Hello blog! Hogy a szereplők ne tudják beazonosítani a történetet, néhány adatot kissé el fogok torzítani, de azért remélem, így is érthető lesz. Tavaly történt. Férfi vagyok, és van egy barátnőm, akit 5 éve ismerek és sosem volt semleges számomra, de ha éppen nem külföldön volt (a hölgy afféle idegenvezető), akkor itthon volt foglalt. Sikerült vele kialakítanom egy baráti viszonyt. November végén a lány kidobta a pasiját, mert már nem akarta tovább folytatni vele. A pontos indokot nem tudom. Elő lettem véve, mint lelki hulladéktároló edény… Nekem ő csak annyit mondott el, hogy megingott benne a bizalma, de nem részletezte, hogy pontosan mit ért ez alatt? Milyen szinten ingott meg az a bizalom? Mert ez sok mindent jelenthet.

Inkább csak beszélgettünk. És végre megtörtént az, amiről addig csak álmodoztam. Megcsókoltuk egymást. De semmi több nem történt, sajnos. Én akartam volna, de ő nem. Aztán gondolkodtam… Erről a lányról tudni kell, hogy vonzza a piócákat, nagyon sok kapcsolata végződött úgy, hogy ő lett kihasználva, mind érzelmileg, mind anyagilag. Idegenvezetőként elég jól keres. Ő sajnos olyan fajta lány, aki az utolsó kis pénzéből is képes adni. Tehát a pasija bizalmi megingása, ahogy a lány fogalmazott, szerintem anyagi természetű (is) lehet. Adott pénzt a pasinak és nem adta vissza, vagy eltartotta (erre is volt már példa korábban). A problémát az jelentette, hogy az exe nem volt hajlandó elfogadni a szakítást. Ja, még ennyit megjegyeznék, hogy ez a lány sajnos mindig meredek alakokkal jár, akik ránézésre bizarr, nagydarab kopasz illetők. Nos, ez a bizonyos ex is ilyen volt. Egyik este össze is futok vele. Ő lépett oda hozzám és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ő kétszer akkora, mint én, és mi lesz, ha lecsap? Szerencsére nem volt semmi, pusztán megkérdezte, hogy mit mondott róla a lány nekem. Mondom: semmit. Az ex tudta, hogy csak barátok vagyunk, így nem azt kérdezte, hogy nem-e járok vele. Megkönnyebbültem amikor elment. Pár nap múlva a lány riadtan hív fel. Az exével telefonon beszélt és a kiabálásig fokozódott a csevely. A lényeg: nem hajlandó elfogadni a szakítást. Aztán jött a terror: a pasija párszor megcsinálta azt, hogy este 8-tól 11-ig leparkolt a csaj lakása előtt és csak várakozott. Ettől a lány teljesen kibukott. Felajánlottam, hogy költözzön hozzám, a zaklatója nem tudja a címem. Így is történt. A mai napig nálam lakik (csak egyre ritkábban látom). Amikor a lány fényes nappal hazaóvakodik egy-egy cuccáért gyakran talál arra utaló nyomokat, hogy az exe próbálkozott. Egyszer egy csokor virág volt szétkalapálva az ajtón, máskor meg a csengőgomb tűnt el - valaki sokáig nyomkodta hasztalan, és az eszközön vezette le csalódását - valószínűleg eldobta valahova. És most így éldegélünk… ő sokat utazik, sokat van házon kívül, de amikor együtt vagyunk, együtt főzünk a konyhában vagy csak tévézünk… valahogy nem tetszik az, hogy tudom, vonzódik hozzám, én pedig segítettem rajta, mégse lett az enyém, nem jöttünk össze. Ha azt akarja, hogy terrorizáljam, mert látszólag a brutális fiúkra gerjed, abban nem tudok segíteni. Pár napja mindezt megmondtam neki. És most bujkál előlem. Egyre kevesebbet jár haza, szerintem új lakótársat keres vagy azt fontolgatja, hogy inkább visszamegy a sajátjába. Meguntam az udvarlást, mert hülyét csinál belőlem. Többet vártam? Egy kis hálát? Igen, hiszen elkezdtünk valamit. Passzolunk, akkor meg mi a baja? Kérdezzek rá, hogy miért keresi a balhét zűrös alakokkal? – na ez az, amit sose fogok megtenni. Mert az már nyílt könyörgés. És még valami a kommentezőknek: amikor én kommenteztem, én is baromira okos voltam, de amikor benne vagy egy helyzetben, az egész más.