”Ági élőben még tüneményesebb volt. Egész este beszélgettünk és még éjfél előtt el is csattant az első csók.” - Szégyenszemre mindössze 1, azaz egy darab halloweeni sztori érkezett, amit stílszerűen mára tartogattam. Csámcsogni való nem sok lesz rajta, de legalább kapcsolódik az ünnephez és hepiendes.
Igenis lehet a neten szerencsével járni, én 34 évesen találtam meg innen életem párját. Két éve együtt élünk már és tervezzük a közös utódot is. Egy társkereső portálon adtam fel egy hirdetést kb. két évvel ezelőtt. 1 hónapig volt kint és az utolsó pillanatban, amikor már éppen le akartam venni - lévén nem jártam sikerrel - beesett 3 levél. Az első két hölgy Marika és Judit volt. Marika fiatalos 47 évesnek mondta magát, de a fotó, amit küldött, nem ezt támasztotta alá. Judit 28 volt, de nem az esetem. Fiatal kora ellenére túl van az első váláson. Két gyermek anyja és rövid levelezésünk alatt elég sokat panaszkodott, hogy mennyire nincs pénze meg egzisztenciája. Ezt nem akartam hallgatni: senkinek nem akarok a pszichológusa lenni.
Aztán jött Ági. 31 éves, független és lelkileg is rendben van. Mi többet akarhat a férfiember? Megvolt a „nem szoktam a neten ismerkedni, de most valahogy jó ötletnek tűnt”-szöveg és a „Nem ígérek semmit”- körök. A fotója, amit küldött magáról pedig még inkább rendben volt. A fotócsere után hosszas levelezés indult meg köztünk. Vélhetően Ő is elégedett volt az én képemmel, hiszen akkor nem levelezett volna velem olyan lelkesen, mint ahogy. Aztán felvetődött, hogy ideje lenne a személyes találkozónak. Az első randi helyszínét és idejét rábíztam, válasszon. Mivel küszöbön volt a Halloween, azt javasolta, hogy nézzünk ki valamit. Azon a társkereső oldalon, ahol mindketten reggeltünk egy baráti csoport elkezdett szervezkedni. Mi is becsatlakoztunk. Eljött az este: izgatottan megérkeztem a pub elé, ahol valami koktélakció is volt. Korábban kérdezte Ági, hogy miről ismer majd meg? Én azt mondtam, hogy meg fog ismerni (később rájöttem, hogy ez elijesztő is lehet, nem gondoltam bele, a nagydarabok szokták ezt mondani). Én érkeztem elsőnek, megkerestem a szervezőket, majd leültem közéjük. Várom Ágnest, de sehol… Eltelik 10 perc, 15, majd 20. Most már rácsörgök - gondoltam. Amikor hívom, hallom, hogy hosszan kicsöng. Valahol a hátam mögött a helyiségben hangosan csörög egy telefon. Lerakom. Mire a másik készülék is elhallgat. Egy nő szalad ki a vécéből, majd felkapja. Meglátjuk egymást. Ági volt. Odalép hozzám. Mindketten pirulunk. Végre élőben. Elnézést kért, de rendbe akarta tenni magát mielőtt találkozik velem, mert munkából jött és fel akart dobni egy szolid sminket. Ami félig meddig sikerült is - vallotta be. Ági élőben még tüneményesebb volt. Egész este beszélgettünk és még éjfél előtt el is csattant az első csók. Éjfél után valami jelmezes őrület vette kezdetét, de hamar leléptünk. Hazakísértem. Az utána következő napokban szinte két méterrel a föld felett jártam. Számos e-mail váltás és személyes találkozó mélyítette tovább kettőnk dolgát és még mindig együtt vagyunk, boldogságban és a dolog egyre komolyodik. Vajon lesz még idén leánykérés ? :) Lehetséges. Bízom benne, hogy másnak is van hasonló pozitív élménye a netrandikkal kapcsolatban.