„Sajnálom, viszonyom van vele. Te nem vagy ott” - egy korábbi posztunk fejleményei következnek. Posztolónk azon tépelődött, hogyan hozza neje tudomására mindazt, amit leírt nekünk. Végül egyszerűen elküldte neki a bejegyzést…
Sziasztok! Nem olyan rég írtam ide egy posztot, amiben a feleségem túl kedves főnökéről mesélek. Sokat vívódtam, hogy beszéljek-e vele, és ha igen, hogyan tegyem. Végül (nem utolsó sorban a kommenteknek köszönhetően) úgy döntöttem, elküldöm neki a posztot. Aznap este, amikor a kicsit letette aludni, kézen fogott, a szemembe nézett, és azt mondta: "Sajnálom, viszonyom van vele. Te nem vagy ott..." Megfordult velem a világ. Azt hittem, rögtön szívrohamot kapok.
A nejem meg akkorát nevetett rajtam, hogy legszívesebben kiugrottam volna az ablakon. Aztán, nevetéstől fuldokolva, a következő néhány mondat hagyta el a száját: "Jézusom, P., mekkora hülye vagy! Bevetted? Ne már!" Igen, bevettem. Már szégyellem magam miatta. A nejem kifejtette, hogy úgy hiányzik neki még egy férfi az életébe, mint púp a hátára. Ráadásul az, ahogy a főnökéről beszél, teljesen meggyőzött, hogy a srácnak semmi esélye. Minden esetre a poszt egy részét a nejem kénytelen volt komolyan venni, és bocsánatot is kért miatta. Megígérte, hogy legközelebb engem hív, ha baj van, és nem kell azt latolgatnom hazafelé, hogy ül-e valaki a fotelemben. Ja, és a főnök gyengéd pillantásaira meg csak annyit reagált: "Tényleg? Majd helyre teszem a gyereket." A kételkedőknek annyit mondanék: a lányom le sem tagadhat engem. ;)