„Cs. riportot írt a helyzetről és fél üveg bor után váratlanul bejelentette, hogy szerelmes belém” – érdekes módját választotta következő levélírónk egy ostrom udvarias elhárítására. Ez a módszer nem más, mint a kegyes hazugság, ami ezúttal szerencsésen bejött, de vajon lehet-e általánosítani? A sztoriból megtudhatod, és bonuszba kapsz egy áttekintő keresztmetszetet is a magyar éttermek jelenlegi helyzetéről.
A csajt (Cs.) már régóta ismertem: egy alapítványi rádiónál dolgozott félállásban segédszerkesztőként. Egyszer volt egy téma (pályázatírás), amihez engem javasolt meghívott szakértőnek. A műsorvezető nem ő volt, Cs. csak a telefonokat kezelte, meg hírblokkot írt. Tudtam, hogy régóta akar tőlem valamit, de én nem akartam semmit tőle. Nagyon kedves lány volt, már-már túlságosan is, de valami nem stimmelt vele. Az egyik barátom megjegyezte, hogy annyira őszinte a mosolya, mint Kiszel Tündének. Nem nyomult túlságosan, csak mindig volt egy olyan rövid beszólása, amit nem lehetett félreérteni, és ő viccesnek vagy kétértelműnek szánta. Egyik este felhívott, hogy nincs-e kedvem étterembe menni vele, ugyanis kaptak repimeghívókat, 2 főre.
Maga a hely nem volt egy nagy durranás, a haldokló magyar éttermek egyik darabja, ami a sajtó hátán akar kimászni a gödörből, és egy 5 perces hírblokktól várja a megváltást. Ezt egyébként Cs. mondta, aki jóban volt a vezetővel – tőle tudom, hogy a magyar éttermek egyre nehezebb helyzetben vannak, mert most már a turista se ül be hozzájuk, amikor minden sarkon 550-ért megebédelhet egy kínai büfében. Ráadásul a kínai büfések nem is ide adóznak és az egész hazai étterem biznisz fel van háborodva, hogy őket agyonnyomják adókkal meg ellenőrzésekkel, míg a többi külföldi él és virul. Erről beszélgettünk és szerintem is felháborító ez a helyzet. Mondjuk, én ritkán járok étterembe, mert nem futja rá. Persze a magas árak biztos a kialakult krízis része – nem nyerészkedni akarnak, hanem egyszerűen így jön ki a lépés. Cs. riportot írt a helyzetről és fél üveg bor után váratlanul bejelentette, hogy szerelmes belém. Na, hogy oldjam meg udvariasan ezt a helyzetet, anélkül, hogy ne sérüljön a lány lelke? Szeretnétek tippelgetni egy kicsit, és este hatkor beküldjem a választ kommentben? : ) Nem kínzok senkit, elmondom: a módszer sikerességéhez újra a férfi egyik legősibb eszközéhez nyúltam, nőkkel szemben – a kegyes hazugsághoz. Igen, el lehet ítélni emiatt engem, de nem volt más választásom, és ez nem volt akkora hazugság, amiért a pokolra jutnék. Azt hazudtam Cs.-nek, hogy foglalt vagyok és beajánlottam neki az egyik haveromat, akivel azóta is viszonylag boldogan megvannak. Most jól tettem vagy nem? Tisztességesen jártam el vagy ellenkezőleg?
