„Gyula személyesen sokkal durvábbakat talált ki: azt állította, hogy engem részegen mindenki megkaphat” - nem könnyű egy viharos szakítás után belekezdeni egy másik kapcsolatba és teljesen megbízni az új jelöltben. A csaj azt hitte, új pasija kivétel és eleinte szerencsés választásnak is tűnik, de hamarosan lehull a lepel. Mai posztunkban lesz minden, amit a műfaj kínál, intrika bőven, akár egy jó darabban.
És ha már színház: Ha szeretnél egy jó programot, nyerj tőlünk két jegyet a Centrál színházba, oda, ahol többek között Rudolf Péter is otthon érzi magát. Nincs más dolgod, csak a két színdarab közül szavazni a Facebook oldalunkon arra, amelyiket szívesebben megnéznéd.
Fél évig jártam egy sráccal, aki rövidesen elhagyott egy másik lányért. Nagyon magam alatt voltam, mígnem felbukkant egy másik pasi (legyen Gyula) a színen. A barátaimnak mind szimpatikus volt, kedves, jófej, energikus és jól főzött. De több hátránya volt, mint előnye: azt hitte egy életre az övé leszek, és velem olyas valakit nyert, akit hamar betör majd és uralma alatt tarthat. Az előző pasimmal kialakult kapcsolatomat képtelen volt a környezetem elfogadni, valamiért nem szerették. Ellentétben Gyulával. 1 évig minden rendben is volt, majd egyre több rossz szokást vett fel. A rossz szokást vegyétek úgy, hogy finoman fogalmaztam…
Egyre többet kaptam magam azon, hogy minden percről be kell számolnom neki. Nem erőszakosan faggatott, de mégis faggatott. Ezután ostoba kérdésekkel zaklatott, amikről azt hittem, viccek: „Akkor is maradnál velem, ha tolószékbe kerülnék?” - Ilyen és ehhez hasonló barom kérdésekkel fárasztott. Megmondtam neki, hogy hagyjon nekem is levegőt, nem csalom meg, csak ne másszon rám, mert megőrülök. Nem hiszem, hogy az a tökéletes párkapcsolat, amikor a feleknek már nincs semmi titkuk egymás előtt. Ennek a másik oldala azok a párok, akik együtt vannak, pedig mindenki tudja (talán ők is) hogy nem passzolnak össze. Nálunk bonyolultabb volt a helyzet, mert erős társasági életet éltünk és sok embernek úgy került be a telefonjába a pasim, mint „a Dóri barátja”. Összekovácsoltak minket, mert ők nem ismerték, úgy ahogy én. Megbíztam benne. Amikor pénzt kért kölcsön, adtam neki szívesen.
Apróságokkal elárulta magát. Egyszer a Deákon szálltunk le a metróról, mire mögöttünk egy srác elejtett egy szatyor könyvet – az ölében cipelte, mert elszakadta a szatyor füle – erre a pasim, ahelyett hogy segítene neki, vagy valami, hangosan elkezd röhögni rajta.
Azt mondta egyszer, hogy túl sok festéket használok, még az öltözködésembe is bátran beleszólt. Az egyetlen ok, amiért nem rúgtam ki azonnal, hogy többször megígérte, megváltozik. Én nem is ezt akartam, csak azt, hogy visszakapjam azt az embert, akibe beleszerettem. Ami az egyéb dolgait illette, ott nem volt panasz: továbbra is házias és rendszerető volt és az ágyban is jó volt vele.Végül elpattant a húr. Amikor megmondtam neki, hogy szakítsunk, dührohamot kapott, de elhúzott. Pár nap múlva körbeküldött egy e-mailt mindenkinek, hogy mekkora szemét vagyok, hogy az általa kölcsönkért 150 ezer forintot vissza merem kérni 2 hónap után. A barátaim mesélték, hogy Gyula személyesen sokkal durvábbakat talált ki: ha valakivel összeakadt, azt állította neki, hogy engem részegen mindenki megkaphat. Egyre zavaróbban kezdett gátlástalanul betámadni a hazugságaival.
Végül szépen lassan eltűnt az életemből, lekopott, de az az idő, amit vele töltöttem nem érte meg azokat a kellemes napokat, amivel minden indult. A pénzt visszaadta és eltűnt. Ha úgy nézzük hepiend. Tartottam egy nagy szünetet, ami a párkapcsolatomat illette, senkit nem akartam megbántani azzal, hogy a következő kapcsolatomat bizalmatlansággal kezdem, méregtelenítenem kellett. A jelenlegi barátommal nincs semmi probléma, remekül kijövünk és szeretjük egymást. Úgy gondolom, a hasonló negatív tapasztalatokon sokunknak át kell esnie, hogy értékelni tudja a jót.
