Hello, blog! A történet friss és elég kusza, de próbálok egyszerűsíteni és csak a lényeget leírni, érzelmeimet háttérbe szorítani – és akkor minden világos lesz. Ezt a lányt kb. 1 éve ismertem meg, egy közös barátunk buliján találkoztam vele, de akkor még nem történt semmi, csak beszélgettünk és váltottunk kettő-három e-mailt. Ennyi. Aztán ez megszakadt. Januárban annyi történt, hogy a hosszú szünet után küldött egy e-mailt. A neve alapján semmit nem jelentett, ugyanis új címről, álnéven írt. De megnéztem a gmail-ben a képét és úgy már azonnal sikerült az azonosítás, ki a levélküldő és kivel is van dolgom. Annak ellenére, hogy rövidebb lett a haja és a képen elég sok rejtélyes árnyék veszi körbe, nem sokat változott – állapítottam meg. Csak annyit írt, hogy: „eszembe jutottál és érdekelne, mi van veled”. Így kezdődött minden. Hát, levelezni kezdtünk.

Kérdem: mi van a pasijával? Azt felelte, elhagyta őt… Tudomásul vettem. Sok mindenről írtunk egymásnak, de ezt nem részletezném, legyen elég annyi, hogy „mindenről”. Azt írtam neki, találkozhatnánk, ha van kedve. Ezután randik, és nem sokára csókok következtek, és szépen azt vettem észre, hogy sokat találkozom vele. És sokat is gondolok rá. Egyszer azt mondta, hogy azért vonzódik hozzám, mert szereti az idősebb férfiakat (itt álljunk meg: ő 23 éves, én meg 26) nem is értettem. Azt tudtam, hogy az exe 33 volt. Tény, hogy nem is volt olyan régen, amikor még én is voltam olyan igénytelen, hogy üvegből ittam az édes BB-t a Moszkván egy koncert előtt : D Aztán kinőttem, tehát a korkülönbségről ennyit. Tehát számottevő korkülönbségről igazán nem beszélhetünk. Az egyik találkozásunkkor nagyon meglepő dolgot csinált: hozott nekem egy szál rózsát. Nekem ez elég szokatlan, ugyanakkor kedves gesztus volt, hogy pasi kap virágot csajtól. Maradandó tapasztalat... és ezzel csak még jobban megszerettem. Aztán nagy szünet. Még mindig érzek iránta valamit, még azután is, hogy a neten bevallotta nekem, hogy igazából nem mentek szét a pasijával és sajnálja, azt hitte, menni fog, de nem meri meglépni azt a lépést... hogy otthagyja. Állítólag ő szakítana a pasijával, de nem engedi. Ez akár igaz is lehet. És nem is feküdtünk le egyszer sem. Viszont sok mindenre rájöttem a vallomása után. Harcoljak érte? Győzzem meg? Csakhogy nem dönthetek helyette… Amíg vele voltam, azt hittem, tekinthetem őt a barátnőmnek, és ez egy elég tág fogalom, de a barát-barátnőnél nekem több volt. Lehet, hagynom kéne, mert ha most hazudott, akkor erről a szokásáról talán akkor sem mondana le, ha összejönnénk.