Sziasztok. 24 éves pasi vagyok. Pár hónappal ezelőtt megismertem egy lányt, akivel majdnem komolyra fordult a dolog, de szerencsére időben vettem az adást és elkanyarodtam. Ő 17 éves volt, ugye, nem nagy a korkülönbség, de nem is ez volt a baj. Ahogy az lenni szokott a megfelelés kezdeti fázisában, minden szép és jó. Egy biliárdszalonban ismertem meg, ahova csak a barátnőit kísérte, ő pedig vagy a bárpultnál volt, vagy a játékot nézte. Aztán valahogy szóba elegyedtünk a többi lánnyal és így már ő is csatlakozott. Ráhajtottam (finoman) aztán beszélgettem vele. A végén elkértem a mélcímét mire olyan meglepett arcot vágott, mintha meg akarnám erőszakolni. Később rájöttem, hogy nem meglepett arckifejezés volt az, hanem olyan, mintha azon gondolkodna, a sok címe közül melyiket bocsássa rendelkezésemre.

Járni kezdtünk. Aztán lassan jöttek az apró buktatók. Hazudott és kavart. Értelmetlen és súlytalan dolgokban. Arra nem is térek ki, hogy mindenhol természetesnek vette, hogy én fizetek. Egyszer még ötezret is kölcsönkért, hogy másnap megadja, de aztán elfelejtette az angyal. Néha napokig nem jelentkezett, mire olyan meséket talált ki, amik egyrészt hihetetlenek voltak, másrészt rengeteg energiát fektetett a kitalálásukba. Fölöslegesen. Amikor összekaptunk néha, hamar úgy felhúzta magát, hogy kiabálás közben az erek kidagadtak a nyakán. Lehet, le akart rázni. Lehet, nem voltam elég trendi neki, nem járok plázába, mobilt sem váltok minden hónapban, mert amíg működik, minek? Ő pedig még egy konformista világban él. Amikor meg kell felelni a tanároknak, a szülőknek, a barátoknak és az egyre gyorsuló trendeknek. Jövőkép nulla. Ha ő nem azt a cuccot hordja, vagy zenét szereti, akkor a többiek kinézik maguk közül. Nem csoda, ha skizók lesznek. Egyszer még pirszinget is akart a nyelvébe és tőlem kérdezte, hogy állna neki. Már az ötlettől is okádtam. A másik: 17 éves létére képes volt 30 évesre festeni magát. Így készült a 18-as korhatár átlépésére. Buta, gyerekesen szurkáló és szellemtelen beszólásai tették még szebbé a kapcsolatunkat: pl. „ÉN: Ilyen alkat vagyok. Ő: Igen? Hát elég szar alkat vagy! (nyerítés)” De a legviccesebb az volt, ahogy még a saját hazugságaiba is belegabalyodott: „ÉN: Hol voltál? Ő: A biliárdszalonban. ÉN: Ott voltam én is, nem láttalak. Ő: hamar el kellett mennem, mert állatorvoshoz kellett vinni a macskát. ÉN: De én nyitástól voltam ott… Ő: Igazából be se mentem, csak benéztem az ajtón…” Ennyi. Végül röviden megmondtam neki, hogy hagyjuk az egészet, ő vállvonva tudomásul vette. Ahogy láttam, rossz lehet ma 17 éves lánynak lenni. A kapcsolatok felszínesek és mintha egy közösségi játék lenne csupán az egész. Nektek mi a véleményetek erről a korosztályról? Üdv: Gy.