsolatot azokkal az ismerőseimmel, akiket nem szeretett, nem jártam többet bulizni, hozzá költöztem, mindent feláldoztam érte"

Ez egy tanmese arról, hogyan basszuk el saját életünket tökéletesen? Nem is tudom, érdemes-e elolvasni, elég kommentgenerátor-fékszagú....

FlybyWire 2010.03.22. 16:45:04

Végigküzdöttem magam rajta.
Szarul megírt, dagályos fake Romána-stílusban.

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.22. 16:52:50

@FlybyWire: LáCCik, hogy sose olvastál olyat, abban ezerszer felbukkana Mauritius vagy a Maldív-szigetek, a tengerpart és a pálmafák.:-))

FlybyWire 2010.03.22. 16:54:50

@tarquin - menő, de nem árulkodós:P: a "majdnemmindjártotthagyfeleséget2felnőttgyereketdedugnimégsemer" pasi biztos említette már valamelyiket :D

Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2010.03.22. 16:57:43

@FlybyWire:

"El kell rendeznem a dolgaimat" a default ilyenkor. Persze soha nem fogja otthagyni, csak levarrja párszor az áldozatot. Mert azé' sokba' lenne neki, ha 2 gyereket meg asszonyt elhagyja :)

FlybyWire 2010.03.22. 17:15:29

@Kedves Nard: nyilván ez a séma, de úgy látom, ez még varrni se akar (vagy nem tud). Ettől vár megoldást a szerző?

Amúgy jellemző: az ilyen mártírkomplexusosok mindig kívülről, másoktól várják, hogy megoldja valaki a gondjaikat, de azt is csak úgy látszatból, mert ha esetleg tényleg változásra késztetné őket valaki, akkor tovalenne életük "értelme", maga a szolgakomplexus.

Orvosi eset a szerző, ha fake az írás, ha nem (szerintem tuti az, túl erősen sztereotíp).

Father Justice (törölt) 2010.03.22. 18:06:52

@tarquin - menő, de nem árulkodós:P: Már biztos nem vagy itt, de azért válaszolok.
1. Ezzel teljesen egyetértek, én is erről beszélek. :) Idézem magam: "Ez még hagyján, de ha többször is elmondod, hogy baj van, és mindannyiszor kinevet, az tényleg nem alapozhat meg komoly beszélgetéseket." Persze, hogy nincs fogadókészség, konkrétan tojik a nő fejére.
2. Nem csak a "semmiből építek valamit" és a "mindent készre sütve kapok" végletek léteznek, ezért az állításom megállja a helyét. Fáradozik, aki az abszolút nulláról indul, de fáradozhat az is, aki mondjuk kapott a szülőktől egy házat a segge alá. Csak míg az előbbitől 10-20+ évet is elvehet míg megszerzi a saját ingatlant (főleg, ha értelmes ember lévén viszolyog a hitelcsapdától), addig az utóbbi right off the start más célokért hajt (még nagyobb ház, nagy autó, üzleti kör bővítése, akármi). Ez a baromira nem mindegy, ezért nem lehet egy kalap alá venni "bárkit, aki fáradozik". A lottó ötös megint más kategória, azzal a zsebemben holnaptól már valószínűleg én sem törném annyira magam. :)

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.23. 10:47:31

@Primitív Állat: Nem gondolkoztam végletekben, a cél és a fáradozás - vagyis a hozzá vezető út - összefüggésében lehet egy kalap alá venni. Te is ezt teszed.:-) A célok nyilván igazodnak a körülményekhez, vagyis ha nincs lakásom, és szeretnék, akkor megfogalmazhatom célként, hogy legyen, és dolgozhatok, spórolhatok, kölcsönkérhetek, küzdhetek éveket, mehetek külföldre, kurválkodhatok - kinek melyik szimpatikus - hogy ez megvalósuljon. Erre a lehetőségem éppúgy megvan, mint bárki másnak. Ha van lakás, akkor nyilván ez megszűnik cél lenni, de majd nagy ház kell, ha akarok 11 gyereket.:-)) És természetesen a körülmények, a családom, a szüleim, a magyar társadalom, a zigazságtalanság miatti nyafogásra is van lehetőségem, éppúgy mint bárki másnak, ha küzdeni a célért épp nincs kedvem, mert fárasztó:-)))

