Egy kollégám történetét osztanám meg, amibe sajnos engem is sikeresen belerángatott. Cirka 1 éve dolgozik nálunk. Ez egy szerviz és üzlet, legyen elég ennyi. Amióta velem dolgozik a srác, mindig zűrös volt a szerelmi élete. Ja, és ugyanazzal a nővel. Ez a szóban forgó kolléga 26 éves, én 42 vagyok, nős. Sokáig jóban voltunk és elnéztem neki egy darabig a dolgait, mert nem tudtam, hogy állandósulnak egyszer, így elnéztem, amíg tudtam. De nekem is van egy főnököm, aki felé felelősséggel tartozom, annyira meg nem kedvelem ezt a srácot, hogy a hátam tartsam miatta.

Nem tudom jobban leírni a konfliktus forrását, ezt a csajt, mint egy nagyon közönséges, és elég csúnya, igen testes, 30-as nőként. Nekem még az életbe nem köszönt, csak megjelent a boltban, mint egy állandóan dühös démon. Sajnos sokszor jött be az üzletbe a párjához. Néhány hete történt, hogy a fiú kicsit meghibbant, mert egyszer az életben fel merte emelni a sárkány ellen a hangját és ebből oltári veszekedés lett otthon. Ahogy ő mesélte. Tudni kell a srácról, hogy erősen konfliktuskerülő, inkább csak nyel a nőtől, ahelyett, hogy a sarkára állna. Legutóbb ijesztő pszicho-színjátékot vágtak le: megjelenik a csaja, és beszél hozzá, mire a srác leült a gép elé és begörcsölve meredt a monitorra, hogy ő ott sincsen. Nekem kellett megkérnem az egyre hangosabban beszélő, káromkodó szörnynőt, hogy távozzon, mert bajba keveri a fiúját. Én is meglepődtem, amikor azonnal engedelmeskedett. Azt hittem, a söprűvel kell kikergetnem. Szóval, a srác elmesélte, hogy volt egy nagy vitájuk a csajjal, és azóta rossz otthon, nem akar a nőhöz hazamenni. És mindez a munkájára is rányomta a bélyegét: gyakran csapkodott, félvállról beszélt a vevőkkel. Az egyik kollégánk viccből néha úgy szólítja meg a többi kollégát, kortól és nemtől függetlenül, hogy „mi van, ribi?”, és mintha nem tudta volna már eddig is, hogy ő ilyen, a srác beindul és egyszer csak átkúrja a bögréjét az eladótéren, széttörik a falon. Szerencsére nyitás előtt voltunk még…. Az is közrejátszott, hogy ennek a nőnek volt egy gyereke az előző kapcsolatából, a kollégám meg nem kedvelte. Egyik alkalommal a nő az üzleti telefonon hívta fel a srácot. Ugyanis ő kikapcsolta a mobilját. Én veszem fel, és mivel már nagyon elegem volt mindkettejükből, és a nő azt kérdezte, hol a párja, rávágtam, hogy most nem tud jönni, mert éppen egy szőkét gyömöszöl a raktárban. Nagy csönd, majd visszakérdezett, hogy ki az a szőke?.... atyaisten… Hibáztam, ugyanis figyelmen kívül hagytam egy örök érvényű axiómát: a világban nagyon kevés embernek van humorérzéke, és még kevesebbnek fantáziája. A szellemesség, mint műfaj, náluk egyszerűen nem talál célba. Egyelőre ez a nagy harci helyzet: a srác egyszer az életben kitört a sanyargató sárkány ellen, és azóta megváltozott valami, mert a nő észrevette, hogy nem sikerült teljesen letörni a pasija szárnyait és még van benne ellenállás. Egyetlen lehetőség van (és ezt a közös főnökünk mondta nekem) szétmennek és lenyugszik. Abból nem lesz semmi, ha rendszeresen behozza ide a problémáját, ez senkinek nem lenne jó. És szóbeli ígéretet kaptam, hogy ha nem lesz rövidesen valami megoldás, változás, akkor el lesz bocsátva. Ezt még nem tudja, de hamarosan leülök és közlöm vele, pedig nem vagyok az a mindenki szerelmi életébe beleszóló fajta. Azt sem értem, miért vannak együtt egyáltalán…