„Nem tud udvarolni, meg tenni a szépet és szerinte különben is az ágyban dől el minden. Hamar a lényegre tért és könyörgött a telefonszámomért” – következő Levélírónk egy lány, aki egy szép nap egy virtuális szatírba botlik. Kifaggatja, mert kíváncsi a lelki világára, majd útjára engedi. A lány azt a kérdést feszegeti, hogy hol tart fejlődéstanilag a chat-randi?
Sziasztok! 24 éves csaj vagyok és még évekkel ezelőtt fedeztem fel a társkereső chatelés „örömeit” majd néhány csalódás után félreraktam, meguntam, értelmetlennek találtam, és hagytam az egészet. A napokban kíváncsiságból újra elkezdtem nézegetni oldalakat és azt vettem észre, hogy fejlődés mutatkozik a chatelők stílusát illetően. Felgyorsult a dolog és közönségesebb lett. Korábban azért untam meg, mert egy rakás idegen csak dobálózott a szavakkal, mondatokkal, és számomra unalmassá vált az, hogy amikor privátba megy át a dolog, egész más arcát mutatja, mint korábban a közösben. A nyusziból vadállat lesz és fordítva. Szóval a napokban újra vízre szálltam és rendszeresen megtalált egy arc, aki csak annyit dobott rám, hogy „Szex ma?”. Eleinte nem válaszoltam, majd harmadszorra elkezdtem csevegni vele.
Nem mintha akartam volna tőle valamit, csak arra voltam kíváncsi, hogy milyen indíttatásból és milyen reményekkel dobálja ezt. Volt már sikere ezzel? Másokat is ezzel a szöveggel „hódít” vagy csak engem tisztelt meg vele? Azt mondta magáról, hogy 20 éves és nagyon kell neki egy kedves lány ma estére. Nem tud udvarolni, meg tenni a szépet és szerinte különben is az ágyban dől el minden. Hamar a lényegre tért és könyörgött a telefonszámomért. Mondta, hogy találkozzunk egy óra múlva, van lakása, minden. Amikor egyértelműen nemet mondtam, sokáig hallgatott – gondolom a többiekkel foglalkozott – majd megírta, hogy erre nincs ideje. Azt mondta, hogy ha talizunk, 3 perc alatt megmondja, hogy lesz-e valami vagy sem. Ezzel mindketten időt takarítunk meg. Szép – gondoltam. Romantikus léleknek mondom magam, de ennyi szépséggel nem tudok boldogulni : ) Aztán volt még egy említésre méltó srác, aki lírai sorokat küldött ugyan, de valahogy éreztem, hogy nincs egyedül és valakivel a válaszaimon röhög. Az egyedüli értelmes csevegést egy 27 éves pasival folytattam, aki szűkszavú volt ugyan, de legalább őszinte. Még nem tart sehol a dolog, de a korábbi tapasztalatok elvették a kedvemet. Nem tudom, hogy érdeklődjek-e iránta, legyünk-e túl a képcserén és majd meglátjuk? Mert mit számít egy fotó? A kérdésem: van jövője a chatnek? Volt már valakinek pozitív chat-randis kalandja? A chat megöli a romantikát vagy néha elősegíti, izgalmassá teszi? A chat szobák értelmes találkozóhelyek vagy csak levezető alkalmatosságok?
