Sziasztok! Mivel elég érdekes dolgok történnek velem mostanában, úgy döntöttem, megosztom veletek. Azért ide írok, mert a környezetemben senki nem érti, miért „végzem” mindig ugyanúgy, tehát kíváncsi vagyok a ti pártatlan véleményetekre. 30 éves nő vagyok és elégedett az életemmel. Még annak ellenére is, hogy a párkapcsolataim az utóbbi időben rosszul alakulnak (természetesen ez néha elkeserít, de nem tart sokáig). Úgy vettem észre, ez azóta van, mióta jól érzem magam a bőrömben. Pedig állítólag ennek fordítva illene működnie… Amíg önbizalomhiánnyal küszködtem normális, tartós kapcsolataim voltak, de az utolsó két év kellemetlen meglepetéseket okozott.

Megismerkedtem Gáborral, minden jól ment, soha semmi vita, rendszeres találkák, a szex csúcs –főként erről szólt minden. Érzelmekről sosem beszéltünk, de én ezt nem is tartom fontosnak, úgyis alakul - kikényszeríteni szavakkal nem lehet. Minden téren megértettük egymást, ám 3 hónap múlva bejelenti, hogy összeismerkedett egy nővel, köztünk vége mindennek, gyereket akarnak (1 hónapja ismerték akkor egymást). Hagytam, menjen, ha akar. Persze "azért" azóta is visszajár, mert a nőjével már nem szexelnek a szülés óta. Pár hónapra rá találkoztam Tamással. Ő a főnököm volt az új munkahelyemen (munkaidő alatt nem találkoztunk, külön épületben volt). Isteni volt vele minden egyes pillanat, amit együtt töltöttünk, persze itt is a szexé volt a főszerep (amit nem bánok, mert imádom). Én beleszerettem, hiszen úgy láttam, ő is jól érzi magát velem. A forró balatoni éjszakák, séta a mólón, vacsi a parton esténként… csodás volt. Viszont sosem aludt nálam, hajnali kettő körül legkésőbb mindig eltűnt, mint a kámfor. Nyár vége felé beleuntam ebbe, és amikor elkezdett vetkőztetni, ultimátumot ajánlottam neki: csak akkor kezdjük el, ha több időt is szán rám alkalmanként pár óránál. Na, azóta csak munkáról esik szó köztünk, ha találkozunk. Ja, és ezután kiderült, hogy a déli parton minden jó nő megvolt neki... Mondjuk, a napokban beugrott az irodámba egy röpke aktusra, azóta viszont megint levegőnek néz. A mostani pasim nős: hónapokig nem adta fel, mire belementem egy találkába. És újra a régi nóta: tökéletes összhang, ugyanaz az érdeklődési kör, hobbi, habitus, és a kihagyhatatlan: fergeteges szex. Érzelmekről itt szó sem lehetett. Ő néhányszor beszélt arról, hogy mennyire hiányzom neki és fél, hogy túlságosan belém fog szeretni. Én nem akartam újra beleszeretni valakibe (és megégetni magam) aki ráadásul még családos apa is, így megkértem: érzelmekről köztünk ne essen szó többé. Az utolsó alkalommal, mikor beléptem a lakásába, furcsán üresen és ijedten nézett rám. Egész éjszaka hozzám sem ért, csak amíg szeretkeztünk: előjáték nuku, csak „rám fordult” hirtelenjében. Reggel kifakadtam: ha egy kis gyengédséget sem képes adni szóljon, keressek mást, és azonnal eltűnök, mert ez így nekem nem jó. Ő bocsánatot kért azzal, hogy soha nem bántana meg engem. Nem is érti, mi bajom van - rebegi ártatlanul bámulva. Nekem ez a viselkedés nagyon is tudatosnak tűnt, csak azt nem értem, hogy egyik napról a másikra mi változhatott meg…Azóta egyszer láttam húsz percre - egy menetre volt csak ideje, és már sietett is tovább. Szóval, mindig ugyanaz a vége és azt hiszem, ezt a könnyűvérűségemnek köszönhetem. Pedig emellett finomakat főzök, jókat beszélgetünk hosszú órákon keresztül, mindig kitalálok valami meglepetést, és mégis, mindig az a vége hogy csak "arra" kellek. Várom a véleményeket.