Igen, ahogy az lenni szokott, ilyen olyan filmekben… Megláttam a szép, világosbarna szemeit, sötét haját, és persze sorolhatnám még a külső tulajdonságait, de nem is ez fogott meg benne leginkább. Az fogott meg, amit a szemében láttam. Láttam, hogy nem boldog, a szeme szomorú volt, pedig látszott rajta, hogy van benne élet, vidámság és tűz. Talán ez most nem a legjobb periódus az életében. Esetleg történt valami, ami miatt szomorú. Ó igen, és az illata, és a hangja... Szóval ott állt mellettem a liftben, nekem meg semmi nem jutott eszembe, viszont örömmel láttam, hogy egy emeletre tartunk. Én előre engedtem, ő kiszállt és előttem ment. Na igen, az alakja is pont olyan, amilyennek lennie kell. Amilyennek nekem kell lennie! :) Mivel nehéz volt bármilyen infót megtudni, így azt a céget kezdtem el keresni, ami az ajtajukra volt írva. Persze hamar megtaláltam, hogy kicsoda, hogy hívják, majd IWIW, stb. Kiderült, hogy azért van némi közös pont. Ok, ez már jó kiindulásnak!

Legfontosabb, hogy megtudtam a nevét. Legközelebb, mikor ismét találkoztunk, akkor a keresztnevén szólítottam és én is bemutatkoztam. Nagy beszélgetésbe nem volt alkalmam belekezdeni, de azért ezzel-azzal próbálkoztam, amit ő kedvesen mosolyogva fogadott. Imádtam a hangját. Teltek-múltak a hetek, jövet-menet találkoztunk, aztán egyszer összeszedtem a bátorságom és írtam neki pár sort IWIW-n, válaszul szépen lepattintott.

Eltelt egy év… Ismét találkozás a folyosón. Szép, csinos, csillog a szeme. Mintha elmúlta volna a gond. És én is fülig érő mosollyal fogadtam Őt. Hát hogyan máshogy, mikor egy pillanat alatt beragyogta a napom?! Körülöttem közben annyi változott, hogy egyre rosszabb lett otthon a hangulat, gyomorgörcs és menekülés jellemezte az életem. Tudom-tudom, ez is megérne egy külön írást, de most ebbe nem megyek bele. Szóval úgy alakult, hogy pont érdekessé vált az ő cégük profilja és a mi cégünk igénye, így örömmel vettem fel vele a kapcsolatot, és mivel most még indok is volt, így bekopogtam hozzá az irodába. Mivel egyedül volt, így elkezdtünk beszélgetni egy csomó dologról. Rögtön láttam, hogy hasonló dolgok érdekelnek, sokszor volt olyan érzésem, hogy éppen csak megelőzött egy pillanattal, de hajszálra azt mondta, amit én is akartam, vagy éppen gondoltam. Egy életem, egy halálom, akkor harcra fel, jöhet a második menet! És igen! Most már nem pattintott le, belement egy találkozóba. Persze szigorúan munkaügy. Aztán ismét találkoztunk, és persze egy szó nem esett munkáról. Váltottunk egy csomó levelet, és megint találkoztunk, és azt vettem észre, hogy ülünk egy étteremben, vörösbort iszunk, fogom a kezét izzadó tenyérrel, és csak egymást nézzük, és nagyon boldog vagyok.

Egyre több közös program, és én menthetetlenül beleszerettem ebbe a fantasztikus nőbe. Annyira finom, érzékeny, törékeny volt, hogy attól féltem a gyakran nyers stílusommal még kárt teszek benne, elrontom. Féltem, hogy kevés leszek neki. Igyekeztem elhagyni a rossz tulajdonságaimat, igyekeztem jobbá lenni, összeszedni magam. Tudtam, hogy egy rendkívüli embert találtam, aki mellett szépen lassan sikerült feloldódnom, visszaváltoznom azzá, aki valamikor régen lehettem. Ismét kezdtem mosolyogni, ismét tudtam őszintén nevetni. Igazából ekkor értettem meg, hogy bizony változtatni kell az életemen, mert az, akivé váltam az elmúlt x évben, az az ember nem én vagyok, én nem ilyen vagyok...

Igen, talán mondhatom, hogy ennyire boldog még soha senki mellett nem voltam. Egyik hajnalban virágokkal díszítettem fel az autóját. :) És minden perc, amit ezalatt a röpke pár hét alatt együtt töltöttünk fantasztikus volt. Sajnos nekem még az életben ez nemigen adatott meg, így sikerült elveszítenem a realitást. Aztán nagyon elrontottam az egészet… Túlzottan nyomultam, túl erőszakos voltam. És most őszintén, egyáltalán nem az egyszerű kategóriába vagyok sorolható, hiszen családom van, ha tetszik, ha nem, vannak bizonyos kötelékeim. Ok, a döntést már meghoztam korábban, ha nem is léptem meg, hogy bizony változtatok az életemen, és költözöm, de akkor is. Egy ilyen nőnek, mint Ő, miért is lenne szüksége egy ilyen nehéz esetre? Sorban állnak érte a korban közelebb álló, független pasik… És naná, hogy kihátrált az egészből. Nagyon váratlan volt, mivel 12 órával előtte még egész más terveket szőttünk… Most nem kezdek rinyálni, hogy mit érzek, mert felesleges, megérteni senki nem fogja, mert még én is csak keresem az utat kifelé ebből. És egyáltalán nem érdekel a sok jó tanács, meg a sok pálcát törögető, aki a Balázs sót nézi a vacsora mellé. Ez itt amúgy is az erősen vágott változat, és csak részinformáció. Csak annyira fáj, tép, és senkivel nem tudom megbeszélni. Este, mikor egy hosszú nap után végre behunyom a szemem, akkor Őt látom, ahogy nemrég még hozzám bújt. Ahogy a haja elterült a vállamon, ahogy az illatát szívtam magamba egyre mélyebbre és mélyebbre. Mikor éreztem, hogy szépen lelassul a szívem a napi hajtás után, és szétáradt bennem a nyugalom, a boldogság, és mosolyogva aludtam el minden éjjel, amit együtt töltöttünk… Egy pályázó indult csak a Láv mi tenderen, de nekem sikerült elszúrnom :( Most megint alig tudok aludni, és úgy kelek, mint akit megrugdostak…