Sziasztok! Mindig azt mondják, hogy a szép lányok néha buták, a szőkékről nem is beszélve. És a szép fiúkkal mi a helyzet? Akik még ráadásul szőkék is? 21 éves vagyok, lány. Pár hete történt egy munkahelyi bulin, amit erősen elszúrtak a szervezők, mert a 20 emberből, aki beígérte magát, és akire a szervezők készültek, megjelent nyolc… Az egyik férfi kolléga elhozta egy barátját is, de akkor még nem beszélgettem vele. Másnap azzal állt elő, hogy láttam-e azt a szőke fiút? Persze, nem veszett el a 8 ember között. Merthogy ő nagyon meg szeretne ismerni engem, de tegnap nem mert megszólítani. Azt kérdezte, megadhatja-e neki a mélcímem?

Ez meg is történt és este már írt is. Megkérdezte, felhívhat-e, így pár levélváltás után telefonszámot cseréltünk és beszéltünk. Mit szólnék egy találkozóhoz holnap? – kérdezte. Legyen így – válaszoltam. Én érkeztem előbb, egy Ráday utcai helyre beszéltük meg. Ő 20 percet késett. Amikor beesett a szőke herceg, annyit mondott, bocs, és magyarázott valamit, hogy az öccse elvitte a kulcsot, de nem emlékszem már rá pontosan, hogy volt. Nem is lényeg. A kezében egy nagy sporttáska. Lerakja, leül. Megállapítottam, hogy jól néz ki ez a fiú. 10 perc múlva arról kezd el mesélni, hogy ő barátnőt keres, nem csak egy csajt, és nem is futókalandot. Majd kijavította magát és próbálta megfogalmazni az elvárásait, de sajnálom, hogy nem tudom visszaadni, mert annyira összevisszaság volt, hogy nem maradt meg, de arra emlékszem, hogy szórakoztató volt hallgatni. Telik-múlik az idő, beszélgetünk, iszogatunk. Egyszer csak elővesz a táskájából egy kis csomagot. Azt mondja, mindjárt jön, csak igénybe veszi a toalettet. Biztos valami gyógyszer lehet abban a zsákban - gondoltam. Annyit rágtam magam rajta, hogy amikor visszatért, megkérdeztem, hogy mi az? Azt mondta, ez egy tisztasági csomag-féle, van benne minden, ami esetleg egy vécéből netán hiányozna. És be is mutatja nekem: elővesz belőle egy összecsukható poharat, kis szappant és mintha pár szelet vécépapírt is láttam volna… Hát, istenem, végre egy előrelátó férfi, nincs ezzel semmi baj… nem volt benne sminkkészlet, és az a lényeg : ) Amikor fizetünk és távoznánk, elkezdi keresni a telefonját. Nincsen. Elveszett vagy ellopták? Felajánlottam neki, hogy megcsörgetem. Igen ám, de közli, hogy rezgőre van állítva és elég nagy itt a zaj. Jelenet a következő: tök csöndben ülünk egymással szemben és fülelünk. Aztán az ölébe veszi a táskáját és érzi, hogy rezeg az alja. Meg van, hálisten. Mehetünk. Ahogy sétálunk az utcán, elmeséli, hogy ő szereti, ha egy lány „színes egyéniség”, mert valamennyire ő is az. … azt is mondta, hogy ő nem vadász (és ez most mit jelent, hogy nem fog lelőni??). Beszélgettünk sok mindenről: de kifejezetten irritált, hogy képes egyszerű dolgokra rácsodálkozni, majd azokat olyan stílusban megmagyarázni nekem, mintha egy randiszakkönyvben olvasta volna, hogy ezt így kell egy nőnek. Aztán lementünk a metróba és ott elváltunk. Elköszöntünk egymástól. Ahogy robogtam el, azon töprengtem, hogy vonzódom-e ehhez a fiúhoz? Akarok-e vele többet? És nem tudtam igennel válaszolni magamnak. Mert bizony van, amikor a vonzalom nem alakul ki, és tudod, hogy a következő randin sem fog… vagy csak egyoldalú marad. Az utóbbi jött be, mert a legközelebbi levélváltásunkkor elmondta, hogy mennyire szeretne még találkozni velem, mert „eléggé értelmes lánynak” tart, ahogy írta. Én fair játék alapon megírtam neki, hogy nem akarom megbántani, de nem hiszem, hogy működne ez a dolog kettőnk között, mert lehet, hogy ő azonosságot vél látni, de én csak a különbségeket… Egy kicsit még ment a levelezés, hogy de adjak még egy esélyt, végül megértette, és szépen elköszönt tőlem, és elnézést kért, hogy „felbolygatta az életem”. Nem vagyok az a típusú lány, aki élvezi, ha a másik szenved és inkább hülyít egy srácot a saját szórakoztatására, mint hogy megmondja neki. És én mérlegeltem és megmondtam.