„Legközelebb egy szörnyű régi porszívóval érkezett és egy zsák csomagolás nélküli, ipari, táblás tortabevonóval” – mi mással fejezhetné ki egy idősebb férfi egy fiatalabb lány iránti rajongását, mint ex-felesége használati cikkeivel? Most megtudhatod, hogy nem mindenki örül a kenyérsütő gépnek.
Sziasztok! A hétfői posztról jutott eszembe. Elég vicces sztori lesz. Én 32 éves vagyok és pár éve jártam egy 41 éves, elvált férfival. Már a dolog legelején tisztáztuk, hogy semmi komoly nem lesz ebből, bólogatott és perszézett rá, de útközben kiderült, hogy ő nagyon is akart volna. A légyottok általában vagy az ő, vagy az én lakásomban zajlottak, de előszeretettel kedvelte ottfelejteni magát nálam, napokra. Ilyenkor megkértem, hogy tegye lehetővé, hogy pár órára magányomat élvezhessem. Ekkor nagy nehezen elment.
Egyik nap beállított egy irdatlan méretű szobapálmával: amikor csöngetett és kinéztem a kisablakon csak egy nagy csokor zöldséget láttam. Valamelyik barkács áruházban vehette, ott szoktam ilyeneket látni. Megköszöntem és elhelyeztem a nappali egyik sarkában. Legközelebb egy használt kenyérsütő géppel örvendeztetett meg. Amikor rákérdeztem honnan van, azt mondta, hogy a felesége használta és a válás után ezt is sikerült megmentenie. Hát, kösz, reméltem, más családi ereklyét nem hoz már, de tévedtem. Mondtam neki, hogy ez számára hordoz emlékeket, gondoljon csak a szép napokra, és vigye el. Azt mondta, jó, de most inkább lerakná ide egy kis időre. A mai napig nálam van, ha jól számolom eddig 3x használtam. A következő ajándék 4 darab társasjáték és egy komplett számítógép volt, csak ideiglenesen – ezeket pár nap múlva el is vitte. Hát, egy kicsit zavart, hogy raktárnak használnak, de istenem. Legközelebb egy szörnyű régi porszívóval érkezett és egy zsák csomagolás nélküli, ipari, táblás tortabevonóval. Azt mondta, ha akarok ehetek belőlük. Nem bírtam megállni nevetés nélkül. Amikor megkérdeztem, hogy mégis honnan szerezte, azt mondta, hogy az asszony az XY édesipari gyárba dolgozott és onnan. Mivel tudtam, hogy mikor költözött el otthonról, kicsit utánaszámoltam és arra jöttem rá, hogy az édességek szavatossági ideje már jócskán le lehet járva, de a magyar élelmiszeripar rugalmas vívmányait ismerve, lehet, hogy 2018-ig még fogyasztható. Ki se bontottam. Ezt is hamarosan elvitte, lehet, hogy csinált belőle csokiszökőkutat : ) . Láttam, hogy egyre otthonosabban mozog ebben a kapcsolatban, pedig én nem terveztem vele hosszú távra, hamarosan nekem kellett kimondanom a nemet. Semmi dráma nem volt, de nagyon szomorú lett. Mondta, hogy igen, így beszéltük meg, de belém szeretett, nem tehet róla. Sajnáltam őt, de ezt beszéltük meg, én ehhez is tartottam magam. Az biztos, hogy sosem fogom őt elfelejteni. Pláne, amikor belebotlok a rám hagyott cuccaiba.