Egy szerelmes férfi hajlandó elnézni barátnőjének, ha az nem mindig vágja az etikettet. Pedig csak annyi a bűne, hogy a halat krémessel szereti, hangosan nevet és beszél a moziban.
Kedves Olvasók! Úgy 2 éve van egy barátnőm. Annyit bemutatásul elárulok, hogy nem hazánk szülötte, hanem egy velünk szomszédos országból települt át 5-6 éve, (onnan sem a fővárosból), eszméletlenül jól néz ki, de nem csak ennyi, mert kedves és aranyos, bár vannak fura dolgai, de az egész lényét tekintve, mindezek szinte már elnézhetőek. „Annácska” néha egyáltalán nem tudja, mit, mikor és hogyan illik. Egyszer elvittem abba az étterembe, ami a svédasztalairól híres. Ő eltűnt a büfénél, majd amikor visszatért és leült, láttam, miket szedett össze: egy süteményes tányérra halat, pár minikrémest és némi salátát púpozott. Összevissza mindent. Ekkor említettem neki, hogy ez nem illik, mire ártatlanul visszakérdezett, hogy ugyan miért nem?
Érettségije és valami ruhaipari szakmunkása van, jelenleg is ilyen környezetben dolgozik. Van még pár ilyen kifogásolható kitörése, például az, hogy néha hangosan, nyerítésszerűen képes kacagni, ha nem figyel magára. Amikor moziban vagyunk, doszt félhangosan kommentálja nekem az eseményeket, és ha nem ért valamit, azt is ezen a hangon kérdezi meg tőlem, akkor, és nem a film után. De illik-e rászólni? Igen, és kell is, persze óvatosan, feltűnés mentesen, sokkal inkább rávezetni és hagyni, hogy maga jöjjön rá, mintha az ő gondolata lett volna. Például hogyha ajándékot visz a húgom szülinapi bulijára, az ne szappan, vagy sampon legyen – ahogy egyszer már megtörtént. Nem egyeztettünk, csak annyit kérdezett, mit szeret, én meg azt mondtam, „az illatos cuccokat”. Az a vicces, hogy tud öltözködni és a parfümöket is megfelelően használja, nem locsolja magára, és jókat is választ. Azért is szeretem, mert fontos, hogy milyen valakinek a kisugárzása, neki pedig őszinte, természetes és tiszta (a budapesti lányoknál ritka az ilyen, de van) és talán én vagyok a válogatós, hogy ezeken a dolgain fennakadok, és beszámolok róla ebben a blogban. Nem fogja megtalálni, mert számára az internet nem a mai világunk meghatározó jelensége, hanem egy roppant idegen dolog. Engem annyira nem zavarnak ezek a dolgai, annyira nem is vészesek, csak ha nem vagyok mellette, és idegen közegben találja magát, kínos helyzetbe kerülhet, ezért ha tudok, finoman szólok neki. Persze, azért én sem szívesen égek vele, és ha ki lehet ezt kerülni, akkor ki is fogom. Nincs se kérdés, se tanulság, csak színfoltként dobtam be.
