Sziasztok! A mi történetünk nem egyszerű. Négy éve vagyunk házasok, a feleségem akkor 30 éves volt, én 31. Nagyjából rögtön nekiálltunk a családalapításnak az esküvő után. Utána? Nem, ez így nem igaz. A családalapításhoz az első lépés volt a házasság. A második a gyerek. A feleségem orvosa közölte, hogy nem lesz egyszerű a dolog, mert a nejem elég vékony (160 cm/45kg). Nem értettem, mi az összefüggés. Elmagyarázták. Akkor meg nem hittem el. A túl vékony nők nehezebben fogannak, könnyebben vetélnek el? Ugyan! De az orvosnak igaza lett, hét hónapig próbálkoztunk hiába, pedig a nejem rendesen szedte be a vitaminokat, meg mindent. Aztán a nyolcadik hónap is eltelt, és már az orvoshoz készültünk, amikor a teszt pozitív lett.

Életemben nem voltam még annyira boldog, mint akkor! Azért természetesen elmentünk az orvoshoz, aki megállapította a terhességet. Sajnos hat hét fellegekben járás után jött a feketeleves. Rosszullét, kórház. Nincs szívhang. Elveszítettük. Mindkettőnket megviselt, és mindketten másképpen dolgoztuk fel. Én nem voltam képes beszélni róla, így a feleségem máshoz fordult. Két kolléga segített neki. Az egyikük velünk egyidős nő, a másikuk néhány évvel fiatalabb fickó. Sok időt töltöttek hármasban. Azután a kolléganőt kirúgták, és ők meg kettesben a fickóval... Már-már megmozdult bennem a zöld szemű szörnyeteg, amikor a nejem elém állt, hogy próbáljuk újra. Ezúttal sem ment könnyen, és a terhesség maga nagyon megviselte a nejemet fizikailag, de 2009 őszén végre megszületett a gyönyörű kislányunk! Az orvos közölte, hogy valószínűleg nem tud több gyereket kihordani a feleségem, csak ha megfelelően hosszú szünet lesz a kicsik között (3-4 év). Nem bántuk, nem érdekelt! A következő két év maga volt a paradicsom. Még akkor is, amikor a kicsi nyűgös volt, jött a foga, vagy megbetegedett. Valahogy azt éreztem: megharcoltunk érte, hogy a miénk legyen, és boldog vagyok, hogy sikerült. Aztán a nejem visszament dolgozni. A kicsi bölcsibe került, én meg padlóra. Reggelente sírva indulás, esténként fáradt gyerek és feleség. És visszakerült a képbe a kolléga, aki fiatalabb ugyan a nejemnél, de soha nincs senkije, és elkaptam már néhány rajongó pillantását, amit a nejem felé vetett. Azóta feljebb került a ranglétrán, most ő a nejem főnöke. Olyan engedményeket tesz, amit szerintem másnak nem tenne. Elnézi a késést, azt apróbb hibákat, előbb elengedi, meg ilyenek. Sok időt töltenek együtt, mert sok volt a két év kihagyás, újra bele kell tanulni a munkába. A főnök meg készséggel segít. És a múlt héten mit látok, amikor este haza érek? A nejem a kanapén a nappaliban, alszik. A fickó a fotelban, ölében az én édesen alvó kislányommal, és tévét néz. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mintha az ő családja lenne. Felkelt, a lányomat a kiságyába tette, és kimentünk a konyhába. Elmondta, hogy nagyon nehéz nap volt, és a nejem annyira kimerült, hogy nem akarta egyedül elengedni, FÉLTETTE, valahol az úton összeesik. Hazafelé beugrottak a kicsiért a bölcsibe, és azután meg azért maradt nálunk, hogy a nejem pihenhessen, legyen őr a gyerek mellett. Udvariasan megköszöntem, kikísértem. A nejem egy óra múlva ébredt csak fel, akkor már a kicsit fürdettem. Megkérdeztem, miért nem engem hívott? Tudom, hogy ami másnak egy nehéz nap, az neki halálosan kimerítő lehet, mivel nagyon gyenge még. Azt mondta, nem akart dróton rángatni, és a főnöke kéznél volt. Kéznél volt? És? Én vagyok a férje! Én vagyok a kislányunk apja! Nekem kell vigyáznom rájuk, nekem kell féltenem, nem a főnökének. Dühít az eset még mindig. Annak ugyan nincs nyoma, hogy a fickó bepróbálkozott volna a nejemnél, de szerintem mindig túl kedves, túl rendes vele ahhoz, hogy ne alapozás legyen, és ne ugorjon rá az első pillanatban, ahogy köztünk elhangzik egy hangos szó. Paranoiás vagyok, vagy tényleg létezik olyan, hogy évekig feni a fogát egy foglalt nőre egy fickó, és van türelme kivárni a megfelelő pillanatot? Szerintetek is túlzás, amit a fickó művel? Nem hiszem, hogy a nejemnek feltűnt ez a tolakodás, de engem nagyon zavar. Félek, ha elmondom neki, amit érzek, magam ellen fordítom.