„Én egy kapcsolatban maradéktalanul jól akarom érezni magam, boldog akarok lenni, ha ez önzésnek számít, sorry” – A pasi rájön, hogy mégsem akar a jelenlegi csajával megöregedni, mert pénzügyileg felelőtlen és a realitásérzéke sincs a helyén. De mikor mondja meg neki a dolgot?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mostanában népbetegség a realitásérzék eltolódása, férfiaknál, nőknél egyaránt. Vannak, akik nem hiszik el, vagy nem vesznek tudomást róla, hogy a világ napról napra változik és nem a jó irányba. Pár éve vagyok együtt a csajommal, szeretjük egymást, viszont ő egyre több olyan dolgot tesz, ami miatt egyre biztosabb, hogy nem vele kívánok megöregedni, pláne nem közös bankszámlán lenni. A kérdés az, hogy mikor mondjam meg neki, mert hátha ő fejben velem tervez jövőt, csak nem mondja ki. Így lenne tisztességes. Mikre is gondolok, amik egyre inkább visszatetszést váltanak ki nálam? Például: tartozásaik vannak a családjának, tőle tudom, hiteleik vannak, de nekik az volt a legfontosabb, hogy elmenjenek idén külföldre nyaralni, mert anélkül nem lehet meglenni.
Aztán olyan műszaki cuccokat meg bútorokat vesznek, amiket vagy nem engedhetnének meg maguknak, vagy feleslegesek. Ők egykor tehetősebbek voltak, és azt az életszínvonalat szokták meg és nem akarják elfogadni, hogy vége. Vannak tartalékaik, de nem tudják kezelni, inkább felélik. És utána? Az anyjának az a filozófiája, hogy a pénz azért van, hogy költsék. Mondom neki, hogy ott van nekik az a nagy családi ház, hogyan tervezik a spórolást télen? Erre rávágja gondolkozás nélkül, hogy amíg fussa rá, ki lesz fűtve, nem fognak 15 fokban karácsonyozni...
A barátnőm úgy csinál, mintha ez egy olyan helyzet lenne, ami majd magától megoldódik. Jól keres, de annak a pénznek máshol lenne a helye, oda kéne csoportosítania már most. De ő elmegy barátnőkkel edzeni, aztán kihagyhatatlan az is, hogy utána a legdrágább helyre üljenek be. Mondom neki, jól teszed, menjél edzeni, de utána nem kell megint költeni. Erre megkapom azt, hogy na, uralkodni akarok rajta és ne uralkodjak rajta mert az milyen csúnya dolog... Nem érti, hogy az ő érdekében mire akarok kilyukadni. Néha nem tudom türtőztetni magam és mondok neki ezt-azt, de jogosat, olyankor teljesen kifordul magából, majd miután magában elgondolkodott, esetleg napok múlva, bocsánatot kér, még azt is mondja, hogy tudja, hogy igazam van és neki akarok jót, meg is köszöni, hogy terelgetem, azt is mondja, mihez kezdene nélkülem. Csak a tanácsaimat nem fogadja meg, így meg a falnak is mondhatnám.
Nem tudom, milyen egy olyan bocsánatkérés, amit ténylegesen el is lehet fogadni. Hullámzó a hangulata, van, hogy a kedvencét főzöm, vagy veszem meg, és még meg sem köszöni. Van, hogy egy egyszerű kérdést sem merek neki feltenni, mert félek, hogy megint félreérti. Van, hogy nem boldogulok valamivel, ő meg foghegyről odaveti, hogy az ő XY ismerőse már rég megoldotta volna. Ha kérdezek valamit, minden hátsó szándék nélkül, van, hogy egyből támadásnak veszi. De mindezek ellenkezője is előfordul, hogy nagyon hálás, bújós és kedves.
Én eddig csak akkor szakítottam, ha már nem voltam szerelmes, ha már nem láttam értelmét az egésznek, de addig a problémákat meg tudtuk beszélni, simán ment minden. És most is motoszkál bennem ez. De olyan sosem volt, hogy „na jó, nincs jobb, meg rá is érek, maradok ebben, meg ne sírjon már a szája” – ennek nincs értelme. Én egy kapcsolatban maradéktalanul jól akarom érezni magam, boldog akarok lenni, ha ez önzésnek számít, sorry.