Father Justice (törölt) 2010.03.23. 17:28:07

@tarquin - menő, de nem árulkodós:P: Ja, hogy te pusztán a küzdés lehetőségéről beszélsz? Igen, az mindenki előtt nyitva áll - ezt ha akarnám sem tudnám megcáfolni. Végül is ilyen értelemben valóban tök jó a hajléktalannak és a marketing managának egyaránt. Csak mások a célok. :) De az, hogy jelen pillanatban ÉRDEMBEN mire van lehetőségem és mire nincs, teljesen más kérdés. A posztírónak például nincs lehetősége elköltözni a lakásába, merthogy nincs saját lakása. Szóval megfogalmazhatja ő célként a lakást, de a lakásért való küzdés lehetősége - finoman fogalmazva is - lepkefing ahhoz képest, mint amilyen érdemi lehetőségekkel az rendelkezik, akinek már van (lakása). A párkapcsolat szempontjából meg 10-ből 9 ember kb. leszarja, hogy a másik milyen keményen fáradozik. Az számít, amit azonnal fel tud mutatni. A kisujjamon meg tudnám számolni, hány olyan kapcsolatot ismerek, amelyben a szerelem volt a mérvadó, minden mást meg együttes fáradozással teremtettek meg. Mert komolyan gondolták a közös küzdést a célért.

tarquin - védőháló nélkül 2010.03.24. 12:01:07

@Primitív Állat: pontosan arról. Posztíró még választhat is, hogy elviseli továbbra is ezt a helyzetet, vagy úgy dönt, hogy képes és akar küzdeni a saját életéért. Utóbbi esetben nyilván más nehézségekkel kell szembenéznie, mint amit megszokott, de találhat az ország másik végében olyan állást is, amihez szolgálati lakást vagy albérlet-támogatást adnak.:-) Természetesen össze lehet hasonlítani egy topmenedzser és egy hajléktalan anyagiakban mérhető életszínvonalát, meg a szomszéd tehenére is lehet irigykedni, de mindez az egyén helyzetén nem sokat fog javítani.:-)

mazochista feleség 2010.03.24. 13:56:44

Nem szeretnék egyesével válaszolni, így ebbe a kommentbe próbálok sűríteni mindent.

Nem én akartam a házasságot, bennem fel sem merült még, amikor ő megkérte a kezemet. És anyukám sem nevelt úgy, hogy mindenáron fogjak magamnak egy pasit, akivel aztán akármi történjen, ne váljunk el semmiképp. Sosem kényszerítette rám az akaratát.

Az apukámmal nem tartom a kapcsolatot, így hozzá nem tudnék költözni. Anyukámat az elmúlt 2 évben gyakorlatilag mi tartottuk el, hiszen ő albérletben neveli egyedül a húgomat és az állása is minden, csak nem "jólfizető". Nem lenne bőr a pofámon a nyakára visszaköltözni, amíg nincs másik állásom, amivel beszállhatnék a közösbe.

Mint írtam anno a posztban is, a férjem még az én családommal is többet törődik, mint velem. Ez szintén egy olyan ok, ami még mellette tart.

Igyekszem tőle független munkát találni, jelentkeztem is sok helyre már. Szóval remélem, hogy összejöjjön. Akkor erősebbnek érezném magamat a jelen állapotnál és nagyon nagy valószínűséggel elköltöznék.

A barátnőm munkatársával már semmilyen kapcsolatom sincs. Mármint szeretői. Csak akkor kommunikálunk, ha valamiért összefutunk egymással. Azt is pontosan tudom, hogyha elhagyom a férjemet, akkor nem tőle fogom várni a csodát. Nem is fogom elmondani neki, hiszen nem ő a "kiút".

Tanulságos volt olvasni a kommentjeiteket, amiket ismét köszönök!!!
süti beállítások módosítása