”Egyszer a konyhaasztalnál ültem, ő meg áthajolt fölöttem, miközben a mellei hozzáértek a hátamhoz” – a fiú bizonytalan érzéseket táplál barátnője anyukája iránt, de hamar kiderül a félreértés. Nem az anyuka indult rá, csak a srác fantáziája lódult meg – rossz irányba. A pasik most megtudhatják, miért ne mossanak atlétatrikóban autót, a csajok pedig azt, hogy nem üzenetrögzítők. Kacagtató vígopera következik!
Sziasztok, 24 éves fiú vagyok. Divat manapság keseregni meg panaszkodni itt, de én most egy vicces félreértésekben bővelkedő történetet szeretnék posztolni. Probléma itt is van/volt de talán nem is kéne problémának neveznem és felfújnom, inkább csak nézeteltérés volt – mely a maga műfajában még szórakoztató is. Én értettem félre sorozatosan egy olyan közvetlenséget, amihez nem voltam hozzászokva, de menjünk sorba. Két éve van egy barátnőm, nagyon jól megvagyunk, semmi feszkó. Amióta megismertük egymást, ösztönösen tudjuk, hogy egymáshoz tartozunk. Igen ám, de ennek a lánynak van egy anyukája is…
Igazából nem olyan sűrűn történt, mint ahogy leírom - folyamatosan alakult és gömbölyödött a sztori, csak sűrítettem az egyszerűség kedvéért. Kati néni energikus, életvidám háziasszony, mindig kedves velem. Mégis, kínos volt számomra kettesbe maradni vele, mert valahogy úgy éreztem, mintha akarna valamit. Nem tudom leírni ezt az érzést, hiszen igazából egyértelmű bizonyíték nem volt rá. Talán a paranoia újmódi válfaja lehet nálam. Vagy véletlenek sorozata – mondjuk, ez biztos. Például egyszer a konyhaasztalnál ültem, Kati néni pedig áthajolt felettem, miközben a mellei hozzáértek a hátamhoz. Éreztem… sőt, láttam azokat a melleket magam előtt. Nagyon ambivalens érzés volt. Biztos nem direkt csinálta. De ez 1. A barátnőm hegedül egy zenekarban, minden héten én viszem kocsival. Egyik ilyen alkalommal, amíg készülődött, Kati néni a konyhában tüsténkedett, majd elvonult a fürdőszobába. Amikor visszatért, egy szál köntösben volt, és szenvtelenül járkált előttem benne – készült valahova, és végig arról beszélt, hogy mindjárt megmossa a haját, de előtte még elmosogat. Nem villant ki semmilye, de ez akkor is milyen dolog már?? Zavartalanul csevegtünk közben: mit csinált megint a szemét szomszéd, mi mennyibe kerül, politika stb. Amikor a barátnőm elkészült, startoltunk is tovább.
Tavaly nyáron megengedték, hogy beálljak az udvarukra, hogy olajat cseréljek. Utána le is mostam a kocsit, atlétatrikóban. Kati néni odajött és megjegyezte, hogy le kéne fejtenem az oldalsó ablakokról a sötétítő fóliát, mert a zsaruk megb*szhatnak miatta… igen, azért írom le ezt a szót, mert pontosan ezt használta. Hozzá mosolygott, mintha csak a mákos-túrós receptjét osztotta volna meg velem. Kísérteties volt. Aznap volt a házassági évfordulójuk a férjével, így vittem nekik egy üveg bort, meg Kati néninek virágot. Leültünk a teraszra, megkínált halászlével, és elkezdtünk iszogatni – én nem ihattam bort, mert aznap még vezettem, de limonádé volt bőven. Szabályosan úgy éreztem magam, mint a classic magyar komédiákban, amikor a Bodrogi Gyula félre érti Csala Zsuzsa közeledését. Rágyújtottunk, mert bent nem volt szabad. Atlétatrikóban voltam, hogy ne kenjem össze magam a kocsinál és valahogy úgy éreztem, Kati néni „méreget”.
Aznap egy csomagot találtam az anyósülésen: „I Love You” – állt egy kártyán. A kézírás pedig Kati nénié volt… Azonnal lehívtam a barátnőmet és elmondtam neki, mi történt, erre ő hangosan felnevetett és azt mondta, hogy az anyukája rajta keresztül üzeni, hogy vigyem már be a férje munkahelyére a csomagot, ha majd beviszem a lányt is a városba. A csomagot meglepetésnek szánta az urának. Később elmondta, hogy valamiért úgy gondolta, meglepődik majd, ha a portás a kezébe nyomja kifele menet. Mert ez volt az utasítás: leadni a portán az évfordulós meglepit. Itt hagytam fel a projekciókkal: Kati néni nem startolt rám, talán a tudatalattim őrá, nem tudom. Azóta már rájöttem, hogy talán beképzeltségem áldozata lettem. Szeretem őt és az anyját is. Amióta átprogramoztam az agyam, nem értek félre semmit. Lehet, hogy egyedi az esetem, lehet, hogy nem, mindenesetre azt tudom tanácsolni a hasonló szituációba került férfi társaimnak, hogy csak akkor értsék félre a dolgot, ha egyértelmű bizonyíték van rá.
