Hello! Olvastam a múlt heti posztot, amiben egy negyvenes nő és egy tizenéves srác romantikázik, de végül nem jutnak el az ágyig. Annyit tennék hozzá, hogy én voltam a másik oldalon. Amikor 25 éves voltam (4 évvel ezelőtt) dolgoztam egy cégnél. Jöttek-mentek a lányok, flörtöltem is velük, de nem sok sikerrel. Aztán jött M.-né. 40-es évei elején járó, alacsonyka, de igen csinos, jól karbantartott asszony volt. Legalábbis nekem tetszett, talán még az utcán is utána fordultam volna. Ráadásul ő kezdeményezett: mikor beszélgettünk, elég pajzán megjegyzéseket tett, amik eleinte még viccesek voltak, majd elkezdtem a pikáns beszólásait komolyan venni. Egyszer visszareplikáztam neki az egyik szövegére (most majd kiderül, komolyan gondolja-e, vagy csak szórakozik.)

Nem jött zavarba, azonnal vette a lapot. Hát, azon a hétvégén randiztunk. Fél órát ültünk csak egy bárban, majd felhívott magához. Mindketten tudtuk, mi következik, és ez annyira izgalmas volt nekem, mintha újra 18 éves lennék és az első csajomra készülnék. M.-né elmesélte, hogy 7 évig volt férjnél, most külön élnek, de azt is elárulta, hogy a pasinak még szabad bejárása van ide, a kulcsa nyitja az ajtót. Gyerekük nem volt. Most, hogy mindezt elmesélte… azért elkezdtük a témázást. Nagyon jó volt vele, annyit elárulok, hogy sok nádszálvékony, hidroszőke plázalányt kenterbe vágna… Rendszeresen feljártam hozzá, volt egy olyan érzésem, hogy izgatja, hogy bármikor bejöhet a férje. Ezért jobban szerettem, ha nálam voltunk. Ami még külön tetszett nekem benne, a nagyszájúsága volt, mint valami nagy feka mama: egyik este betértünk egy belvárosi sörözőbe. Hangsúlyozom, hogy a „Söröző” is ki volt írva az „és étterem” mellett. Amikor belépünk, máris elénk toppan egy pincér. Mondjuk neki, hogy egy 2 fős asztalt szeretnénk. Vonakodva, savanyúan visszakérdez, hogy enni kívánunk-e? Mondom nem, csak 2 kori sört fogyasztanánk. Nem látta meg benne a bizniszt, mert lassan kibökte: akkor nincs számunkra asztal. Erre M.-né bepörög, és leüvölti a fejét, hogy pénzéhes bunkó ez és ez a baj a magyar vendéglátással stb. A pasi vörös fejjel kísér minket egy asztalhoz. M.-né végignézi, majd kijelenti, hogy szörnyű pocsék a hely, és mint egy dáma kivonul… ez a stílus és elegancia! : ) (Egyébként tök üres volt a csehó)

1 évig ment ez, majd ő dobott. Jól időzítette, mert úgyis akkor akartam éppen kilépni arról a munkahelyről. Nem tudom, miért ejtett, lehet, hogy egy fiatalabbért. Azt sem tudom, egyáltalán pasiért dobott-e. Annyit még szeretnék megjegyezni, hogy M.-né minden alkalommal valósággal kifacsart az ágyban, és nem azért, mert rossz házasságban élt, a vágya nem frusztrációból eredt, hanem éppen ellenkezőleg: megvolt a szabadsága. És szerintem ezért volt vele olyan jó, mert ő alapvetően ilyen volt. Ma annyiban tartjuk a kapcsolatot, hogy a szülinapkor, ünnepekkor rövid üdvözleteket küldünk egymásnak, sms-t vagy mélt.