„Akkor is vele maradnék-e, ha az apja verőembereket küldene rám? Én erre habozás nélkül határozottan rávágtam, hogy nem. Na, ezen kiakadt” - hogyan válaszol az ideális lovag erre a kérdésre? A pasi egy kapcsolat végén vergődik és a világért sem hajlandó belátni, hogy bármilyen szépen is indult, a rolót lassan lehúzzák. A barátnője meg sem történt szitun rágódik, és az apja is igyekszik lebeszélni a lányáról.
A múlt hét elején találkoztam a barátnőmmel. Sok megbeszélnivalónk volt. Ugyanis nemrégen volt a szüleivel egy elég komoly beszélgetésem. Vettünk valamit a buszállomáson a KFC-ben, hogy majd nálam legalább nem kell már főzni. A lány 21 én 29 vagyok. Lassan másfél éve járunk, és az említett beszélgetésen (heti 1x náluk ebédeltünk) a csajom apja félrehívott, és egy nagyon óvatos, többszörösen kerülgető monológban elmondta, hogy nem túlságosan örül nekem: tudja, hogy a lánya még fiatal és vonzó számára egy ilyen „spanyol legény”, mint én. Igen, ezt a kifejezést használta.
A spanyol legényt nem értettem, bár félhosszú, hullámos fekete hajam van és kissé kreolos bőröm, tehát az öreg szemében most akkor egyből spanyol bika vagyok. Retorikából sokat tanulhattam volna tőle, mert úgy osztott, hogy észre sem vettem, csak később, amikor végiggondoltam az egészet. Felhívta a figyelmemet, hogy csak kicsit örül annak, hogy a lánya körül legyeskedem, mert az jó, ha az első szerelmei között van egy ilyen rendes fiú is, mint én - de mégsem szeretné ha a kapcsolat elmélyülne. Azt mondta: „Mielőtt baj történne” - Itt talán a nem várt gyerek becsúszására célzott. Érdekes módon az anyának ilyen fóbiája nem volt, ő volt az egész történetben a legnormálisabb, néha úgy éreztem, kedvel is. Amikor eljöttünk, rögtön elmondtam ezt a lánynak, így azóta elég sűrűn műsoron volt a téma. Szóval a múlt héten erről beszélgettünk a buszon, hogy hogyan tovább. Ő adta a hercegnőt, mintha nem tartozna rá, rangon aluli lenne ezzel foglalkoznia, mintha nem is ő lenne a középpontban, alig akart beszélni a dologról. Tán kínos volt neki, vagy tényleg átment rajta a téma. Aztán könnyedén megkérdezte, mintha viccnek szánná: akkor is vele maradnék-e, ha az apja verőembereket küldene rám? Én erre habozás nélkül, határozottan rávágtam, hogy nem. Na, ezen kiakadt. Hogy akkor nem is szeretem. Persze, hogy a testi épségemet választanám. Szeretem, meg minden, de józanész hello? Azóta még ridegebb velem. Most két oldalról kapom: az apától és a lányától. A nő, aki nem tudja, mit akar, komolyan vesz egy fikciót, és nem tud mellém állni, ha a kapcsolatunkról van szó. A szerelem azért szép, mert két világ találkozik és néha a szexnél is jobb tud lenni, amikor csak kéz a kézben ültök egymás mellett és nincs semmi, csak a „szerelemenergia”. A mienk is így indult. Terveim voltak ezzel a lánnyal. Talán még vannak is... De itt van ez a két kérdés: 1. mi a helyes válasz a verőemberes kérdésre? 2. van-e értelme egy olyan kapcsolatnak, amit az apa ellenez, a nőt meg nem érdekli?
