25 éves voltam, amikor gerincproblémáim miatt gyógytornára kellet járnom. Izületi fájdalmaim voltak és a doki a gyógytornát javasolta. Mivel a TB jelenleg ezt nem fedezi, fizetnem kellett érte, de nem vert földhöz túlságosan az összeg. Tehát ha nem akartam porckorongsérvet, el kellett mennem, pedig ódzkodtam tőle. Kaptam egy címet és felvettem a hölggyel a kapcsolatot. Azt hittem, csoportos terápia lesz öregasszonyokkal meg tornaóráról kibukott lapaj kölykökkel, de kiderült, hogy egy csinos nővel kell kettesben lennem 1 órát, aki néha segített a mozgásban. Kínos volt, amikor egy gyerekjátéknak tűnő nagy piros gumilabdára ültetett, majd utána egy kisebb labdát kellett a térdem közé szorítani és felüléseket csinálnom úgy, hogy közben fogta a lábam. Hát, erotikus volt. Vagy csak én gondoltam annak.

Mivel akkor éppen nem volt senkim, egyre többet járt a fejemben a Gyógytornásznő. Eleinte, amikor felbukkant a gondolat, gyorsan el is kergettem, hogy hát ez mégis csak hülyeség. De miért volna az. Nőből van, nem? Aztán különben sem leprásokat gyógyít, hanem tornázni segíti az embert. Hogyan hívjam randira? Először azt kéne tisztázni, egyáltalán, hogy van-e valakije? Mert ha nem szabad a hölgy, akkor sztornó, nem ugrálok. Annyit tudtam már, hogy nem Valamilyenné-ként mutatkozott be, tehát nem lehet házas. Azért mégis, az egyik foglalkozás után megjegyeztem, hogy boldog lehet a kedves férje, mert ha valami nehezet emel, mondjuk arrébb navigálja az íróasztalt, és meghúzza a hátát, akkor itt a segítő kéz. Erre a válasz: nincs férje. Ekkor még nem mertem rávágni, hogy „ja, jó, akkor menjünk már el valahova” - inkább megvártam a következő órát. Ekkor már bátrabb voltam és egy tervet is sikerült előkészítenem. Mivel éreztem a szimpátiát, nem ugráltam hiába: sok összemosolygás volt, és kétértelmű megjegyzésekből is jutott bőven. Az óra végén megkérdeztem, hogy ráérne-e a hétvégén eljönni velem egy koncertre, mert kaptam két jegyet. Azt mondta, miért ne, ő is szereti azt a bandát (nem tudtam: beletrafáltam). Izgatottan vártam az első randit, ami igen jól ment, sok mindent megtudtam róla. És innentől már minden ment a maga útján. Ez a nő 2 éve már a feleségem. Annyi szekrényt emelgethetek már, amennyit csak akarok : DD Ám nem ez a fő aktualitás mostanában, hanem a gyerek, mert ő már nagyon szeretne. És ha ő szeretne, akkor én is.