Gondoltam, megírom nektek, mi történt velem két héttel ezelőtt. Tavaly júliustól számítva fél évig jártam egy Kata nevű csajjal, aztán szétmentünk, majd összejött egy másik fiúval, Tiborral. Mivel felnőttek vagyunk, megmaradt a barátság köztünk, minden tüske nélkül. Azt hittem ez ilyen egyszerű. Elfogadtam a helyzetet és az új sráccal is egészen jóban vagyok ma is. Gyakran találkoztunk hármasban és azon kaptam magam, hogy egyre jobban zavar, hogy a lány és az új pasija az orrom előtt tervezték a jövőjüket: gyerek, családalapítás és a szexuális életük részletei... minden. Már-már az orrom előtt szexeltek. Hova költöznek majd, mik a terveik stb. Az egyik este összevesztek és a lány nagyon magányosnak érezte magát.

Minden előzetesen felvázolt tervet felrúgva elárulta nekem, hogy amíg együtt voltunk, velem sokkal jobban érezte magát. Tibit figyelmetlennek és néha érzéketlennek tartja. Hangsúlyozta, hogy néha. Nálam maradt és együtt aludtunk – mivel egy ágyam van, abban. Elég széles, hogy mindketten elférjünk benne, mégis az egyik lábát átrakta rajtam éjszaka (talán nem álmában) én pedig nem tudtam, mit csináljak akkor. Az utóbbi napokban azt látom, hogy Tibortól távolodik és hozzám közeledik, de annak is van esélye, hogy az egészet csak én képzelem (ugye, ahogy látni szeretném a dolgokat) azért zavar, mert abban a hitben voltam, hogy én is lezártam és ő is, erre most egy új fordulat. Egyre többet panaszkodik a srácról, talán érik valami. Szerettem Katát és szeretem megint, de a szeretet látószögeit változtatni pont olyan nehéz, mint érthetően leírni az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Szerintetek? Ti hogy vagytok a kedves exeitekkel?