„Egy bizonytalanka hercegnő, akinek egyszerűen ilyen a stílusa, jól áll neki, és ez olyan ari... És ha a pasi netán sérül, az kérem, járulékos veszteség” - a csaj már az első randin szerelmet vall a pasinak, de utána mégis eltűnik. Amikor hetek múlva a lerázott pasi véletlenül összefut vele, a lány ködösít. Íme egy végletekig bizonytalan hercegnő.
Ja, és a pénteki játékosunk már biztos nem marad szomjas, ugyanis egy rekesz Heinekent bontogathat. Egészségére!
Sziasztok! A neten ismertem meg ezt a lányt még tavaly. Az első randi olyan jól sikerült (legalábbis én így éreztem) hogy egészen belenyúlt az estébe. Míg beszélgettem vele, elmondta, hogy este 9 környékén le kell majd lépnie, egy házibuliba hivatalos. De olyan jól eldumáltuk az időt, hogy erősen közelített a kérdéses időpont, és még mindig velem volt - ő pedig gondolt egyet és elhívott engem is. Azt mondta, jöjjek nyugodtan, lesznek ott még idegen arcok, úgyhogy nem zavarok. Együtt mentünk a házibuliba. Nagyon rosszul éreztem ott magam, (azontúl, hogy kicsi panellakás volt és sok ember) mert ő lelépett és otthagyott engem egy csomó idegen között, akikkel beszélgetni nem tudtam, ráadásul eléggé ittas volt mindenki.
Bemutatott a házigazda csajnak, de ugye, neki mindenkivel csevegni kell. De volt még lúzerarc rajtam kívül, egy fazon talpig szürke öltönyben. Vele beszélgettem, mert egyformán zavarban voltunk. A csaját kísérte csak be, aki csak beköszönt volna, aztán mégis leragadt valahogy. Mindegy, nézem a fejeket. Egyszer csak megjelenik a csajszim, aztán félrevon, mélyen belenéz a szemembe és megkérdezi, hogy mondjam meg neki, itt és most őszintén, hogy akarok-e többet is tőle? Elkezdjük-e a dolgot? Így, ilyen hirtelen. Most mit válaszoljak: persze. Azt mondja, tudna szeretni, és ezt tudnom kell nekem is. Mondom, örülök neki, vágjunk bele stb. stb... Ezt a váratlan érzelmi kirohanást csóknak kellett volna követnie, de elmaradt. Ezután megint eltűnt, én pedig megkerestem és elköszöntem tőle, mondván, megy az utolsó metró és elkapnám. Elbúcsúztunk. A metrót lekéstem, éjszakaival 2 órát keringtem a városban, mert először rossz irányba szálltam fel.
Ezután eltűnt a lány. Nem tudtam elérni, nem mondom, hogy nem próbálkoztam eleget és elkerülte a figyelmét az érdeklődésem: 2 mélt, pár sms-t lőttem és még hívtam is – hiába. Nem tudtam elfelejteni könnyen. Hetek múlva véletlenül összefutok vele az első randink színhelyén. 3 lánnyal viháncol. Nem köszön, azt hiszi, nem is láttam meg, elsunnyog mellettem. 1 óra múlva felhívom és fel is veszi. Azt mondja: bocs, az ő hibája minden, nem egy másik pasi van a képben, pusztán nem tud dönteni. Még mindig nem és ne haragudjak. Slussz. Ez most mi a …?
Még nem zártam le magamban. És megállapítottam valamit: Ha egy pasi csinálja ugyanezt egy lánnyal, akkor szemét és rohadék, ha viszont egy csaj, akkor csak egy cuki cicalány, aki csajosan bizonytalan, nem tudja, mit is akar. Egy bizonytalanka hercegnő, akinek egyszerűen ilyen a stílusa, jól áll neki, és ez olyan ari... És ha a pasi netán sérül, az kérem, járulékos veszteség. Nem tudom, hol hibáztam.
