„Ha másik lány volt a háttérben, miért nem mondta? Vagy csak magányra vágyott? Akkor miért volt mélben kedves, élőben meg nulla?„ - kicsit perverz írás következik, bár mérföldekre van még a 18-as karikától. A lány megismerkedik a baráti köréből egy új taggal, akivel eleinte csak netkapcsolat van: a pasi írásban nagylegény, de élőben hernyó. Eleinte minden jel bíztató, de a srác a harmadik randira már el sem jön. A lány kétségbeesve magában keresi a hibát.
Van egy elég nagy baráti körünk, ahova elvétve én is eljárok: ilyenkor egy meghatározott útvonalon járjuk a várost, a klubokat, de mentünk már együtt színházba, moziba is. Tavaly szeptemberben történt (aki vissza tud emlékezni az a szeptember igen hűvös volt), hogy nem volt kedvünk kóvályogni a hidegben, beültünk egész este egy kis pub-ba, a Nyugatihoz közel. Itt jelent meg az egyik ismerősöm barátja. Valami sör akció volt, és arra ültünk be. Nem érte meg: vizezett vacak volt - én akkor fröccsöztem, ezt a többiek mesélték. Én a helyükben inkább kifizetek egy normális sörért többet, de reggel ne fájjon tőle a fejem. Mivel csak mellettem volt egy szabad hely, a srác leült oda. Bemutatkoztunk: ő V. (26) – én (K.) 24 éves. Olyan kellemesen elbeszélgettünk, hogy 3 óra észrevétlenül röppent el. Amikor mindenki készülődött elhagyni a terepet, telefonszámot és MSN címet cseréltünk. Így indult a kaland és elég érdekesen folytatódott…
Már másnap elkezdődött a levelezésünk, mely sorok a szextől sem voltak mentesek: részletesen ecseteltük álmainkat, mit tennénk, vagy szeretnénk megtenni – ha, egyelőre nem is egymással. Megnyíltam neki. Ezért fájt a későbbi pofon. Ő elmesélte, hogy szereti a rendet, a szabályokat, sok berögzült szokása van, szeret magának órarendet állítani, hogy ettől-eddig ezt csinálja, utána mást, és nem volt szabad kilépnie ebből. Szerinte a szabályban és rendben lakik a boldogság. Elmesélte, hogy szőrteleníti a lábát, mellkasát (nem homár, ez 100%). Az erotikus levelezésünket nem ecsetelem, de semmi durva. Legyen elég annyi, hogy én azt hittem, ez nyílt üzenet nekem, hogy szeretne tőlem valamit. A találkozót én javasoltam, mert kezdett ijesztő lenni, hogy egy városba lakunk, nem is messze egymástól és ahelyett, hogy találkoznánk személyesen, a neten élünk, napi kapcsolatban vagyunk. Csak két alkalommal találkoztam V-vel, pontosabban hárommal, ha a legelső találkozást is belevesszük. Szóval találkoztunk, és újra kellemesen elbeszélgettünk, órákon át. De a szex és az erotika szóba se került. Se a kettőnk dolga. Nem így levélben! Másnap megint elárasztott az erotikus irományaival. A következő találkozón megint barátként viselkedett, a kezemet sem fogta meg, semmit nem csinált, ennyi erővel a haverjával is találkozhatott volna. Nem értem, miért csinálta… Olyan lánynak tartom magam, akinek van tartása, nem érzelgős, ha nem kell, rögtön vágja a dolgokat - azt hittem, minden rendben van.
Aztán egyszer csak hirtelen eltűnt.
Megterveztük a harmadik randinkat, amit az utolsó pillanatban sms-ben lemondott. Nem jött több levél tőle. A telefonszámát tudtam, de másra nem használtam még, mint arra, ha késtem a találkozóról, küldtem neki egy sms-t, hogy mindjárt ott vagyok. Meg nehogy már a lány hívogassa! Ha valaki erre magyarázatot tudna adni… az jó lenne.A hallgatása nagyon megkínzott. Majdnem elsírtam magam. Tehetetlennek éreztem magam: nem megbántott voltam, hanem tanácstalan, olyan hirtelen ért, hogy lebénultam. Ha másik lány volt a háttérben, miért nem mondta? Vagy csak magányra vágyott? Akkor miért volt mélben kedves, élőben meg nulla?? Azt tudtam róla, hogy csak ugyanazokkal a barátaival mászkál el, minden új dolog elől elzárkózik, és a legelső találkozásunk csak egy puszta véletlen műve volt. Életemben először fordult elő, hogy majdnem sírtam. Pedig filozófiám szerint egyetlen pasiért sem érdemes sírni.
Mert mit is siratnék, hiszen nem vesztettem el semmit. Fura érzés ez, és nem kívánom senkinek. Érdekelne, hogy miért tűnt el. Én csináltam valamit? Vagy tőlem várta a kezdeményezést?Vizsgáztatott, csak nem vettem észre?
Egyszer hazafelé a következő jelenetet láttam a metrón (nincs köze a sztorimhoz, de érdekel a véleményetek): duzzogó arcú csaj és egy pasi száll fel, a pasi folyamatosan suttog neki valamit, a lány látványosan nem figyel rá, még hátat is fordít neki, amikor a srác megfogja a kezét, a lány kitépi. A srác érzi a helyzet kínosságát, még halkabban duruzsol neki, közelebb hajol, mire a csaj felpattan a következő megállónál, végigszalad a kocsin, ugrik ki az ajtón, a srác meg utána. Több ilyet láttam, változó helyszínnel (tér, mozi, bár). Miért történnek ezek? Az ő kapcsolatuk vajon hogyan indult és mi vezetett ideáig? Miért ilyen látványosan évődnek, miért nem higgadtan, közönséget kizárva? Üdv: K.