Sziasztok! Lány vagyok, 23 éves. Idén történt, hogy éppen lábadoztam még egy friss szakítás után, amikor bejött a képbe egy Srác. Nem akartam tőle semmit, mint kiderült, ő nagyon is akart tőlem. Egyszerűen azért kedveltem őt, mert meghallgatott és tényleg, érdemben képes volt válaszolni a kérdéseimre. Egy rendkívül jó lelkű fiút ismertem meg benne, de nem az volt. És tudjátok, milyen rossz érzés, amikor egy szakítás után, végre azt hiszed, eljött a te időd és a sors páros lábbal beletapos az álmaidba. Remélem, nem sokatokkal fordult elő ilyen, mert elárulom, nagyon érett szellem kell ahhoz, hogy elviseld.

A Srác nálam két évvel volt idősebb, és ami megfogott benne – az őszinte figyelmessége mellett – az az érettsége volt. Szükségem volt valakire. Pont ilyenre. Pont őrá. Mert férfi volt. Mert egy nővel nem tudtam volna megbeszélni mindezt, ne kérdezzétek, miért. Az borított ki, hogy tudta, hogy fáj a múlt, még nem hevertem ki egyáltalán a dolgot, erre ő mégis közeledett. Nem ez a baj, hanem az, hogy egy idő után követelőzni kezdett. Nem adott időt. Fájt, hogy ilyen. Dupla késszúrás. Nem tudom, miért nem borultam ki. Talán a sokk. Vigasz volt nekem. Nyíltan megkaptam a kérdést: „most járunk vagy nem? Mert hetek óta csak dumálunk és nekem ennyi nem elég!” egyik napról a másikra. A Srác kedden még kedves, szerdán pedig durván szól bele a telefonba, amikor felhívom, hogy nem lenne-e kedve egy italra. Ő azt hitte, csak játszom vele. Pedig nem akartam semmit. Rosszul fogta fel. Félreértette. Ez az én hibám is. Nem maradt energiám arra, hogy Srácot is eligazgassam, térképet adjak neki magamról. Elég voltam magamnak. Később talán lehetett volna valami, nem tagadtam, nem tartottam kizártnak… de akkor sem ilyen úton. Nem tudom. Én sem értem. Nagyon nehéz erről írni. De jó, hogy ez még időben kiderült. Ki volt ez a Srác? Ha mégis átjött valakinek, és megértette ezt a kuszaságot, várom a tanácsokat.