Ez körülbelül 2-3 hónapja lehetett, ekkor regisztráltam be a Csp oldalára. Elsősorban persze egy kis vigaszt kerestem meg hogy egy kicsit helyreálljon az önbizalmam, hogy igenis azért van még olyan férfi, akinek én is kellenék. Persze jelentkező volt bőven, de azokkal akikről messziről látszott hogy csak egy könnyű numerára hajtanak eleve szóba sem álltam. Volt egy-két ember, akivel nagyon jól elbeszélgettem, de mivel magam sem tudtam hogy mit keresek, nem igazán jutottunk előbbre. Azonban volt valaki (nevezzük Smile-nak), akivel már az első beszélgetés alatt valami fura kötelék alakult ki. Hihetetlen és soha nem gondoltam, hogy ilyen előfordulhat velem, de ő olyan volt mintha a másik felem lenne. Teljesen azonos módon gondolkoztunk és egyszerűen nem tudtunk olyan témát felhozni, amiben nem értettünk volna egyet. Már az elején tisztáztuk, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, sőt tetszünk is, de mivel ő komoly kapcsolatot keresett én meg itt vagyok házasságban egy elég zűrös helyzetben, nem kalandozunk el, hanem megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni a kapcsolatunkból, amit lehet, és egy igaz barátra találni.

Közben úgy nézett ki, kicsit rendeződnek a dolgai, feltűnt egy lány, kevesebbszer beszéltünk, de próbáltuk tartani a kapcsolatot, kerestük továbbra is egymás társaságát. Itthon közben én is megpróbáltam a férjemmel tisztázni a dolgokat, mondtam neki, hogy gondolja át még egyszer, mert részemről nem tudom elképzelni, hogy érzelmek nélkül alakítsak ki kapcsolatot valakivel, és ha már érzelmek vannak, ne gondolja, hogy a házasságunkban ennek nem lesz nyoma. A reakciója sajnos azonban elkeserítő volt, mert bíztatott, hogy keressek csak magamnak valakit, sőt még majdnem hogy ötleteket is adott...

Gondolom, nem kell részleteznem, hogy ezek után milyen lelki állapotba kerültem és ekkortájt volt az, hogy úgy nézett kis Smile-nak sem alakulnak úgy a dolgai, ahogy szerette volna. Persze természetes volt, hogy megosszuk egymással a dolgot, hiszen bár alig pár hete beszélgettünk egymással, szinte mindent tudtunk a másikról. Nem tudom, hogy miért volt, az újabb csalódás vagy a sors akarta-e így, de a komoly elhatározás ellenére már nem csak barátként közeledtünk egymáshoz. Szinte egyik pillanatról a másikra előjött az elfojtott érzés, ami az elején kialakult közöttünk, valami furcsa vonzalom, amit az ember akkor érez amikor olyasvalakivel találkozik, aki olyan mintha a másik fele lenne. És hiába voltunk vele úgy többször is, hogy nem lehet, mert ennek nem lesz jó vége és a barátságunkat kár lenne veszélyeztetni, valahogy mégiscsak mindig ugyanoda lyukadtunk ki. Mindezt úgy, hogy volt köztünk 250 km és még az életben nem találkoztunk személyesen. Pár nap bódulat és álmatlan éjszaka után tudtuk, hogy találkoznunk kell és az elég sok akadály ellenére (2 gyerek, férj, 250 km) pár nappal az elhatározást követően ki is tűztük a találkozót. Ne kérdezzétek, hogy mit vártam, de tényleg azt hittem megoldást találnunk a helyzetre. Talán abban reménykedtem, hogy rájövünk, nincs meg mégsem az a szikra személyesen, nem tudom. Eljött a találkozó napja és persze semmi nem lett egyszerűbb. Nem tagadom, volt valami közöttünk, de már én sem tudom eldönteni, hogy ez csak a korábbi beszélgetések hatása vagy a személyes varázs volt. Eltelt a nap és nem jöttünk tisztába az érzéseinkkel, hiszen megvolt az a plusz, hogy elindulhatott volna valami, de mégis visszatartott bennünket valami... Persze ezt akkor és ott nem tudtuk megbeszélni, csak néztük egymást és zavart mosollyal mindig valami másról beszéltünk. A találka óta két nap telt el, valahol én már tudom, hogy mit szeretnék, de sajna Smile nem jutott dűlőre magával. Tegnap végső elkeseredettségemben felajánlottam neki, hogy amíg nem jön tisztába magával, ne beszéljünk... és ő nem keres. Engem meg gyötör a kétség, minden bizonytalan és zavaros lett, pedig még csak egy nap telt el nélküle. Kérlek, ne vessetek meg, hogy férjes asszony létemre, ilyen komoly érzelmi vihart kavart bennem egy fiú, akit tudom, hogy nagyon szeretek, mint barát és attól félek nagyon könnyen meg tudnám szeretni, mint életem párját... De akkor most mit tegyek????