„Nem érdekel: nekem Ő KELL! Már 23 éves a csaj, nem sok idő kell és elkezd kétségbeesetten párt keresni magának” - Ha annyi százast kapnék, ahányszor az „eleinte minden rendben ment” mondat különböző verzióit olvastam, most bevásárolhatnék az összegyűlt zsetonokból. Egy végletekig ragaszkodó fiatalember beszámolója következik, akinek mindennél jobban hiányzik zsarnoktermészetű nője.
Kedves CsP blog! Segítséget, illetve tanácsot szeretnék kérni, mert nem tudom, mihez kezdjek és nagyon tanácstalan vagyok! 22 éves koromig egy teljesen átlagos fiú életét éltem: voltak bulik, csajok, mellette suli, néha dolgozgattam. Semmi komoly, mármint a lányok terén. Aztán megismerkedtem vele, 22 évesen. Az álomlánnyal. Mindketten vidékről származunk, mindketten Pesten jártunk főiskolára: ő 20 éves volt. Az elején tökéletes volt minden, együtt fedeztük fel a várost, moziztunk, ősszel, mikor fáztunk, egymáshoz bújtunk stb. Nem volt gond a kapcsolatunkkal. Később lediplomáztam és a válság ellenére lett egy nagyon jó munkahelyem. Összeköltöztünk egy albérletbe. Voltunk nyaralni, telelni, szülők bemutatása. Nagyon idilli volt a szituáció.
Aztán egyik napról a másikra valami megromlott, lehet, megunta hogy kiszámítható vagyok, vagy túl sokat voltunk egymás mellett, nem tudom, vagy csak simán Brad Pitt-el sms-ezett míg én dolgoztam, fogalmam sincs. Minden apróságba belekötött: miért nézem azt a csajt, miért most csinálok ezt meg azt. Aztán szakítottunk: ő balra, én maradtam az albérletbe. Azt is mondta, hogy egy csajt nemcsak megszerezni kell, hanem meg is kell tartani (ezért is dobott mert nem tudtam megtartani). 3 évig jártunk, szóval csak van egy kis fogalmam a csaj megszerzése és megtartása dologról. Most ott tartok, hogy két hónapja azt se tudom, hogy él-e egyáltalán. Minden egyes percben rá gondolok és megőrjít a tudat, hogy nem tudom mi van vele, kivel van, mit csinál stb. Annyira de annyira hiányzik hogy már sajnos a munkám rovására is megy. A héten kétszer toltak le, mert figyelmetlen voltam, mert ő jár még mindig a fejemben, aludni alig alszok, és fiú létemre már fogytam egy 10-est kilóba (jelenleg 185 / 70kg vagyok). Nem akarom magam megalázni, vagy porban csúszva visszakönyörögni magam, félre ne értsetek. Az lenne a legjobb, ha ő hívna fel, hogy mi újság, bár mindketten makacsok és büszkék vagyunk, ezért úgy gondolom, valamelyikünknek lépnie kell. Ezért írtam ide, adjatok tippeket, hogyan is kellene visszaszereznem? Telefonon hívjam? Nem akarom, a végén nem venné fel, inkább utasítson vissza face to face. Mivel fiatal, csinos lány, biztos akad most az életébe 1-2 hódoló, sőt lehet, van valami friss kapcsolata, de nem érdekel: nekem Ő KELL! Már 23 éves a csaj, nem sok idő kell és elkezd kétségbeesetten párt keresni magának. Ezt nem akarom, én vele éltem 3 évig, ismerem már annyira, hogy félek, valami rossz döntést hoz, hogyha nem engem választ. Én vele akarom leélni az életem, őt képzelem el majd gyermekeim anyjának! Hiányzik nagyon…
