Életem legtökéletesebb randija esett meg, még április elején. Az volt az egészben a legszebb, hogy pont tavasszal történt, az idő kiváló volt és minden, de minden tökéletes. Én 19 éves vagyok, ő 20. A lánnyal még tavaly ismerkedtem meg a neten… aztán volt köztünk decemberben 3 hét szünet, ami alatt én számoltam a napokat és 15 percenként csekkoltam a mélfiókom, mikor üzen, vagy valami. Az MSN-en sem láttam. Amikor előkerült, elmondta, hogy költözés miatt nem jött. Nem vártam, hogy előre szóljon, hiszen akkor még csak ismerkedtünk, nem mélyült el semmi, nem tartozott semmivel. Ez rendben is volt. Hogy utólag szólt. Aztán a levelezésünk végül egyre intimebbé vált és mindketten úgy vártuk a másik levelét, hogy azok teljesen a napirendünk részévé váltak. Én tudtam, hogy neki rendszerint délután kettőkor jön a levele, ő pedig tudta, hogy az enyéim reggel hét körül. Végül javasoltam, hogy találkozhatnánk, ha van kedve és ideje.

A randit én kezdeményeztem, a belvárosba beszéltük meg. Előbb érkeztem, ő halál pontosan állított be. Az első perctől kezdve vibrált körülöttünk a levegő, megvolt az összhang. Már sok randim volt, de ilyet még soha nem éreztem. Azóta négy alkalommal találkoztunk és számomra minden találkozó egy ünnep volt, Szilveszter tűzijátékkal. Kétszer adtam neki búcsú puszit, amiből végül is negyedórás csókolózás lett. Így megvolt az év első csókja is! Lassan nagyon szeretnék tovább lépni, de azt sem szeretném, hogy a lány azt érezze, hogy siettetem és csak azt akarom. Szerintem úgy működik, hogy először a lelkébe szeretsz bele, utána pedig a testébe. Nekem az első pont kipipálva és szeretnék tovább lépni a következő mezőre. Tavaly volt egy hasonló szituációm, ahol a lány a harmadik randi után mondta ki a nemet, pedig addig remekül elvoltunk, szintén meg volt az összhang. Azt se akarom, hogy azt gondoljátok, én mindenkibe beleszeretek és ez a bajom. Nem, csak abba, aki hagyja magát. Csak azt lehet szeretni, aki küldi feléd a „sugarakat”. Üdv: Dani