Sziasztok! Én egy saját sztorit osztanék meg veletek egy kapcsolatról, amiről elmesélem a történéseket és várom a hideget-meleget. Mindezt csak azért, hogy lássátok, ilyen is van. Az egész kb. két és fél éve kezdődött és hónapokkal ezelőtt lett vége. Én 20 éves vagyok, a lány - Zsófi - 19 éves. Két éve egy buliban ismertem meg, nem volt nehéz összejönnöm vele, pedig a csajozás távol állt tőlem. Egész éjjel elvoltunk együtt, mindketten tudtuk, hogy ez csak ennyi volt. Sosem láttam még őt, de a haverjaim mondták, hogy egy suliba járunk, így persze már másnap kiszúrtam a folyosón. Megtudtam azt is, hogy ő "mindenki Zsófija" ahogy mondani szokás, de engem ez nem zavart.

Beszélgettünk, jóban voltunk, majd egy randi után hagytuk az egészet. Ezután kb. másfél évig nem is beszéltünk, mindketten jártuk a saját utunkat. Ő nem változott, én pedig egyre többet csajoztam, ami ment is (többé-kevésbé persze). Egy bulin megismerkedtem egy lánnyal, akiről kiderült, hogy Zsófi barátnője. Zsófinak szerintem nem hagyta az önérzete, hogy a barátnőjével összejöjjek, mert hamar rám nyomult. Eközben nekem volt barátnőm, - akit ritkán láttam a távolság miatt - és hagytam, hogy elcsábítsuk egymást. Tudott a barátnőmről, mégis azután a buli után hónapokig kavartunk: azt mondta, nem zavarja a lány. Egyre többet voltunk együtt és Zsófi egyre jobban tetszett, komolyabbra akartam fordítani vele a kapcsolatot, a múltját hátrahagyva. Közben a barátnőmmel szétmentünk, más okokból. Majd kiderült a turpisság, ugyanis ugyanúgy maradt "mindenkié" és az enyém is egyszerre - ezt egy véletlen derítette ki. Ez két hónap után történt. Sértve éreztem magam, mert őszinte voltam hozzá, ő pedig nem. Így inkább kerültem és megszakítottam vele a kapcsolatot. Egy hónapig tartott ez az állapot, majd egyszer megkeresett telefonon és azt mondta, hogy sajnálja és békülni akar. Ekkor elmondtam neki, hogy többet akarok tőle mint eddig, és ha ez számára nem megy, hogy én legyek az egyetlen, akkor el se kezdjük. Azt mondta, ő is többet akar. Kibékültünk és három hetet voltunk együtt, amikor egész biztosan nem volt senkije rajtam kívül. Kezdtem boldog lenni és megnyugodni, hogy a hónapokig tartó küzdésnek meg lett az eredménye, na és persze mások is mondták, hogy ez még senkinek nem sikerült... nyeregben éreztem magam. Majd a harmadik hét végén Zsófi azt mondta, hogy beszélnünk kell. Mindössze annyit mondott, hogy sajnálja, neki nem megy, nem akar megbántani, de képtelen komoly kapcsolatra. Egy kicsit összeomlottam, de nem vagyok hősszerelmes típus, így elváltunk. Majd a rákövetkező buli után megbízható helyről mesélték, hogy nem hazudott nekem, ugyanis az elmúlt három hetet most bepótolta. És azóta is folyamatosan... Naiv voltam, azt hittem megváltozik. Azóta, ha ilyen csajjal találkozom egy bulin, szó nélkül faképnél hagyom.